• Ugyan már hova sietsz? – nyújtózkodott Inuyasha.
• Vissza kell érnünk mire a kis Inu felébred. Mit szólna ha itt találna minket? – kérdezte Kagome és odadobta Inuyashának a ruháját.

Inuyasha sóhajtott majd felöltözött. Visszamentek a táborba. Még mindenki aludt.

• Most, ha gondolod még visszafeküdhetünk. – mondta Kagome.

Inuyasha csak bólintott, majd nekidőlt egy fának. Kagome beleült az ölébe és nemsokára már újra aludtak. Kagome arra ébredt, hogy valaki szuszog az ölében. Kis Inuyasha bújt oda. Kagome finoman megbökdöste Inuyashát, aki felébredt és meglátta a fiát.

• Olyan aranyos. – simogatta meg a fejét Inuyasha.
• Főleg, ha olyan cuki fülei vannak mint neked. – puszilta meg Kagome Inuyasha füle hegyét.
• Jaj, ne Kagome ez csikiz. – nevetett fel Inuyasha.

Lassan a többiek is felébredtek. Sango, Miroku, Kirara, Shippou és végül Inu. Felszedelőzködtek és tovább indultak. Lassan eltelt azóta egy hónap. Egy napon délben egy tisztáson pihentek meg és ebédeltek. Ekkor a távolba felbukkantak azok, akik Kagome riválisának követői. A Lélekrablók. Először csak egy kettő, végül már a többi is, és aztán felbukkant Kikyo. Kagome magához húzta a fiát és hátulról átölelte, majd Inuyashára nézett. A férfi szemében nem látott semmit. Még csak oda sem akart menni egykori szerelméhez. Kikyo csak közeledett majd pár méterre megállt előttük.

• Lám, lám, öt év után újra találkozunk. Inuyasha, meg sem ölelsz? – kérdezte gúnyosan.
• Kikyo, én már öt éve elküldtelek. Miért jöttél vissza? – kérdezte Inuyasha.

Ekkor megszólalt a kis Inu is.

• Anyu, ki ez a néni, aki úgy hasonlít rád?

Ezzel magára vonta Kikyo figyelmét aki alaposan végigmérte.

• Mi van te lány, gyereked született?
• És ha igen, mi közöd hozzá? – állt fel Kagome.

Az 5 év alatt Kagome ha lehet még jobban hasonlított Kikyohoz. A haja nagyjából olyan hosszú volt, és a vonásai is megváltoztak.

- Attól függ ki az apja. – válaszolta Kikyo.

Kagome erre lehajtotta a fejét. Inuyasha ezt észrevette majd Kikyo szemébe mondta:

Az apja én vagyok!