14. FEJEZET:     Kagome meglepetése

Kagome újra végiggondolt mindent amit Kaade mondott.

„Kagome most hogy a jóslatot  már tudod elmondom mit kell tenned. De sajnos konkrét segítséget nem tudok nyújtani. Mielőtt megkérdezed miért azért mert nem látom a határozott helyzetet. De ha majd meg kell tenned azt akkor csak az ösztöneidre és a szívedre, magára a lényedre hallgass bármily kilátástalan a helyzet. És akkor hidd el minden rendbe fog jönni. De hogy is szólt a jóslat? Megvan. Múlt és jövő egyszerre nem férhet meg. Két lány közül egy menni fog mert menni kell. Az ének győzhet a gyűlölet  fölött. S, az ikrek közül csak egy maradhat. S, ha az Egy megteszi azt mit kell akkor minden megfordul. A jó nyer a lángok elalusznak… Vajon igazából mit súg a szívem. Vidd innen messze Inuyashát a harcotoknak Kikiyoval ne ő legyen az áldozata ez a t küzdelmetek. Vidd innen messze őt és… és most magadat is ugyanis így nem tudsz Kikiyoval harcolni. Ez eddig mind jó és szép, de hogy tudom innen kivinni a tűzön nem tudok át menni. Teleportáljam el magamat?” szól önmagához gúnyosan „Ez az el teleportálom magunkat hiszen láttam már más is megcsinálta ebben az időben ez lesz az, de hogy? Jajj emlékszem Kaede egyik régebbi tanítására. Akkoriban kezdte velem megismertetni az erőm. Az amit ott mondott így szólt: Ha varázsolni akarsz mindig nyisd ki a szíved és az majd segíteni fog…”

De nem csak az Ő fejében patakzottak a gondolatok és a kérdések Inuyasha e kép elmélkedett:

„Kagome mit forgatsz a fejedben? Jaj, senki sem tud téged kiismerni… De milyen selymes a hajad… INUYASHA ILYENRE MOST NEMÉRSZ RÁ… de… de erre egyszerűen nem lehet nem ráérni. Kagome most mire gondolsz? Megkérdezem tőle mit akar tenni.”

-         Kagome mit….

De már nem olt ideje végigmondani hirtelen a lány kezéből fehér fény csapott ki, fényesebb a tűznél, fényesebb a villámoknál és fehérebb a hónál olyan vakító hogy emberi szemnek szinte lehetetlen volt elviselni. Mindenki megdermedve nézte a jelenséget és akkor az előidézőjét és mindenkit aki vele bent volt a tűzkarikában /Inuyashát/ beszívta egy örvény. Vadul pörögtek a semmibe majd végül hangos puffanással megérkeztek a csontok kútja mellé.

De térjünk vissza még egy percre Kikiyoékhoz...