3. fejezet: Harc Ayaméért

A szörnyeteg förtelmes volt. Óriási, húsos, kígyó szerű
lény, melynek pikkelyein ezüstösen ragyogott a nyálka amint
csillogott rajta a nap. Szeme nem volt, csak egy óriási
szája, mely 3 irányba nyílt, mint egy bizar, élő virág
szirmai, melyek mögül bugyogott a savas nyál. A terentmény
vadul sziszegett. Ayame fele fordította undorító testét. Az
óriási állkapocs kitárult, s készült lecsapni, de Kouga egy
gyors mozdulattal kettészelte a tekergő borzalmat. Remegő
szemei megakadtak Ayame sebén. A lány mosolyogva felnyögött:
-Semmi baj, csak egy karcolás...
Nem volt sok ideje a fiúnak. Felkapta a lányt, mert újabb
csápok rontottak elő a föld alól, mik máris mohón csapkodtak
feléjük. Kagura mosolygott fenn, mint aki egy szórakoztató
műsort néz:
-Végetek van.-azzal előkapta a legyezőjét.
Amint Kouga felkapta a fejét szemeit elvakították a ragyogó,
égboltról leomló sarló pengék. Gyorsan odébb szökkent, a
halálos fények egy támadó szörnyetegek aprítottak fel.
Kagura elmosolygott:
-Nem tudtok elmenekülni.
-Elfelejted, hogy kivel harcolsz boszorkány!-üvöltötte
Kouga, azzal lábai fényleni kezdtek.
A fiú erősen szorította a lányt, ki remegő szemeivel
rámeredt. Kezeit Kouga nyaka köré fonta, bőre a testével a
fiú izmaihoz tapadt. Minél előbb menjenek el innen, el erről
a borzalmas helyről.
-Egy tornádó? Te ostoba, a szél az szél!-nevetett Kagura.
Kouga és Ayame a földre zuhant, amint a szél, mint egy kéz
felcsapta őket. A lány elgyengülten a földre esett. Kouga
arca eltorzult a dühtől:
-Elvetted a családomat, az újat nem fogod!
-Miben fogadunk?
Újabb vicsorgó csáp rontott elő a földből. Kagura
meglendítette a legyezőjét, mire Ayame a magasba emelkedett.
A boszorkány szeme gonoszul felvillant, ajkai ördögi
vigyorra csavarodtak. A szél eltaszította Ayamét, egyenesen
a tátogó szörnyeteg felé.
-AYAME!!!!!!-üvöltötte Kouga.
A fiú eltaszította magát a földről és meglovagolva a gonosz
szelet a lány elé került. Teste megkönnyebült, amint érezte,
ahogy orra belefúródik a vörös hajtengerbe, de szemei
hirtelen akkorára nyíltak fel, hogy szinte kilövődtek
medrükből, amint vörösséggel telt meg a levegő. Ayame nyögve
a földre rogyott, ijedt szemeit Kougára kapta. Egy agyar
állt bele a fiú hátába. Kouga először csak meglepődött,
aztán mikor nehezen hátra fordult és megpillantotta a
förtelmes pofát, izmai dühödten megfeszültek. Csak fröcsögő
hústenger maradt a bestiából. A fiú büszkén állt, szerelmes
tekintettel Ayaméra meredt. Könnyek csordultak ki a lány
szemeiből, miközben ragyogott rajta egy apró, de szép
mosoly. Hirtelen a föld remegni kezdett. Egyes fák
kiszakadtak a helyükről. Óriási csáptenger vonaglott elő a
föld alól. Mindegyik tekergő kar egy-egy éhes szájban
végződött, miknek emésztő nyála a földet marta. Kagura
elmosolygott, majd a földre ereszkedett:
-Bocsássatok meg, de ki kellett élnem magam. Az igazi
feladatom a farkasfiú elpusztítása lenne, és az, hogy
elvegyem az ékkőszilánkjait, de udvariasságból foglalkoztam
egy kicsit veletek is.
-MI?-mordult fel Kouga.
-Csak nem hitted azt, hogy Naraku a te elpusztításod
érdekében küldött engem és ezeket a szörnyeket? Te olyan
jelentéktelen kis bolhafészek vagy, kire kár ilyesmit
pazarolni, hisz a közelébe se tudsz férközni.
-Akkor kit akarsz?
-Akit keresek, annak a neve Hara...
Kouga büszkeségébe taposott most bele a boszorkány, ám a
nőnek nem volt ideje arra, hogy kiélje gonosz vágyait, hogy
kinevessea fiút, mert az erdőből hátborzongató vonyítás tört
elő. Csápok szakadtak szét fájdalmas sziszegések közepette,
a vonagló hústenger mögül Hara ugrott elő:
-Nagy ostobaságot követtél el Kagura. Engem kellett volna
először megölnöd.
Hara a boszorkány fele szökkent, ki pengezáporral próbálta
megállítani a démont, ám a férfi túl gyors volt. Mielőtt
elérte volna őt, Kagura újra tollra szállt, s alig eszméltek
fel, máris mesze volt, a szelek szárnyán vereséget
szenvedve. Hara büszkén feltekintett, majd aggódó
tekintettel Ayaméra meredt:
-Jól vagy?
-Nincs semmi bajom, csak csúnyának látszik.
-Elismerésem öcskös, derekasan harcoltál.
-Még szép, megvédtem Ayamét, míg te a sebeidet nyaltad, te
gyáva ordas.
-Nagy a szád fiú.
-Te sokkal utálatosabb vagy, te perverz bundakabát!
Ám hiába üvöltözött Kouga, Hara nem rá koncentrált. A férfi
megfogta Ayame kezét, azzal a jellegzetes mozdulatta, ahogy
Kouga Kagomét, és rózsaszín felhőbe burkolózva elmondta a
szerelmes szavakat:
-Kérlek gyere velem. Szeretlek Ayame, mióta megláttalak
belémhasított egy érzés, mint egy agyar, amely miatt elönti
a forró vér a testemet. Átfőtted a szívemet.
-Örömmel veled tartanék, de nem lehet...Valaki tett nekem
egy ígéretet, és addig nem nyugszom, míg nem teljesíti.
Kouga döbbenten elpirult a háttérben.
-Értem...-suttogta Hara.-Igazad van, velem lenni most túl
veszélyes. Naraku vadászik rám, nem keverhetlek bele az én
harcomba. De egyszer eljövök érted, mert az asszonyom vagy!
Hara néhány pillanatig babonázottan figyelte a lányt, majd
elfutott. Ayame egy ideig figyelte a szelet, amit a férfi
kavart fel, majd az elkerekedett szemű Kougára tekintett.
-Mi a baj?
-Neked tetszik ez az állat, ugye? Szóba álltál vele...
-Most ne törődj ezzel, gyere.
Kouga arca megfeszült. Készült a szócsatára, ám minden
mondat megakadt a torkán, amint Ayame megfogta a kezét és a
folyó fele vitte. Először tiltakozni akart, de meggondolta
magát. Kíváncsi volt, mit tervez a lány. Ayame Kougával
együtt a folyóba lépett. A víz kellemesen megsimította
lábukat. Amint közeledett az éj, bíbor bogarak repültek fel,
miknek fátyolában a fiú a lány csilogó szemébe nézett.
Aztán szó nélkül Ayame a fiúhoz lépett és szépen és kimérten
levette a páncélját. Kougából csak egy apró, először dühödt
tiltakozás buggyant elő, de minden hang visszaömlött
testébe, mert kívánta a lágy, szelíd kezeket. A lány sejmes
ujjai megtiszttották a fiú sebeit, gyengéden és érzékien,
minden egyes érintéseükben lángoló gyönyör forrasztotta be a
lüktető, verejtékző húst. Közben egymást figyelték,
szerelemtől lobogó tekintetüket nem vették le egymásról.
Aztán Ayame vetkőzött le...S Kouga látta el a sebeit. Fel
sem eszméltek, már ölelték egymást a hold ényében fürödve,
amint testileg és lelkileg is átadták magukat egymásnak.
Szivárvány úszott a vízen...