Eleredt az eső. Neithy a földön. Inuyasha Elájult A lányok, és Miroku meg sem tudnak moccanni. A rejtélyes fiú nevet. Mindenki el van foglalva a saját dolgával. De valaki megszakítja azt. Neithy felkel. Nagy nehezen, az erejét elmosta az eső. De persze nem adja fel. Minden ráron meg akarja ölni bátyját. De most nem ezzel törődik. A maradék erejét okosan használva felruházza magát különféle más hatalmakkal. Persze csak az egyszerűekre képes. De egy nagy titok benne van. Amire senki sem képes rájönni. Mikor Neithy végzett, az ereje megnövekedett, mivel a más hatalmak új lelkeket ruház fel benne. A bátyj nem lepődött meg. De Neithy tekinteten nem akadt meg a testvérén. Felállt, és elszaladt. Mindenki bámult utána. A fiú mivel nem akarta pocsékolni az idejét a húgára, a csapat többi tagjait vette célba. Kagome kilőtt egy nyilat, Sango eldobta a Csonttörőt, Miroku pedig nem csinált semmit, mert nem akarta eltéríteni a nyilat, és a bumerángot. A fiú kitért minden elől Mikor a csonttörő visszaért eredeti helyére, Miroku a szelet használta, ami beszippantott három fát, hat sziklát, de a fiút meg se mozdította.

- Vagy ő a bölcsek kövére, vagy meg sem érezte az örvényt!

- Most nem érünk rá viccelődni!- fordult Mirokuhoz Sango- Vagy kitalálunk valamit, vagy mindannyiónkat megöl!

- helyes a bőgés, kislány!- hanzott a fiú szájából. És már jött is az érdekes madzag. De ezúttal nem talált célba, ugyanis egy hosszúhajú, morcos arcú lány megállította. Neithy sandán nézett testvérére, és olyan gyorsan mozgott, mint egy kígyó. Rezzenéztelenül fordult ki a tengelyéből, mintha nem lenne gerince, és odacsusszant a bátyjához. a bátyja ledermedt.

- Mivan tesó, félsz?- súgta Neithy a fülébe- Akkor félj csak!

Neithy megfogta a tőrét, és belemélyesztette a kezébe. Mindenki bámult. Senki sem gondolta volna, hogy a lány magát akarja leszúrni, hacsak a karját is, de azért...

- Ó hatalmas égő erő,

ki a földöntúlról jössz elő,

lángnyelveid hívd hozzám,

Kardomba belesújtsál.

Kard, engedd át nekem hatalmad,

Céljaim ne vésszenek romokba.

Kit az úr küldött a napból

Porrázúzva mind élő, holt!

Az érdekes varázsige után a kard izzani kezdett, és megtöltötte Neithy kezét nagy erőkkel. A lányon látszott hogy kissé kevesebbre számított, de persze ezzel is betelt. Megfogta testvére kezét, és belefektette a kardtól kapott erőt a tenyerébe. Ettől a fiú lángogba burkolódzott, majd porrá égett.

- VÉÉGRE!!!

Mindenki Neithy nyakába ugrott. Neithy nem törődött velük, inkább Inuyashát nézte. A keze megint szikrázott, de most fehér fénnyel. Odament az ájult félszellemhez, megérintette a nyakát. A hanyou ekkor fehéren szikrázott, majd felkelt. Egy karcolás sem volt rajta. Mindenki nagyon örült neki, hogy végre újra köztük lehet. Hogy honnan jött a fiú? Hogy biztos meghalt-e? Megtudhatjuk a következő részben! (túl sokat nézek reklámokat!)