4. fejezet: Félek, több rosszat tudnék adni, mint amennyi
jót, te nekem...(Kouga)

A hold fényesen ragyogott az est napjaként, miközben szelíd
sugarait bogarak törték meg. A barlangba is beszűrődött egy
kis esti világosság. A szürkés fények két alakot
világítottak meg. A lány a fiút átkarolva feküdt, miközben
vörös hajaival félig betakarta az izmos, mezítelen felső
testet. A meleg, cseppet sem nyírkos barlang árnyékai lágyul
vetődtek rájuk. Meztelenek voltak mindketten, egy-egy
pontjukat a ledobott bundák fedték el, és persze a
nyújtózkodó árnyak, mik gyönyörűséges színjátékot festettek
a verejtékcseppektől csillogó bőrükre, amint szépen
körvonalazták ki a kellően kecses, vagy éppen feszes, erős
bomborulatokat.Mert Kouga és Ayame szinte egyek voltak...A
fiú aludt. A lány ébren volt, csillogó szemeit Kougán
legeltette, miközben karjaival gyengén átölelte menedéket
keresve erős ujjai közt. Szépek voltak...Ayame visszagondolt
az egészre. Mikor először találkoztak és a szivárványnál
megígérte neki a fiú, hogy az asszonya lesz. Vissza
emlékezett azokra a percekre, mikor immár érett nőként állt
Kouga elé. Leperegtek előtte a képek, mik saját könnyes
arcát ábrázolták, mert a fiú saját magának sem akarta
elismerni a múltat. Vissza emlékezett a fiúval töltött
kellemes percekre, mikor megcsókolta, aztán féltékenységi
dührohamot kapott egy Hara nevű szintén farkasdémonnal
szemben. Fejét Kouga mellére hajtotta. Érezte, ahogy
kidomborodnak, majd elernyednek alatta az izmok, amint
lélegzik...Hallotta, ahogy dobog a szíve. Ayame szemeire
langy köd borult az újabb visszaemlékezés miatt. Ő és Kouga
a folyóban állt. Minden olyan őrülten gyorsan történt.
Kitisztították egymás sebeit, ám a gondoskodó ujjakba
hirtelen beleköltözött valami kélyes vágy. Aztán már a
barlangban voltak. Kouga fejét Ayame lábai közé fészkelte és
olyan örömet okozott a lánynak, amiről ő nem is álmodott,
olyan érzékien, hogy sírva fakadt, miközben szenvedélytől
remegő ajkai mögül halk nyögések süvítettek elő. Aztán ő is
viszonozta a gyönyört, majd egymásba olvadtak. Kouga az
éjszaka folyamán többször is magáévá tette Ayamét.
Mindkettőjük alsó teste lángra kapott. Kouga kélyesen
felüvöltött, nem is üvöltött, hanem vonyított Ayaméval
együtt. Sokáig voltak így, mozdulatlanul. Kouga benne
lüktetett Ayaméban,miközben a fiú szelíd csókot nyomott a
lányra, aki nyelvével megnyalta a fiú nyakát. Ahogy
visszagondolt ezekre a dolgokra a lány, újra fellobbant
benne a vágy, ám a szuszogó Kougá ajkai mögül egy váratlan
szó csengett elő:
-K....Ka....Go...ooo..me
Kouga valami hideget érzett a mellén. Megborzongott a bőre.
A hold fényében látta meg, hogy csillog, s jutott el a
tudatáig, hogy Ayame könnyei öntötték el a testét. Tudta a
fiú, hogy miért sír a lány. Nem is vele
szeretkezzett...Nem... Gondolatban Kagomével volt. A szégyen
belül elöntötte. Egy lánnyal szeretkezett, aki szerelmes
belé, s a fantáziájában még sem őt tette nővé. De akkor is
érzett valamit Ayame iránt. Ketté akart szakadni a szíve.
-cscscsssssssss...-csitította a fiú a lányt, miközben
szorosan átölelte.
A lány megnyugodott az érintéstől.
-Nagyon szép lány vagy Ayame. De félek, hogy csalódást
okoznék. Félek, hogy több rosszat tudnék adni, mint amennyi
jót, te nekem. Mellettem veszélyben van. Halálos ellenséggel
van dolgom. Addig nem nyugszom, míg nem végzek Narakuval.
A fiú a lányra pilantott.Már aludt...Kezei még mindig
ölelték. Kouga utána a holdra bámult és a szivárványra, mit
csak is ő látott...

A nap ragyogóan sütött be a barlangba. Ayame ébredezett, de
nem nyitotta ki a szemét. Nem akarta...Nem...Még nem
ébredhet fel...Túl fájdalmas lenne az ébredés, pedig tudta,
hogy mit pillantana meg. Kezei kétségbeesetten tapogatóztak,
de ujjai csak a meleg földet érintették.
Kouga már elment...