Koga odaért a barlangszoba bejáratához és elgondolkodott azon amit Ayame mondott. Szépen nyugodtan végiggondolta és bekellett látnia: Ayamének igaza van. Szerette Kagomét és szerette volna boldognak látni de tudta az ő oldalán nem lehet boldog. Soha. Mindig csak InuYashán járna az esze és beleőrülne ha nem láthatná többé. Belépett a szobába. Kagome összekuporodva ült az ágyon és sírt. Koga séta lépésben felé indult mikor odaért leült az ágyra és átölelte Kagomét. Ő pedig visszaölelt. Ez meglepte Kogát de nem tiltakozott.

- Nézd Kagome, végiggondoltam a dolgot és úgy vélem, hogy szabadon kellene, hogy engedjelek. Beszéltem...öööö lényegtelen kivel beszéltem és igazat adok neki mivel nagyon szeretlek boldognak akarlak látni és mellettem sose lennél az, ha szeretnél ha nem. Tudom, hogy mindig InuYashán járna a fejed sose tudnál igazán szeretni. Na persze meg a falka miatt is veszélyben lennél de ebbe most ne menjünk bele. Ezért úgy döntöttem szabadon engedlek. – mondta Koga.

Kagome abbahagyta a sírást majd döbbenten Kogára nézett. Nem tudta eldönteni, hogy csak blöfföl vagy megháborodott…

- Te ezt komolyan gondoltad???? – kérdezte Kagome gyanakodva.

- Igen – mondta Koga.

Kagoménak gyanús volt a dolog.

"Nekem ez nem tetszik. Koga sosem hagyná, hogy Inu Yashával legyek. Inkább átvágná az én torkomat is." – gondolta Kagome.

- Természetesen elkísérünk a kúthoz és hazamehetsz, majd szólunk InuYashának, hogy már otthon vagy. – mondta a segítőkész Koga.

"Ez nem normális megháborodott szellem. A nevén hívja InuYashát. Ennek agyára mentek a bolhái vagy én nem tudom, de hogy ez a manusz nem normális az már biztos! Ennek a fa**nak nő kell de én nem vagyok Tokyoi szeretetszolgálat szóval rossznál próbálkozik!!!" – gondolta Kagome

- Most mért nézel úgy rám mint egy apagyilkosra!!!??? – kérdezte üvöltve Koga.

- Azért mert te megvagy húzatva! Valami az agyadra ment, mert már ismerlek annyira, hogy tudjam sose engednél el egy lehetőséget ha megba**hatnál. – üvöltött Kagome.

- Ez igaz, viszont ha megba**nálak ahogy te mondtad a falka megölne téged is meg engem is, és különben se lenne semmi értelme mert már terhes vagy InuYashától. – szólta el magát Koga.

Kagome megmerevedett, köpni nyelni nem tudott. Mi lesz most? Hiszen terhes, mit fognak szólni a szülei és mit fog szólni InuYasha? Sose ismerné el gyermekét és még Sesshoumaru is még jobban üldözné őket! És mi lesz az Ékkő keresésével? Hiszen terhesen nem keresheti, a végén még baja esne a kicsinek. De ha apa nélkül kell felnőnie csak azért mert az anya nem tudott ellenállni a kísértésnek? Miért ő bűnhődjön azért, hogy az apja mást szeret és csak egy kaland gyümölcse?? Kagome úgy döntött egyenlőre nem mondja el senkinek csak ha biztos lesz a dologban.

- Ne mond el senkinek jó??? – kérte Kagome Kogát.

- Rendben, de InuYasha ki fogja szagolni úgy ahogy én is és a falka többi tagja is.

Kagome felsóhajtott majd nyelt egyet. Nem hitte el, hogy ez a sok rossz vele történik. Jobban szerette volna ha álmodik de sajnos nem így volt.

"Na most légy okos Kagome!! Miért is nem álltam ellen??? Pedig azt mondta szeret. Én meg persze elhittem. Nők!!!! Istenem miért pont én.

Ha ezt Kikyo megtudja… bele se merek gondolni!!!"

- Rendben vigyetek haza!!! – utasította a farkasszellemet Kagome.

• Rendben szólok az embereimnek!!