11.rész
A Kongoruhha
By MN

Közben a palotában:
-Naraku végzek veled!! –kiáltotta Inuyasha az előtte álló szelemnek
majd támadásba lendült, de hirtelen:
-Sajnálom öcskös! Ő az enyém!! -kiáltotta Sesshoumaru, majd egy
pillanat alatt lehagyta a fiút és rátámadt Narakura
-Most meghalsz! –kiáltotta: -Souryuuha –a Tokijinből kékes sárga
villámok csaptak elő, amiket Naraku védőpajzsa könnyedén kivédett
majd visszavert támadójára. Sesshoumaru mérgesen morgott a
történteken.
-Ha ennél többre nem vagy képes, jobb ha feladod Sesshoumaru! –
mondta elégedetten a szelem
-Akkor ezt figyeld Naraku!! –kiáltotta Inuyasha: -Szélborda!! – de ez a
támadás is hatástalan volt Narakuval szemben.
-Nos! Elég lesz a játszadozásból! –mondta hidegen: -Most végzek
veletek!! –kiáltotta Naraku.
Hirtelen a páviánbunda darabokra szakadt, Naraku pedig felvette
valódi alakját, több ezer szellem teste szabadult ki és alkotta ujjá a
testét, az átváltozás végén egy hatalmas szörnyeteg állt előttük. A
törzséből pedig Naraku felsőteste emelkedett ki.
-Szóval ez az igazi alakod Naraku!! Megmondom őszintén: eddig azt
hittem nem lehetsz rondább de úgy tűnik tévedtem! –mondta a fiú:
-Tévedsz Inuyasha! Ez még nem a végleges testem! Hamarosan
megszerzem Sesshoumaru páratlan szellemi erejét és akkor még
erősebb leszek! –mondta mosolyogva Naraku
-Szóval ezért raboltad el Rint, hogy engem idecsalj  –mondta
nyugodtan a szellem: -De van egy rossz hírem! Engem nem fogsz
legyőzni –közben készült a következő támadásra
-Sesshoumaru! Nem szívesen mondom, de össze kell fognunk ellene,
különben nem tudjuk legyőzni!! –mondta bátyának
-Felejtsd el, egyedül végzek vele!! –mondta majd Narakunak ugrott,
hogy darabokra tépje.
Közben hirtelen:
-Inuyasha segíts!! –kiáltotta Kagome
Inuyasha gyorsan megfordult a hang irányába, észrevette sérült
társait, majd meglátta Kohakut aki lesújtani készült Kagoméra.
-Kagome –mondta a fiú közben gyorsan futásnak eredt feléjük, majd
egy gyors mozdulattal, kiütötte a fiú kezéből a fegyvert, aki meglepve a
támadástól gyorsan hátrálni kezdett, majd eltűnt az egyik épület
ajtajában.
-Jól vagy Kagome?! –kérdezte a fiú
-Igen, köszönöm! De Miroku és Sango súlyosan megsérült! –válaszolta
a lány, közben próbálta ellátni Sango sebeit.
-Shippo, Kirara vigyázzatok Kagoméra és a többiekre! –mondta a két
szellemnek
-Én megyek és elpusztítom Naraku, valahogy –mondta, majd futásnak
eredt a két harcoló szellem felé.
-Vigyáz magadra Inuyaha! –kiáltotta utána Kagome 

InuMaru a palota kapujában tovább harcol ellenfelével:
-Nem igaz! Bárhogy próbálom, a pajzson képtelen vagyok, áthatolni a
kardommal! –mondta fáradtan a fiú
-Mi a baj!? Ilyen gyorsan elfáradtál félszelem! –mondta nyájasan a
szellem: -Add fel! Nem tudod elpusztítani az engem körbevevő
védőpajzsot!
-Lehet, hogy apám kardjával, nem vagyok képes rá! –mondta közben
elrakta a kezében lévő kardot ami azonnal visszaváltozott.
-De az én agyaramból készült kardal, talán sikerülhet! –mondta hideg
nyugalommal InuMaru közben előhúzta az alsó kardot a hüvelyéből.
Majd Hikodusinak szegezte amit lassan sötétzöld fény vette körül és
hirtelen futni kezdett az előtte álló szellem felé.
-Ostoba! Semmilyen fegyver nem képes elpusztítani a pajzsomat! –
kiáltotta majd készült lesújtani a feléje futó fiúra. InuMaru gyorsan
felugrott majd hirtelen a szellem elé ugrott és keresztülvágta a
szellemet védő pajzsot.
-Ez nem lehet! -kiáltotta Hikodusi és lassan hátrálni kezdett
-Most végzek veled! Nem menekülsz!:
-Gyilkos Karmok!! –kiáltotta InuMaru majd a szelemet darabokra tépte.
A kezében lévő kard pedig lassan lüktetni kezdett.
-Most pedig Naraku! Te következel! –mondta és áthasította a palotát
védő akadályt, majd átfutott a darabokra tört kapun.

Közben Naraku megérezte Hikodusi halálát, majd észrevette a
széthasított pajzsot:
-Az a nyavalyás félszelem, több bajom van vele mint Inuyashával! –
mondta közben két ellenfelét figyelte akik nem tudták megsebezni őt.
-InuMaru! Hol vagy már, jó lenne ha ideérnél! –mondta magában
Inuyasha közben próbálta átvágni a védőmezőt Naraku körül.
-Miroku jobban vagy! –kérdezte Kagome a szerzetest
-Igen…!  –mondta, majd hírtelen észrevette a mellette fekvő sérült
Sangot: -Mi történt Sangoval! -kérdezte ijedten a fiú Kagométól
-Mikor rosszul lettél megjelent Kohaku és megtámadta –mondta a
fiúnak
-Rendbe fog jönni? –kérdezte aggódva
-Igen az életveszélyen túl van! –mondta közben a harcoló Inuyashát
nézte: -Miroku kérlek vigyázz rá, én megyek és segítek Inuyashának! –
mondta közben indulni akart de hírtelen valaki megragadta a karját és
visszatartotta:
-Miroku kérlek engedj…! –de mikor visszanézet nem a szerzetes,
hanem egy hosszú feketehajú félszelem állt előtte aki a karját fogta.
-Inu..InuMaru! –mondta elcsukló hangon
-Sajnálom, hogy elkéstem! De feltartottak! – mondta közben elengedte
a lányt: -Maradj itt! Én majd segítek Inuyashának! –mondta
Kagoménak, közben a kezében lévő kardot átadta neki:
-Vigyázz erre! Ez az a kard, amelyik az én agyaramból készült! –
mondta a lánynak: -Képes feltörni a védőpajzsokat ugyanakkor, képes
megvédeni a birtokosát! -mondta majd futásnak indult Inuyasha felé:
-Akkor miért nem viszed magaddal, szükséged lehet rá!! –kiáltotta
utána a lány de hasztalanul.
Inuyasha és Sesshoumaru közben még mindig az átváltozott Narakuval
harcoltak. Inuyasha készült újból bevetni a szélbordát mikor hirtelen:
-Inuyasha! Állj meg! –kiáltotta valaki a fiú mögött. Inuyasha
hátranézett és megpillantotta InuMarut.
-InuMaru! –mondta meglepetten: -Mond csak! Mi a fene tartott ilyen
sokáig!? –kiabálta Inuyasha        
-Remek! Megjött a másik korcs! –mondta hidegen Sesshoumaru
-Nos most, hogy a kis család újra együtt van! Itt az ideje, hogy
végezzek veletek! –mondta Naraku majd rátámadt ellenfeleire, akik
gyorsan félreugrottak a támadások elől.  
-InuMaru nincs valami ötleted, hogyan öljük meg Narakut!! –kiáltotta
Inuyasha, közben próbálta visszaverni a támadásokat.
-De igen! Ahhoz viszont együtt kell működnünk! –felelte a fiú közben
Sesshoumarura nézett
-Sesshoumaru! Te egy kislány miatt vagy itt, nem igaz?! –kérdezte
InuMaru a szelemet
-Mi..? –kérdezte meglepődve Inuyasha 
-Megérezted a szagát?! –kérdezte Sesshoumaru hidegen
-Igen! De, hogy megmenthesd le kell győznünk Narakut! –felelte a fiú a
szellem röviden hallgatott majd:
-Rendben! Ám legyen! –mondta majd felemelte a Toukijint, maga elé
tartotta és összpontosított.
-Inuyasha te jössz! –mondta a mellette álló fiúnak InuMaru:
-Értem! –felelte, majd két kézzel megfogta a Tessaigát és felemelte a
magasba
Majd hírtelen a két féltestvér elkiáltotta magát:
-Souryuuha!! –kiáltotta Sesshoumaru, a kardból ismét előtörtek kékes
sárga villámok
-Szélborda!! –kiáltotta Inuyasha, majd lesújtott a Tessaigával        
A két csapás teljes erejéből haladt Naraku felé, aki mosolygott a
közjátékon:
-Semmi esélyetek! A pajzsomat nem vagytok képesek átvágni még
ketten sem! –kiáltotta a szelem, közben, a két támadás haladt a
Narakut körbevevő vörös pajzs felé.
Ekkor hírtelen:
-Az lehet, hogy erős a pajzsod, de minket nem fog megállítani! –
kiáltotta InuMaru majd előhúzta kardját ami azonnal átváltozott a
kezében: -Most megmutatom mire képes a Kongoruhha!! –kiáltotta a
félszelem, majd lehajtotta a fejét.
A kard hirtelen lüktetni kezdett a kezében, közben InuMaru maga elé
tartotta a fegyvert. A kardot hírtelen átjárta az erő, majd kék aura
vette körül és lassan jéggé fagyott a penge.
Inuyasha és Saesshoumaru meglepődve nézték a történteket:
-Naraku most végzek veled!! -kiáltotta InuMaru azzal a kardal a két
támadás közé hasított.
Hírtelen több száz jégszilánk tartott Naraku felé aki rémülten nézte, a
felé közeledő egyesített támadást.
-Ez nem lehet…engem nem pusztíthatok el!! –kiáltotta.
A támadás szétzúzta a pajzsot, sőt Naraku testét is darabokra
szakította. Még a palotát sem kímélte, ami félig elpusztult tőle.

Folytatása következik….