Mindenkinek jár a boldogság   


4. rész



-        Hát te még élsz?
-        Na…na..-nem tudta végigmondani, mert elájult.
Az idegen Naraku volt és Kagome a karjaiba esett.
-        Vajon mi lelte?MegvizsgáltatomEz még kapóra is jöhet.-
gondolta és egy gonosz vigyor kíséretében elvitte a palotájába.A
legjobb orvost hívatta ide.Miután meggyógyította, mivel varázyerővel
bírt így szólt:
-        Sajnálom uram, de a lány elvetélt!
-        Hogy micsoda?És meggyógyul?
-        Igen uram 1 héten belül rendbe lezs, de sajnos a lelkét nem
tudom meggyógyítani!
-        Értem elmehetsz!
-        Vajon attól a korcstól várt gyereket?-majd leült Kagome mellé.
-        Hol vagyok és mi történt velem-Mondta Kagome fátyolos
hangon.
-        Elájultál, így a palotámba hoztalak és meggyógyíttattalak!
Kérdeznék valamit!
-        Naraku, de hát..kérdezd!
-        Attól a korcstól vártál gyereket?
-        Nem de te honnan?A kisbabám mi van vele?-kérdezte
Kagome, majd erőtlenül megszorította Naraku kimonóját.
-        Elveszítetted!
-        Nem az nem lehet ezt nem bírom ki!-majd sírva fakadt
semmivel sem törődve.
-        Ki tette ezt veled?
-        Te miattad lett veszélybe a kisbabám!De Inuyashát látva
elszaladtam!.mondta sírva.
-        Tehát a gyermekedet miatta és Kikiyou miatt vesztetted el!Én
segíthetnék bosszút állni!
-        Te meg miről beszélsz?
-        A mi kis bosszúnkról!Amúgy meg megmentettem az életed!
Hálásnak kéne lenned ezért!
-        Kár volt, ugyanis semmi más nem számított csak a fiam élete! 
-        Megbosszúlhatnád a fiad halálát!Vagy talán nem is volt olyan
fontos számodra!
-        Dehogynem, és hogy bizonyítsam állok rendelkezésedre!-
monndta teli gyűlölettel.
-        Rendben!Adok másfél hetet, hogy mindent elintézz a saját
világodban!Majd, a telihold éjszakáján érted küldök valakit aki elhoz a
palotámba!
-        És, ha megbosszultam a fiam halálát, mit szándékozol velem
tenni?
-        Hmm, ezt még meggondolom, de nem öllek meg az biztos!
Most az a lényeg, hogy meggyógyulj!A lelkedre a gyógyír a bosszú, az
édes bosszú, amely tökéletes lesz veled együtt!
-        Kagura!
-        Hívtál Naraku?-kérdezte a szélboszorka közömbösen.
-        Igen, vidd haza Kagomét, a többit, majd kitervelem!És ne
merészelj ilyen hangnemben beszélni velem megértetted?-majd
megszorongatta a kezében levő szivet.
-        I..i..i..i..igen!-mondta Kagura a fájdalomtól akadozva.
-        Nagyszerű, és most indulj!
Kagura elvitte Kagomét a kúthoz és beleugrott.

* 


-        Vajon, hol lehet Kagome?-kérdezte Miroku a most ébredező
Sangotól.
-        Szerintem elment Inuyashával!
-        Ilyen korán?Vagy talán már az éjszaka mentek el együtt!-és
az utolsó mondatnál megejtett egy vigyort.
-        Te perverz disznó!Nem mindenki olyan perverz, mint te!
Miroku, és még most is a fenekemet fogdosod!-majd agyonütötte a
bumerángjával a szerzetest.
-        Hé, hát ti, meg megint min veszekedtek?-kérdezte Az ekkor
érkező Inuyasha.
-        Inuyasha!-mondta egyszerre Sango és Miroku.
-        Igen én vagyok, most meg mivan, mért néztek így rám?
-        Hol hagytad Kagomét?-kérdezte Sango dühösen.
-        Micsoda?Kagome nincs itt? De hát, az éjszaka még itt feküdt!
-        Biztos elment fürödni vagy sétálni!-találgatott Miroku.
-        Hogy érted, hogy az ,,éjszaka”?-kérdezte értetlenkedve
Sango.
-        Úgy, hogy az éjjel itt hagy…
-        Mi a baj?Inuyasha, ugye nem…ugye nem Kikiyouval
találkoztál?
-        Mi?-kérdezte a még mindig meglepett Sango.
-        Hátt…ööö..
-        Inuyasha, ezt nem hiszem el!-kiabálta dühösen Sango.Hogy
tehetted ezt azok után, hogy…
-        Gondolom Kagome észrevette, hogy nem vagy mellette, így
elindult megkeresni és meglátott titeket!Csak reméheted, hogy nincs
semmi bajuk!-vágott Sango szavába Miroku.Bár ő is nagyon aggódott
Kagome épségéért.
-        Amondó vagyok, hogy kövessük Kagome finom illatát!
Inuyasha?
-        Számíthatsz rám!-majd szaglászni kezdett, hamar rá is
bukkant az illatára.A többiek követték őt.Mikor az erőbe érve
elvesztette a fonalat.
-        Menjünk vissza a faluba!Lehet visszament! –okoskodott
Miroku.
-        Nagyon remélem!-mondta Inu bűnbánóan.A többiek látták
rajta, hogy mennyire megbánta amit tett, és hogy mennyire aggódik
Kagoméért így nem is nyagatták.  


*


Eközben eltelt másfél hét.Kagome valóban rendbe jött.Semmilyen
érzelmet nem mutatott.Hojóval is tisztázták egymás érzéseit,így mivel
már nem volt mi összekapcsolja őket közös megeggyezéssel elváltak.
-        Eljött az idő!Anya, el kell mennem egy kis időre!Pontosan nem
tudom mikor jövök haza ezért ne számítsatok rám!És ne aggódjatok!
Nincs semmi bajom!
-        Rendben kicsim!Te érzed!Nem mi!Ha elszeretnél menni, hát
menj, én nem tartalak vissza!A te helyedben én is menekülnék!Jót tesz
neked egy kis utazás!-mondta édesanyja mit sem sejtve, lánya
bosszújáról.
-        Nem is sejted mennyire igazad van!-felelte Kagome
közömbösen.
-        Abba sem szóltam bele, hogy elváltál, immár felnőtt nő vagy,
nem szólok bele az életedbe!
-        Köszönöm!Hát akkor sziasztok!
-        Ne kísérjelek ki a reptérre?
-        Nem kell köszönöm!Egyedül is megy!-majd kiment az udvarra
és egyenesen a kút irányába vette az útját.Mivel 18:30-kor indult azzal
az ürüggyel, hogy „19:30-kor indul a gépe Londonba’’ így már
sötétedett.Méd várt 10 percet, majd beleugrott a kútba.-Ahogy
sejtettem, itt már sötét van!-gondolta magában miután kimászott a
kútból.Nem telt el sok idő már látta is ahogy Kagura jön ki a sötétből.
-        Akkor induljunk!-mondta Kagome mosolyogva.


* 
-        Már 1 hete keressük Kagomét, de még nyomára sem
akadtunk!-mondta Inuyasha aggódva.
-        Miroku, elárulod, hogy, hogy a manóba tudsz ilyen nyugott
lenni?-kérdezte dühösen Sango-A legjobb barátnőm elveszett, és nem
találjuk őt sehol, mintha a föld nyelte volna el, te meg itt…itt…itt..áá,…
szóra sem méltatlak!
-        Ha a föld nem is de a szel…
-        Ilyen még csak eszedbe ne jusson!-vágott Miroku szavába
Inu dühösen.
-        Fő a nyugalom!Hidjétek el én is aggódom Kagoméért, de csak
tiszta fejjel lehett gondolkodni!És eddig kilátástalan a helyzetünk,még
csak Narakuról se hallottunk semmit!Lehet, hogy valami gonosz tervet
szövöget a hátunk mögött, és mikor eljön a megfelelő pillanat hátba
támad minket!Várjunk csak!
-        Igen?-kérdezték meglepetten a többiek egyszerre.
-        Áh, felejtsétek el!
-        Miért mire gondoltál Miroku?-kérdezte a félszellem
gyanakodva.
-        Öö..csak…csak valami ostobaságon!Ne is figyeljetek rám!
-        Miroku, kivele, most!-mondták dühösen.
-        Oké, oké!Nos… csaaaak….hááátt….szo…szóval…
én….arragondoltam,hogymivanakkor,haNarakuelraboltaKagomét!-
mondta a végét elhadarva,úgy,hogy a többiek is értsék.
-        Remélem nem!-mondta Sango,aki már a sírás határán volt.
-        Ugyan Sango ne sírj kérlek!-mondta Mirolu aki kapott az
alkalmon és megfogta a lány fenekét.
-        MIROKU!-majd elcsattant egy pofon.
-        Hogy lehetsz ennyire érzéketlen!Hogy mersz fogdosni?De
majd én leszoktatlak egyszer és mindenkorra errő..
-        Lennétek szívesek máskor megvitatni a szerelmi ügyeiteket,
ugyanis Naraku lehet, hogy elrabolta Kagomét és nem tudjuk mi van
vele!-erre Miroku és Sango elpirultak.
Egy ideig csendben mentek, míg éjszakára a legjobb fogadóba térve
hála Mirokunak elkezdte a szokásos , hogy „valamilyen baljós felhőt
látott, és ha megengedi akkor kiűzi azt onnan’’sztoriját.Az vacsora is
rendesen telt, mígnem Miroku megkérdezte a szokásos kérdését az
egyik szép lánytól, „hogy lenne-e a gyermekei anyja’’és erre Sango
dühös lett, így Inuyasha csak bámulta az „álompárt’’ és Kagoméra
gondolt, de nem sokáig, mert elaludt.Nem sokkal később a többiek is
nyugovóra tértek.


*

-        Nahát Kagome öröm téged újra látni!Ma este csodásan nézel
ki!Készen állsz?
-        Igen, kész vagyok megtenni akármit!-felelte határozottan
Kagome.Rengeteget változott, amióta szövetségbe lépett
Narakuval.Sokkal komolyabb lett és levágatta a haját a válláig és a
formáját is megcsináltatta tépett fazonra.Kifestette a körmét és
kisminkelte magát.Magassarkú cipőjében is magasabbnak látszott. Így
sokkal nőiesebbnek tűnt.
-        Azt teszek amit mondasz!Nincs semmi ellenvetésem!
-        Akkor ez azt jelenti, hogy megtudod ölni a szellemekt,Kikiyout
sőt..Inuyashát is?
-        Igen Naraku!
-        Nagyszerű! Van egy meglepetésem!
-        Mi lenne az?-kérdezte kíváncsian a lány.
-        LeePaylong!(ejtsd:lípajlong) -ekkor az ajtó kitárult és kilépett
rajta egy magas fekete hajú,zöld szemű ,erős férfi.
-        Mit akar ez jelenteni?-kérdezte Kagome gyanakvóan?
-        Nem kell aggódnod!Ő itt a személyi testőröd!Kitűnő
harcos,így nem eshet bajod!
-        Szóval ő fog végezni mindenkivel?Hmm, igazán gonosz terv,
de tetszik!
-        Ő nem ember, hanem szellem és nagyon erős!17 évvel
ezelőtt öltem és fogtam mega szellemét !Csak a megfelelő irányítóra
kellet várnom, és te megfelelsz az elvárásaimnak!
-        Tehát nincs magánál!Kérlek engedd el őt!Ha magához tér is
tudni fogom irányítani!
-        Ahogy akarod!-majd csettintett az ujjával.
-        Mi történt!Hol vagyok?
-        Meghaltál, és a lelkedet fogjul ejtették!De én
felszabadítottalak!-felelte kedvesen Kagome.
-        Meghaltam?
-        Igen és tudni szeretném segítesz-e nekem?Én irányítanálak!
Tényleg Naraku, mivel irányítanám?
-        Tessék, doshi kártyák!Ezekkel irányíthatod a szellemeket!Más
szellemeket a szolgáddá tudsz tenni és irányíthatod őket ezek
segítségével! Tehát segítesz a lánynak Paylong?
-        Mivel meghaltam, és felszabadított, és nincs mit tennem mert
szellemként nem bolyonghatok a világon, ezért igen!
-        Nagyszerű!Kagome,nem szeretném, ha Inuyasha felismerne!
Csak ha haldoklik, akkor mondd meg neki ki is vagy valójában!Had
szenvedjen annyit, mint amennyit te szenvedtél!-gúnyos mosoly.
-        Jólvan!De nem olyan könnyű átverni, ugyanis megérzi a
szagomat!
-        Nem,csak az enyémet fogja érezni!
-        Rendben!KÉSZÜLJ FEL INUYASHA,MERT HAMAROSAN
MEGHALSZ!






Folytatása következik!