9. fejezet: Az ékszerekkel feldíszített Hourai ág

Inuyasha fáradtan kinyújtóztatta kezeit, miközben oldalán
megbillent a Tessaiga. Néhány méterre tőle hatalmas,
rovarszerű démon teteme ragyogott egy vértócsában. A
félszellem elengedte a fülei mellett a dicséreteket. Nem
érdekelték a falusiak szavai. Nem azért ölte meg a bestiát,
hogy segítsen ezzel az embereken, bár Kagome miatt biztos
megtette volna másodlagos indokként, ugyanis a fő cél a
szörnyben levő ékkőszilánk megszerzése volt. Miroku szokás
szerint űzte Sango számára kissé idegesítő hobbiját, Kagome
pedig oktatta Inuyashát, hogy lehetne kedvesebb a
falusiakkal, mikor a félszellem fülei hirtelen a magasba
emelkedtek. Szimatolni kezdett. Inuyasha szemei kidülledtek
a méregtől:
-Ordas van a közelben...
Hirtelen sikoltozás hallatszott az egyik ház felől. A
vájogtéglák szétrobbanva a levegőt töltötték meg, mi
hullámozni kezdett a folytogató portól. A füst mögül Kouga
lépett elő. Kagome ijedten fordult feléje. A farkasfiún
látszott hogy nincs magánál, ugyanis lihegett, méregtől
ráncos szájában csattogtak az agyarak, mik mögül nyál
habzott elő. Kouga véres szemeivel rámeredt Kagoméra. Nem is
pontosan rá, átnézett rajta. Nem érdekelte a kis csapat.
Csak egy valamit akart. A falu közepén ott ragyogott az
ékszerekkel feldíszített Hourai ág, mi megcsillant a
fényben. Néhány falusi férfi fegyvert ragadott és Kougának
rontott. A levegőt fröcsögő vörösség öntötte el. Az emberek
remegő teste a földre esett. Kagome néhány másodpercig nem
látta a fiú szemeit Kouga arcába omló verejtékes hajcsomó
miatt, de mikor újra megpillantotta őket kegyetlen vadságot
vett észre bennük, mi véresen ragyogott. Inuyasha a lány elé
állt:
-Nem tudom mi történt vele. Nem is érdekel. De nem fogja
lemészárolni az embereket. Megveszett, majd én kigyógyítom a
Tessaigával!
-Inuyasha, vigyázz!-sikítozta a lány.
Kouga elrugaszkodott a földtől és a félszellemnek esett.
Közben egy kisfiúnak feltűnt, hogy a démon őrjöngő szemeit a
feldíszített ágra szegezi. Ez szent tárgy. A falué. Nem
engedi, hogy elvigye...A fiú az ág elé futott, vele együtt
Kagome is, hogy elvigye onnan a meggondolatlan gyereket, ám
már nem tudott elfutni a tárgy elől. Kouga kiszabadult
Inuyasha karmaiból és a lány fele vette az irányt. Kezei a
magasba csaptak, karmai gyilkos pengékként villantak meg a
napfényben. Kagome becsukta a szemeit, megfeszült testtel
várta, hogy széttépje a magából kivetkőzött Kouga, de nem
támadott a fiú. Véres szemekkel rámeredt a lányra, kezei
meg-megremegtek, amint próbálta elfojtani féktelen és
vérszomjas ösztöneit, de amint Kagome remegő szemekkel
rámeredt, mintha nyakon öntötték volna jeges vízzel,
kijózanodott. Kouga elkapta tekintetét, és csak ennyit
nyögött ki:
-A tennyo akarja...
A fiú futásnak eredt. Olyan hirtelen történt az egész, hogy
alig tudták felfogni. Inuyasha ezúttal nem keveredett
szócsatába Kagoméval Kouga miatt. Sose tudták meg, hogy mi
történt vele aznap, mindenesetre akárki is irányította, a
lány észhez térítette a farkast. A Hourai ág ékszereit pedig
továbbra is csendesen lobogtatta a szél.

Kaguya nem lesz boldog...