InuYasha egy zuhatag mellett ült, mivel a víz csobogása megnyugtatóan hatott számára. Nyár kelős közepe és a fű mégis olyan zöld és friss volt mintha most esett volna az üdítő nyári zuhatag. InuYasha a fűben fekve merült gondolataiba. A felhőket bámulta a tiszta kék égen. De minden egyes felhők vagy Kagomét vagy szívecskéket ábrázoltak. Ezért inkább oldalára feküdt, nem gondolván a lányra és az érzéseire. Nem szívesen gondolt az éjszakára, amit Kagoméval töltött, de az érzelmeit nem tudta becsapni és minél inkább nem akart rá gondolni annál többször villant emlékezetébe a lány arcvonása és a fülébe csendült mézédes kacaja. Végül feladta és egyfolytában rá gondolt. Arra a lányra, akit szeretett és egy szerelmes éjszakát töltött egy kastélyban. Minél többet gondolt rá annál jobban szerette és immár szívesen gondolt úgy rá, mint kedvesére semmint egy csipogó libára. Most döbbent rá, hogy amióta csak ismeri szereti és ezt az érzést eddig elnyomta. Most már tudta, hogy ez butaság volt részéről, hogy a büszkeségére hallgatott és ha bevallja neki iránta érzett szerelmét most vele lehetne. InuYasha bármit megadott volna ha Kagome most vele lehetne. Szerette volna érezni puha bőrét illatát, csókot lehelni vérpiros ajkára, belenézhetne csillogó gyémánt szemébe, megérinthetné selymes hajzuhatagát.

De Kagome nem volt vele. Egyre nagyobb űrt érzett a lelke mélyén Kagome iránt. Borzasztóan vágyott rá, de nem tudta merre keresse. InuYasha lehunyta szemét és próbálta megidézni a lány vonását, kecsességét, lágyságát, kedvességét. De valamire figyelmes lett. Furcsa szagot érzett. Mintha farkasé lett volna, sőt biztos, hogy farkas szagot érzett. Nem mozdult csak mélyen beleszimatolt a levegőbe. Nőstény farkas szagot érzett. Még egyszer körbeszimatolt és meghatározta az idegen hollétét. InuYasha úgy gondolta, ha nem bántja a nőstényt majd magától elmegy. De ekkor a szag egyre erősödött. InuYasha tudta a nőstény közelebb merészkedett. Érezte, hogy őt nézi. De még mindig nem foglalkozott vele, de az idegen még közelebb ment és InuYasha ezt már nem várta meg, hogy a torkát átvágják. Hirtelen felugrott és egy lendülettel leterítette az áldozatát.

• Te meg ki vagy és mit keresel itt?? – vonta kérdőre InuYasha a betolakodót.
• A nevem Ayame és InuYashát keresem. Te nem tudod merre van???
• Attól függ, miért keresed??
• Kagoméról hoztam neki híreket.
• Te tudod hol van??
• Tudom hát.
• Honnan? Beszélj!
• Ha te is meg mondod hol találom InuYashát.
• Én vagyok az mond már mit tudsz.
• Hát ha tényleg te vagy??
• Beszélj vagy véged.

Inu Yasha felemelte hatalmas kezét, rajta éles karomszerű körmökkel és fenyegetően Ayame felé tartotta. InuYasha bármit megtett volna azért, hogy újra megölelhesse Kagomét és a magáénak tudhassa mindörökre. Ayamét már nem érdekelte ő InuYasha e vagy sem.

• Rendben beszélek.

InuYasha letette a kezét.

• Hallgatlak.

- Koga sose engedte, hogy vele menjek, de én mindig utána surrantam. Egyszer egy éjjel láttam, hogy kimegy a barlangból. Mivel gyanús volt a viselkedése, mert még éjszaka sose ment el ezért követtem. Láttam, hogy egy papnővel beszélget, azt nem hallottam mit beszélnek csak annyit hallottam, hogy a papnő felnevet Koga meg elégedetten mosolyog és másnap Kagome már ott is volt Koga barlangjában.

• ÉS MI TÖRTÉNT?! BESZÉLJ! MOND MÁR!!! – kelt ki magából InuYasha

- Ne aggódj nem történt semmi, mivel Kagome a te gyermekeddel terhes ezért Kogának nem volt szíve hozzányúlni. Hála nekem Kagome már otthon van a saját világában.

De már az utolsó mondat már nem jutott már el az agyáig. Csak egy mondat visszhangzott a fejében. Kagome tőle terhes és senki mástól. Mivel InuYasha keze a döbbenettől meggyengült Ayame könnyedén lerázta magáról és elrohant. InuYashát nem érdekelte, hogy Ayame elmenekült. Visszanyúlt a fűbe és nagy boldogsággal tervezte alakulófélben lévő családját.