• Kagome….- suttogta. – Sajnálom.

Kagome addig futott, míg sötétben elérte a kutat. Beleugrott és máris a saját világában volt. Az ő világában nappal volt, így Kagome megkérte a nagyapját, hogy amilyen gyorsan csak tudja, pecsételje le a kutat ismét a varázsigék segítségével. A nagyapja szívesen megtette, bár nem tudta miért kéri ezt tőle Kagome, de legalább varázsolhatott. Kagome felrohant a szobájába és bevágta maga mögött az ajtót. Az anyja bekéredzkedett hozzá. Kagome elsírta neki a bánatát.

• És akkor…megláttam….Kikyoval. – hüppögött.
• Megértelek kislányom, nem lehetett könnyű. – simogatta meg Kagome fejét az édesanyja.

Kagome felállt, hogy odamenjen zsepiért, ám ekkor megszédült.

- Anya, segíts….- mondta, de aztán elsötétült körülötte a világ.

Amikor felébredt az ágyában feküdt és egy orvos vizsgálta. Az egész család ott izgult körülött.

• Mi történt? – ült fel Kagome.
• Azt én is szeretném tudni kisasszony. – felelt az orvos. – Kérem, szeretnék négyszemközt beszélni a lánnyal.

A család kivonult.

• Mondd csak, mit érzel vagy éreztél egész pontosan?
• Hát, amikor elájultam, akkor elkezdtem szédülni, most pedig hányingerem van. – felelt Kagome.
• Értem. És voltál fiúval kábé egy hónappal ezelőtt?
• Öhm…igen. – pirult el Kagome.
• Akkor már biztosan állíthatjuk, hogy állapotos vagy. Megjegyzem, én elég nagy felelőtlenségnek tartom a te korodban. – mondta az orvos nyersen.
• Tudom.
• Beszélnem kell édesanyáddal. – állt fel az orvos, majd kiment.

Kagome alig kapott levegőt. Hiszen gyermeket vár! Inuyashától! De ő soha nem fog tudni róla. Ezalatt elment az orvos, majd bejött Kagome anyukája, és megfogta a lánya kezét.

• Az orvos mindent elmesélt. Most mit fogsz csinálni, kicsim? Elveteted vagy örökbe adod? Mindenesetre bárhogy döntesz én melletted állok. Gondolkodj el ezen. – mondta Kagome anyukája és felállt.