Az élet szépen ment tovább. A csapat egy taggal bővült, mindenki nagyon örült. De Neithy nem volt vidám. Néha kieresztett egy-egy mosolyt, de az arcán vidámság nem tükröződött. Mióta Neithy csatlakozott a csapathoz, Mirokunak csillogóbb lett a szeme, ami persze Sangot negyon aggasztotta. Egyik nap, mikor Neithy egy fa tövében üldögélt, és gondolkodott, szép kék szemei fenéztek az égre, Miroku odament hozzá. Neithy felállt.
- Mond Neithy, lennél a gyermekeim anyja?
Neithynek kitágultak a szemei. Nem valami édesen mosolygott Mirokura, közelebb hajolt hozzá, mintha meg akarná csókolni, de helyette Miroku szeme elé dünnyögte:
- Lánglabda!
Egy pillanat sem kellett, Miroku eszeveszettül szaladt a tóhoz, hogy a haján a lángokat csillapítsa. Sango odakiabált Mirokunak:
- Örülj, hogy nem pofont kaptál!
Neithy visszaakart ülni, de helyette egy villámpenével leváta a fa egyik ágát. Az ággal együtt Kagura is lepottyant, aki nem örült neki.
- Mi járatban vagy?
- Ó, hát csak.. Fent ragadtam a fán, de mostmár lent vagyok!- Vigyorgott Kagura- Köszi, de most mennem kell! Pá!
Azzal el is tűnt. Az éjszaka hamar eltelt, Miroku kapott még pár pofont, meg lánglabdát. Másnap zajra ébredtek. Inuyasha zörgött.
- Naraku szagát érzem!
Neithy értetkenül nézett a semmibe.
- Ki az a Naraku?
Ekkor Naraku megjelent a bokrok mögül. Neithy döbbent arcot vágott, de hamar átváltott vidámra.
- EZ LENNE NARAKU?? EZ A VÉZNA, HOSSZÚHAJÚ EMBER? NE NEVETTES! HAHAHA!
- Nagyon vicces- szólt közbe Naraku- de most nem ezért jöttem. Adjátok át az ékkőszilánkokat!
- Te akarsz minket megtámadni?
Kagome is beleavatozott.
- Tudod Naraku egy kulön történet!
- Én ismerem a történetet!
- Igen?
- Persze! Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy, itt a vége fuss el véle! LÁNGÖRVÉNY!!
Naraku körül egy hatalmas örvény képződött. Még maga Naraku is megrémült. Pár perc alatt Naraku porrá égett. Mindenki nézett. Végül Kagome megszólalt.
- E..ezt hogy cs..csináltad?
- Csak csettintettem egyet!
És, mint már mondtam, az élet szépen megy tovább.