Másnap reggel Sango előkészítette Kirarát, míg a gyerekek a többiekkel játszottak.

-Jaj, Kirara, tudom, hogy vigyázol rájuk, de talán még is veled kéne mennem, visszakísérni őket.

A macska tekintetével közölte, hogy erre semmi szükség.

-Jó, tudom, de akkor is.

-Mi a gond Sango? Félsz elengedni a fiúkat egyedül?- nézett rá megértően Kagome.

-Hát, igen. Azt hiszem én is velük megyek a faluba.

-Jaj Sango! Felesleges! Nem bízol Kiraraban?- esett neki Inuyasha.- Sietnünk kell Naraku után!

-Ó, Inuyasha, majd megnézlek, milyen leszel a gyerekeiddel. Szerintem még aggódóbb leszel.- jósolta a lány.

A félszellem természetesen a gyerekek említésétől vörösbe ment át.

-Keh!- de mást nem mondott (, lopva Kagomére nézett).

-Én szívesen visszavinném őket.- ajánlkozott fel a szerzetes.

-Ne, inkább majd én.- vágta rá Sakumoto.

-Miroku, bocsáss meg, de még csak most jöttél, és nem igazán ismernek a fiúk…- ”a saját apjukat…”- jobban örülnék, ha Sakumoto kísérné őket.

-Persze, igazad van, megértem.

Hayao és Mitaray nem sírtak, mikor anyjuk elmagyarázta, hogy egy ideig nem találkoznak, szomorkodtak ugyan, de Sango rosszabbra számított.

Sakumoto búcsúzáskor megcsókolta a lányt, amitől mindenki zavarba jött, csak Miroku találta undorítóan színpadiasnak.

-Hát, elmentek…- nézett Kagome a kis csapat után.- Induljunk, majd úgyis utolérnek.

-Így van, siessünk.- sürgette szokásosan a hanyou.

-Mint a régi szépidőkben.- mosolyodott el Shippou, erre mindenki egy picit elszomorodott.

Hatalmas rizsföldeken mentek keresztül, amikor egy csapat medveszellem tört rájuk.

-Ezek meg honnan jöttek elő?- kiáltotta a kis rókaszellem.

-Látsz ékkőszilánkot Kagome?

-Igen, a legnagyobban öt van, legyetek óvatosak!

-Végre egy kis móka, már azt hittem nyugdíjaztak.- kiáltott Inuyasha és kezdetét vette a harc.

Mindegyik szellem Kagome felé támadt, mintha az összes a lányt akarta volna elkapni.

-Ezeknek Kagome kell!- ismerte fel a helyzetet Miroku.- De vajon mért?

-Naraku nagyúr parancsolta, hogy vigyük a kastélyába a mikot.- dörmögte a vezér.

-MI?- kiáltották mind.- Minek? Az ékkövekért?

-Dehogy! Egyébként sem tartozik rátok.- és még erősebben csaptak le. Inuyasha az ellenszelet, a Bakuryuhat készült bevetni, mikor az ellenség hirtelen megfutamodott.

-Ezek mért pont most mentek el?!- dühöngött Inuyasha.

-Szerintem, megérezték a kard erejét és jobbnak látták a menekülést.- állapította meg Miroku.

-Nyugodj meg Inuyasha, még visszajönnek!- látta előre a szellemírtó.- Meg akarják szerezni Kagomét.

-Kösz, Sango, ez biztató.- mondta reszketve a lány.

-Ó, bocs, nem úgy gondoltam.

-Nem kell félned, Kagome. Megvédelek.- a hanyou átölelte az említettet, hogy megnyugtassa. Mindenkinek elkerekedett a szeme, a pár, pedig rettentő zavarban volt, de nem hagyták abba az ölelkezést.

A csata után egy réten pihentek le erőt gyűjteni.