Haro csöndben ment hazafelé, majd otthon egyenesen a szobájába ment. Úgy fél óra múlva anyja kopogott nála.

• Fiam, vendéged van.
• Ki az?
• Egy hercegnő egy apádat nagyon tisztelő városból.
• Megyek… - sóhajtott Haro, majd anyjával kiment a vendégek fogadására.
• Az Urunk nagyrabecsülése jeléül küldte el önnek az egyetlen lányát, hogy te érhess hozzá először, fiatalúr. – alázkodott földig a szolga.

Haro a lányra nézett. A hercegnő, bár nem mutatta, nagyon félt.

• Nem fiatal még egy kicsit a hercegnő?
• Már 14 éves. Elég idős.
• Ugyanmár. Még bőven ráér ezzel. Menjetek haza, mondjátok meg uratoknak, hogy nagyra értékelem a gesztusát, de a lányát tartogassa annak a férfinak, aki egyszer a férje lesz. – mondta Haro majd elindult vissza a szobába.

Naraku és Kikyo utána néztek.

• Mi van vele? Nem úgy viselkedik ahogy szokott.
• Nem…nagyon furcsa.

Haro a szobájában felkapta a kardját meg a fegyvereit és elindult edzeni az erdőbe. Ezalatt Minako is ugyanabban az erdőben sétált és közben gondolkodott.

“Nem lehetek belé szerelmes! Egy aljas nőcsábász, szemtelen és nagyképű disznó! Ráadásul Naraku fia is! Nem! Nem! Nem Minako! Nem szerethetsz bele! Megértetted?! De…”

• …azt hiszem már beleszerettem. – mondta ki az utolsó mondatot egy nagy sóhajtással.

Haro is gondolkodott, miközben ment az edzőhelye felé.

“Mi a fenét csinálok? Eddig még egy hercegnőt sem utasítottam vissza. Lehet Minako miatt érzem így magam? Lehet, hogy belészerettem??”

Közben odaért az egyik tisztásra és elkezdte az edzést. Hogy levezesse a feszültséget folyamatosan támadott. Melege lett, ledobta a felsőjét. Egyáltalán nem olyan volt mint Naraku. Mellkasa dagadt a kidolgozott izmoktól, a hasán semmi súlyfelesleg. Verejtékcseppek gurultak le a nyakáról végig a mellkasán. Nem volt vékony, sem kövér. Sem nyeszlett, sem izomagyú. Pont tökéletesen nézett ki.

Minako meghallotta a hangokat és elindult a tisztás felé. Megállt egy fánál és elkerekedett a szeme Haro láttán. Ahogy edzett teljesen levette a lábáról. A csupasz felsőteste a dagadó izmokkal. Haro hátranézett. Farkasszemet Minakoval. Tudta, hogy a lánynak tetszik amit lát, így elvigyorodott. Minako elkapta a tekintetét.

• Hello cica! Hát te?
• Csak erre jártam és meghallottam a hangokat.
• Értem. – ment oda Haro. – És ha már itt vagy nem csinálunk valamit együtt? – kérdezte a fiú, közben a vigyor még mindig ott volt az arcán.

Perverz disznó! – Minako meglendítette a kezét, de Haro elkapta.