Kagome leterített egy plédet, ahová a kicsiket fektették aludni. Hayao már anyja ölében elaludt, de a kis Mitarayt dajkálni kellett lefekvés előtt. Kirara és Shippou a fiúk mellett maradt őrködni, míg a többiek egy kicsit távolabb húzódtak, ne hogy felverjék a piciket.

-Elmegyek, keresek vizet.- ajánlotta fel Sango.

-Ne menjek veled?- kérdezte Sakumoto.

-Nem köszönöm, nagylány vagyok már.- itt kedvesére mosolygott és puszit nyomott az arcára.

-Jó, akkor én tűzifáért megyek.

-Kagome kérlek vigyázz a fiúkra, jó?- Sangoból megint kibújt az aggódó anya. Igaz, hogy egy macska és egy rókaszellem is őket védelmezi, de azért jobb a biztonság.

-Persze, szívesen vigyázok rájuk.

-Inuyasha, itt maradnál vigyázni Kagomére, amíg ő vigyáz a gyerekekre.- nézett Sakumoto a félszellemre.

-Persze.- mondta az említett mosolyogva.

-Kösz, a bizalmat.- háborodott fel a lány.

-Bocs tündérke, de így nyugodtabbak leszünk.- mondta mézes-mázosan a fiú. Inuyasha persze megint a plafonon volt, de próbálta palástolni.

-Jól van, megértem.- egyezett bele.

Sakumoto elindult az erdő belseje felé, Sango pedig a másik irányba. Már félórája távol voltak.

-Inuyasha, kérdezhetek tőled valamit?- ült le a fiú mellé.

-Mi lenne az?

-Szerinted, mennyire szeretik ezek egymást?

-Mármint, Sango és Sakumoto? Nem tudom. Sakumoto biztos szereti Sangot…

-Igen, de nem úgy, mint régen, még mielőtt a gyerekek megszülettek volna.- vágott a szavába.

-Hát meg tudom érteni…. Nem kellemes, hogy az asszony másik férfinek szült gyereket, ráadásul kettőt.- mondta Inuyasha.

-Igen, de ő döntött így. Bár, szerintem, akkor még nem gondolta át.

-Hát igen.

Léptek zaját hallották, Inuyasha megmarkolta a Tetusaigát, lélekben már felkészült a harcra. Egy álmos szemét dörzsölgető gyerek csoszogott el mellette. A hanyou csalódottan nézte a fiút. Kagoméhez ment, beült az ölébe. A lány megsimogatta a buksiját.

-Anyu, hol van?

-Elment vízért, Mitaray.

-Ó.- még jobban hozzá bújt a lányhoz.

-Váó, Kagome, honnan tudtad, hogy ő Mitaray? Teljesen egyformák….- képedt el Inuyasha.

-Ó, hát, nem tudom. Teljesen más egyéniségek. Mitaray kicsit anyásabb, mint a bátyja.

-Tényleg? Szerintem mindegyik az.

-Persze, hiszen még kicsik.- Kagome elmosolyodott. ”Olyan édes, lehet, hogy már felnőttem az anyaszerephez?”- tűnődött a lány.

-Mi az Kagome?

-Ööö, semmi, csak elgondolkodtam.- pirult el. Inuyasha furának találta, de hagyta.

Hamarosan még egy csoszogás törte meg a csendet, Hayao közeledett.

-Szia Hayao.- köszöntötte Kagome.

-Anyu?

-Elment vizéjt.- világosította fel testvére.

-Ó!- mondta és odamászott a félszellem mellé.

-Mit akarsz?- nézett a hanyou a kisfiúra.

Erre Hayao belecsimpaszkodott a gyönyörű, selymes fehér hajába. Inuyasha furcsamód tűrte, látta, hogy csak fel akar mászni hozzá. Hayao elérte a kitűzött célt, helyet foglalt Inuyasha ölében és nézte őt.

-Most meg mi van?- nézett rá kérdőn a fiú. Hayao kinyújtotta a kis kezét és megtapogatta félszellemünk pofiját.

Kagome megbűvölve nézte a jelenetet. ”Nahát, nahát, lehet, hogy nem csak én kezdek felnőni?”

-Inuyasha…

-Igen?

-Semmi, semmi.- a félszellemet lekötötte kicsi izgés-mozgása, így ezt is annyiban hagyta.

Shippou és Kirara másztak elő, és kérdőn nézték Inuyashát.

Hirtelen lovak dobogását hallották meg, amik az erdőn keresztül vágtattak. Őket elkerülték, de így is nyugtalanító volt. Aztán egy tompa puffanás, zörgés, és csend. A lovasok visszafele jöttek, de nem hallották a zajt, így amilyen gyorsan jöttek el is mentek.

-Ez meg mi volt?- kérdezte Kagome magához szorítva a gyereket.

-Nem tudom, de semmi jó.- Inuyasha is az ölében tartotta még Hayaot, egyik kezét a fiú fején nyugtatta, míg a másik a kardján volt.

Léptek zaja hallatszott tőlük nem messze, majd egy férfi esett ki a bokorból.

Inuyasha a gyereket maga mögé állította, előkapta a kardját, és neki szegezte a betolakodónak. A férfinek is megbízhatóak voltak a reflexei, így ő is előrántotta a botját.

-Inuyasha, várj! Ez a bot…- Kagome az aranyszínű tárgyat nézte, majd a tekintete a fiúra tévedt. Drága kimonót viselt, herceg lehet.- Miroku?- ismerte fel.

-MI??? MIROKU?- kiáltott Inuyasha és jobban megnézte az előtte fekvő alakot.