A nap besütött a barlangba, a fénysugár épp a lány szemére esett, aki keletlenül felébredt. Kedvesén feküdt, aki még édesdeden aludt.

”Milyen aranyos!”- és a fiú izmos testét szemlélte, megsimogatta mellkasát. ”Szeretlek.”

Miroku megmozdult, kinyitotta szemeit.

-Jó reggelt!- megsimogatta a lány fenekét.

-Neked is.- mosolygott és fölé hajolt, hogy megcsókolja. A szerzetes a reggeli puszitól felélénkült, ujjai egy szempillantás alatt behatoltak Sango lábai közé.

-Áh! Ezt meg mért?

-Mert, nagyon hiányoztál.

-Tényleg?

-Igen, nagyon-nagyon!

-Te is nekem!- elsírta magát. Miroku letörölte a könnycseppeket, ő is sírna, de mégis csak ő a férfi. Felült, hátát a barlang falának támasztotta. Finoman magára ültette szerelmét, aki gyors tempót diktálva mozogni kezdett. Szeretkezésük még soha nem okozott ekkora örömöt egyiküknek sem. Egy idő múlva Sango Miroku karjaiba omolva zihált.

Miután összeszedték magukat, felöltöztek, Sango esetében ez annyit jelentetett, hogy a ruhája fölé még Miroku köpenyét is felvette. Tudták, hogy ha kilépnek innen minden visszakerül a régi kerékvágásba, de nem tehettek semmit. A szellemek eltűntek, így biztonságban elindultak. Hamarosan Inuyasháékba botlottak, akik eléggé meglepődtek Sango ruházatán és a magyarázaton még inkább. Viszont mindannyian egyetértettek abban, hogy visszamennek és elpusztítják Narakut, még mielőtt a jóslat beteljesülne.

Nem is kellett elmenniük a kastélyig a félszellem eléjük jött Kagura és Kanna kíséretében. Inuyasha előrántotta a Tetusaigát, Kagome készenlétbe helyezte nyilait, a szerzetes varázslatai, és spirituális erejében bízhatott csak, míg Sango a csonttörőjében.

-Á! Itt a kis csapat! Sango, drágám még mindig visszajöhetsz hozzám.

Miroku agyát elöntötte a méreg.- Te nyomoronc, ne merészelj ilyet mondani!

-Egyszerűbb lenne Kagomét elvinni, nem?- fordult Kagura mesteréhez.

-Ne légy ostoba! Nem látod, hogy Inuyasha gyermekét várja?!

Erre a kijelentésre mindenki csodálkozva nézte Kagomét és Inuyashát.

A félszellem a lányhoz fordult.

-Kagome, ez igaz?

-Jaj, Inuyasha, bocsáss meg, hogy eddig nem szóltam! Csak, tudod, én nagyon akarom ezt a babát, és eszembe jutott, hogy, mi van, ha te nem akarod. Ha mondjuk Kikyout választod.

-Kikyout?

-Igen. Ha őt választod, szeretném, ha megengednéd, hogy megtartsam. Esküszöm, nem foglak zavarni titeket, haza megyek, és soha nem fogsz hallani felőlünk. Persze, ha úgy gondolod, hogy Kikyou nem örülne így sem és semmi esetre sem akarod, hogy megszüljem a babát, akkor eleget teszek a kívánságodnak.- könnyezni kezdett.- Nem akarhatom, hogy csak a pici kedvéért maradj velem, így nem választhatlak el életed szerelmétől.

-Kagome… Te egyedül is felnevelnéd a gyerekünket?

A lány némán bólintott.- Persze.

-Hogy gondolhatsz olyat, hogy elhagylak miközben az én gyerekem növekszik a hasadban?!

Ne hidd azt, hogy csak a babáért maradok veled. Kikyout soha nem fogom elfelejteni, de már rég nem ő az első nekem, csak féltem bevallani magamnak. Kagome én téged szeretlek. És látom, hogy te is szeretsz engem, ha egymagadban is vállalnád a baba felnevelését.

Inuyasha megölelte és megcsókolta szerelmét.

Hirtelen olyan érzés kerített mindenkit hatalmába, mintha ez már megtörtént volna…

-Olyan érzésem van, mintha minket elfelejtettetek volna.- türelmetlenkedett Naraku.- Ha már így kibékültetek, meghaltok!- és lecsapott zöld nyúlós karjaival, épp, hogy csak félre tudtak ugrani előlük.- Sango, sürget az idő! Kell az öcséd vagy nem?- a felhők közül hirtelen Kohaku lebegő teste jelent meg.

-Kohaku!- a szellemírtó az ájult fiú felé közeledett, mikor Naraku maga felé húzta a gyereket.- Te szörnyeteg!

-Nos, hogy döntesz? Ki vegyem az ékkőszilánkot belőle?

-NE!- sikoltotta.- Veled megyek, ha Kohaku most azonnal biztonságba kerül.- adta be a derekát.

-Sango, ezt nem engedhetem!- Miroku maga mögé állította a lányt.

-Ó, a szerzetes! Elfelejtetted, te ostoba, hogy ennek a nőnek már családja van, és soha nem lehet a tied?! Engedd el őt!

-Még mit nem!- elindította a szelet.

-Ne, Miroku!- kérte a lány.- Itt vannak a mérgesdarazsak!- de a fiú nem hallgatott rá. A kezét Naraku felé fordította, aki arrébb ment onnan, így Kohakut szem elől tévesztette. A kisfiú teste a szerzetes felé szállt, még mielőtt beszippanthatta volna Sango elkapta az öccsét. Ez alatt a kis idő alatt Miroku rengeteg darazsat szívott be, ájultan esett össze. Sango dühösen elhajította Narakuhoz a csonttörőjét, majd a szerzeteshez sietett. Inuyasha egy percig sem tétovázott, amint Naraku elkerült Kohaku közeléből lecsapott a szélbordával. Ez nem okozott ellenfelén nagy sérülést, így Kagome kilőtte szentnyilát.

-Kagura, Kanna! Segítsetek!- könyörgött a teremtőjük.

-Nem Naraku! Most véged!- tisztes távolságba húzódva figyelték az eseményeket.

Kagome nyila célba talált, erre Inuyasha az ellenszelet használta, ami a végső pusztulást hozta el a félszellem számára.