- Kagome vagyok, nem emlékszel rám?- vágott egyszerre döbbent, és aggódó arcot Kagome.

- Kcöh.. pont most kell amnéziásnak lenned, mi?- nyugtalankodott Inuyasha.

- Inuyasha, hogy lehetsz ennyire érzéketlen?- nézett rá Sango.

- Nézd csak..- Inuyasha az arcára mutatott- ÍGY!

- Inuyasha! FEKSZIK!

És Inuyasha már a földet kóstolgatta. Neithy feltápázkodott, mivel már jobban volt.

- Hova tűnt a kislány?

Mndenki értetlenül nézett. Végül Kagome rákérdezett.

- Mi történt, Neithy?

- Nem.. nem tudom.- válaszolt a lány, még mindig el-elhaló hangon. Hamarosan nagy szél közeledett, és megjelent Kagura Persze hozta magával Kannat is.

- Micsoda öröm, hogy látlak titeket!

- Mit keresel itt, Kagura?- nézett fel Inuyasha.

- Azért, hogy kiontsam a véred! PENGETÁNC!

Inuyasha könnyedén kikerülte a támadásokat. Kagura ekkor Neithyt vette célba, aki értetlenül állt, és nézett a semmibe.

- Á, te vagy az a lány, aki egy csapásra elpusztította Narakut? SÁRKÁNYKÍGYÓK TÁNCA!

Neithy nem vette észre. Csak bámult. Ekkor meghökkentő pillanat következett. Inuyasha elé ugrott. Csak a karja sérült meg, az sem olyan vészesen. Neithyre ráfröccsent Inuyasha vére. A lány ekkor felkapta a fejét. Eszébe jutott az a pillanat, amikor elesett, és a bátyja észre vette. Megint érezte a lángnyelveket a testén. Úrrá lett jata a félelem. Eszébe jutott az anyja, Rin, és hogy mekkora varázserővel bír. De nem csak ezek jutottak az eszébe Gondolatai cikáztak, és köztük megjelent az anyja, ahogy a kis Neithyt ölelgette, és ezt mondta:

- Büszke vagyok rád!

Mintha ott lett volna. Mintha a történtek előtte zajlottak volna le. Aztán sötét lett körülötte minden. Majd meglátta saját magát, felálló hajjal, vörös szemekkel.

- Látod-látod! A múlt elől nem futhatsz el! Akármit is csinálsz, én örökre veled maradok!

- Nem tudom, mikor voltam ilyen, de már egyáltalán nem hasonlítok rád!- ordította Neithy.

Mindenki a magában beszélő lányt nézte.

- Úgy is felesleges ezt mondanod! Hozzád tartozom. Nem vagyunk különbek! Egyszer neked is meg kell halnod. Nem csak nekem!

- Egyszer úgyis megszabadulok tőled, mint minden mástól!- ordította mégjobban Neithy.

A régi mása elindult felé. Neithy el akarta tolni magától. Felemelte a jobb kezét. A dühtől a jobb oldalán minden fa kimúlt. Felemelte a bal kezét. Minden fa darabokra tört.

- Ne merj közelebb jönni!

Neithy mása ekkor már odaért, és megölelte a lányt.

- Nem futhatsz el!

Neithynek kitágultak a pupillái. Belekezdett egy pusztító igébe.

- Olvadj, mint jég a tűzben,

pusztulj, mint ember levegő nélüli veremben,

- Halj meg, s senki se halljon rólad többé,

parancsomra a sötét semmibe essél!

SÖTÉTSÉG ZUHATAGA!!!!