12.rész
Távoli barátok
By MN

Naraku palotájának romjai között:
-Ez hihetetlen, Naraku elpusztult?! –kérdezte Miroku Kagomét
-Igen Inuyasháék legyőzték! –mondta a lány közben a három fiút
nézte, akik még mindig egymás mellet álltak.
Sango lassan ébredezett majd kinyitotta a szemét és hírtelen
megszólalt:
-Kagome  –mondta halkan a lány: -Mi történt?! –kérdezte
Kagome gyorsan leült és válasz helyett Sangot kérdezte: -Jobban vagy
Sango!? A sebeid nagyon súlyosak voltak! –mondta
-Igen! –felelte majd hírtelen eszébe jutottak a történtek
-Kohaku, hol van Kohaku?! –kérdezte féltően a lány
-Elment -felelte Miroku
-Szóval megint elvesztettem!  –mondta szomorúan a lány: -és
Naraku?! 
-Meghalt! –felelte kicsit mosolyogva a lánynak

Közben a három kutyaszelem:
-Naraku elpusztult! Végre bosszút álltam rajta… –mondta
elgondolkodva Inuyasha közben eltette a Tessaigát.
Sesshoumaru nem válaszolt, helyette elindult az egyik megmaradt
házba. Inuyasha kérdően nézett utána. Mikor kijött egy alig nyolc éves
kislány hozott aki ájulva feküdt a karjában.
-Szóval ő volt az, akit az erdőben kerestél! –mondta InuMaru a
szelemnek
-Mond csak Sesshoumaru! Mióta érdekel a halandók sorsa! Úgy tudtam
gyűlölöd őket! –mondta Inuyasha
-Semmi közöd hozzá öcskös, és megígérhetem ha legközelebb
találkozunk, megöllek!! –mondta hidegen a szelem, majd a kijárat felé
indult.
-Nem lesz legközelebb Sesshoumaru! –kiáltotta Inuyasha a szelem után
-Inuyasha nyugodj meg! Csak idegesíteni akar! –mondta InuMaru a
mellette álló fiúnak
Közben a többiek felsegítették Sangot Kirara hátára, Kagome pedig
Inuyashahoz sietett:
-Inuyasha örülök, hogy jól vagy!  –mondta a lány, és átölelte a
félszelemet.
-Kagome –mondta meglepődve a fiú majd viszonozta az ölelést: -A
többiek jól vannak? -kérdezte
-Igen a sebeiket elláttam már jól vannak! –mondta közben ellengette a
fiút
Mikor Mirokuék elérték barátaikat hírtelen, a föld remegni kezdett a
lábuk alatt:
-Ez meg mi a fene! –kiáltotta Inuyasha
-Fogalmam sincs! –felelte InuMaru
Azon a helyen ahol Narakut teste elpusztult, a megmaradt szellem
darabok összeálltak és egy védőpajzsban felemelkedtek Inuyasháék
elé.
-Ez nem lehet! –kiáltotta Miroku
-Naraku!! –mondta Inuyasha
Valóban a pajzsban Naraku jelent meg:
-Mi a baj Inuyasha meglepetnek tűnsz –mondta ördögi mosollyal a
szelem: -Bevallom őszintén! Az utolsó támadás meglepett, de nem
leszek ilyen óvatlan még egyszer –mondta közben a karja átváltozott,
majd Inuyasha és Kagome felé indult, hogy halálra sújtsa őket.
-Inuyasha! Kagome! –kiáltották Mirokuék
-Inuyasha! –mondta Kagome
-Vigyázz Kagome! –mondta Inuyasha közben a Tessaigáért nyúlt.
Naraku majdnem elérte őket, mikor hirtelen, a Kagome kezében lévő
kard hírtelen sötétzölden kezdett világítani, a támadó Narakut pedig
visszaverte.
A többiek nem hittek a szemüknek, a kardból egy zöld védőpajzs jelent
meg és védte meg Inuyashát és Kagomét.
-Ez meg mi a fene! –mondta Naraku meglepetten
-Kagome ezt te csináltad? –kérdezte a mellette álló lányt Inuyasha
-Nem tudom! -felelte közben a kardot nézte: -Ez InuMaru kardja –
mondta
-InuMaru mosolygott a történteken majd Kagoméhoz ment:
-Megmondtam! A kard megvédi birtokosát! –mondta a lánynak majd
átvette a kardot
-Tudod Naraku! Sejtettem, hogy ilyen könnyen nem tudunk majd
elpusztítani!  –mondta közben egyre közelebb ment a szelemhez.
-De egy valamit nem gondoltam rólad! –folytatta, közben lehajtotta
InuMaru a fejét: -Hogy álnokul megtámadsz valakit!! –kiáltotta majd
hírtelen Narakura nézett
-Veled meg mi történik!? –kérdezte ijedten Naraku a fiút, InuMaru
vöröslő szemekkel nézett vissza rá.
-Tudod most feldühítettél! -mondta a fiú majd a föld ismét remegni
kezdett
-Jaj ne! Megint átváltozik! -kiáltotta Miroku: -Inuyasha! Kagome!
Fussatok onnan! –folytatta a szerzetes
-Gyere Kagome! Mennünk kell! –közben megragadta a lány és a hátára
ültette
-De InuMaru! Nem hagyhatjuk itt ilyen állapotban! –felelte a lány
-Tud magára vigyázni!  –majd futásnak eredt a többiek Kirara hátán
menekültek

Közben InuMaru és Naraku még mindig egymás előtt álltak:
-Lenyűgöző! –mondta Naraku: -A szellem éned teljesen eluralkodott
rajtad, és szellemé változtatott! Még hasznát vehetem az erődnek! –
fejezte be Naraku
-Ne reménykedj Naraku!! Nem fogsz magadba olvasztani! Mert
elpusztítom ezt az egész palotát –kiáltotta InuMaru közben előhúzta a
kardját ami ismét átváltozott
-Nem tudsz elpusztítani!! –kiáltotta Naraku majd támadásba lendült
-Most, hogy szelem lettem használhatom a két kardomat egyszerre!! –
kiáltotta InuMaru majd a két kardot összeakasztotta egymással
-Naraku!! Én lehet ,hogy meghalok!! De magammal viszlek a pokolba!! –
kiáltotta InuMaru, a szemei hirtelen ismét sárgák lettek
A két kard feketén kezdett fényleni, közben a szél InuMarut
körbevette, majd hírtelen:
-Gongoruhha!! –kiáltotta a fiú
A két kardot a magasba emelte és kettéhasította a szelet maga körül.
A támadás hatalmas forgószélként pusztította el a palotát és a
környéket.
-Inuyasháék a közelben nézték a történteket:
-Ez vajon mi lehetett! –kérdezte Miroku kerek szemekkel
-Talán Naraku? – kérdezte Inuyasha
-Nem! Ez InuMaru volt! –mondta szomorúan Kagome
-Honnan veszed Kagome! –kérdezte Inuyasha
-Megéreztem –felelte a lány közben a távoli romokat és az elpusztult
környéket nézte.
-Inuyasha meg kell keresnünk! –kiáltotta Kagome
-Igaza van! Induljunk –Mondta Miroku közben leszállt Kirara hátáról
De hírtelen:
-Ne keressétek a barátotokat! –felelte egy hideg hang a távolból
-Naraku!! –kiáltotta mindenki rémülten
-Pontosan! InuMaru hősiesen harcolt és ez a végső csapás is
bámulatos volt! –folytatta a szelem
-Átkozott! Mit tettél vele! –kiáltotta Inuyasha dühösen
-Ugyan én semmit! Saját magát áldozta fel, hogy elpusztítson engem
és megmentse a szánalmas életeteket! –mondta hidegen
-Nem!! –mondták mindannyian megdöbbenve a hallotakon
-De igen, meghalt! Én pedig elmentem, mielőtt elpusztíthatott volna
engem! –mondta
-Inuyasha még találkozunk!! –mondta azzal elhallgatott a szelem
-InuMaru! –mondta szomorúan Kagome
-Hősként halt meg! Imádkozni fogok a lelkéért! –mondta Miroku közben
maga elé tette a kezét és imádkozott
Inuyasha nem szólt csak elindult a romok felé. A többiek utána
kiáltottak:
-Inuyaha hová mész!! –kiáltották a fiú után
-Megkeresem! Nem halhatott meg, így!! –felelte dühös tekintettel
A többiek gyorsan utána sietek, a palota romjai között három órán
keresztül keresték InuMarut, de nem találták meg, még a maradványait
sem.
-Lehet, hogy teljesen elpusztult a teste, értelmetlen tovább keresni! –
mondta Shippou gondolkodva
Inuyasha mérgesen odament hozzá, Shippou összerezzent és a fejét
fogta, várta az ütést de nem történt semmi. Lassan felnézett
Inuyashára, a fiú arcán szomorúság ült. A társaság abbahagyta
keresést és visszaindult Kaede falujába, majd az éj leszálltakor a falu
határában letáboroztak.
Mindannyian szomorúan nézték a pattogó tüzet, még enni sem volt
kedvük. Shippou és Kirara közben elaludt a többiek pedig beszélni
kezdtek:
-Nem értem, hogy halhatott meg InuMaru! -fakadt ki elsőnek Inuyaha 
-Naraku bizonyára valami cselt vetet be ellene –válaszolta Miroku
nyugodtan
-Feláldozta magát értünk, hasztalanul! –mondta Sango
-Ha legközelebb találkozok Narakuval! Esküszöm darabokra tépem!! –
mondta Inuyasha dühösen
Kagome nem tudta tovább hallgatni barátait, hirtelen felállt és elfutott
a kút felé. Inuyasháék szomorúan néztek utána
-Inuyasha menny utána! Ilyenkor nem szabad egyedül lennie! –mondta
Miroku a fiúnak
-Tudom! –felelte és Kagome után futott
Miroku és Sango pedig kettesben maradt:
-Neked sem lehet könnyű Sango! -mondta a szerzetes, közben egy
kicsit közelebb húzódott a lányhoz: -Ismét elvesztetted Kohakut és
InuMaru is meghalt –mondta
-Igen! De mire akarsz kilyukadni?! –kérdezte gyanúsan a lány
-Hát ha akarod! Én ma este szívesen megvigasztalnálak! –mondta a
szerzetes
-Miroku! –mondta halkan a lány: -Te meg mit képzelsz rólam!!! Perverz
disznó!!! –kiáltotta a lány és a legközelebbi tárgyal fejbe ütötte a fiút,
ami a csonttörő volt. A szerzete ájultan feküdt a földön, Sango pedig
mérgesen lefeküdt.
-He! Ezek sosem javulnak meg?! –szólt egy idegen hang a fák közül
Közben Kagome a kúthoz ért, majd leült a szélére és halkan sírni
kezdett. Inuyasha gyorsan utolért majd megállt néhány fa között és a
lányt nézte. Látta a könnyeket a szemében majd lassan odasétált
hozzá. A lány észrevette a közeledő Inuyashát és gyorsan letörölte a
könnyeket a szeméről. Inuyasha megállt a lány előtt majd leült mellé:
-Nagyon megszeretted InuMarut, ugye?! –kérdezte a fiú közben nem
nézett a lány arcára
-Igen! De nem azért sírtam! –mondta a lány közben a fiúra nézet: -
Hanem azért, mert lehet, hogy téged is így elveszíthetlek! –mondta lány
Inuyasha ekkor ránézett Kagoméra majd hírtelen megölelte.
-Megígérem ,hogy örökre megvédelek! –suttogta a fiú Kagoménak
Hírtelen a szél feltámadt körülöttük, és egy hang kezdet beszélni
hozzájuk:
-Látom tényleg nagyon szeretitek egymást! –mondta
Inuyasha és Kagome gyorsan elengedték egymást és felálltak a kútról.
Inuyasha a szélben megérzet egy ismerős szagot és felkiátott:
-Ez nem lehet, InuMaru!! –mondta meglepődve
-Mi InuMaru!? –kérdezte élénken Kagome a fiút
-Igen én vagyok  –jött a válasz,
-Tényleg te vagy az?! –kérdezte Kagome
-Persze ki más lennék! –mondta
-Azt hittük hogy meghaltál! –mondta meglepődve Inuyasha
-Ugyan! Naraku elmenekült mielőtt a támadás eltalálta volna –mondta
-Kérlek gyere elő szeretnénk látni téged! –mondta Kagome
-Sajnálom! De el kell mennem! –hangzotta a szomorú válasz 
-De miért nem akarsz velünk maradni?! –kérdezte Inuyasha
-Inuyasha! Emlékszel régebben azt mondtam megtaláltam a helyem
köztetek, de csak egy kis ideig! Most mennem kell! De még találkozunk!
Tudom! A többieknek mondjátok el hogy élek és ne szomorkodjanak!
Még találkozunk, ja és Inuyasha! Vigyáz Kagoméra! –hírtelen InuMaru
előjött néhány fa közül és barátaira nézett
-InuMaru mi történt veled?! –kérdezte Inuyasha a néhány lépésre álló
fiút
InuMaru arcán a méregcsíkok sötétkéken húzódtak az arcán, a karmai
és az agyarai megnőttek, a két kard pedig az oldalán lógott.
-Mikor Narakuval harcoltam, a szellemvér átváltoztatott és most már
teljesen szelem lettem–felelt nyugodtan a fiú
-Most pedig mennem kell! Visz lát Inuyasha! Kagome örülök hogy
találkoztam veled –mondta mosolyogva, közben hírtelen átváltozott
fekete szellemkutyává és futásnak eredt a fák között.
Inuyasha és Kagome boldogan néztek utána.
-Tényleg Kagome történt valami közted és InuMaru között?- kérdezte a
fiú
-Ez most hogy jön ide? –kérdezte Kagome
-Hát mert úgy mosolygott rád –felelte
-Inuyaha! Mit képzelsz! Te bunkó!
-Én Bunkó! Na és Kougával mi van! Biztos mindjárt mész, hogy
megvigasztaljon! –mondta Inuyasha nyájasan
-Inuyasha! Fekszik! Fekszik!! Fekszik!!! –kiáltotta a lány közben
beugrotta a kútba.
Inuyasha pedig közelebb került az anyaföldhöz.

Közben InuMaru futott a fák között egyre távolodott barátaitól majd
hírtelen megállt és visszaváltozott.
-Tudom hogy itt vagy! Gyere elő! –kiáltotta InuMaru
A magasból hirtelen Kagura ugrott le
-Szóval te még mindig élsz! Ki a fene vagy te! –kérdezte Kagura
idegesen
-Én vagyok az a kutyaszelem akiről a régi legendák szólnak! –felelte a
fiú: -Mond meg Narakunak, hogy még találkozunk, és legközelebb nem
ússza meg ennyivel!! –mondta gonosz mosollyal a fiú, majd eltűnt a
sötétségben.

VÉGE
De lehet, hogy mégsem!