Mindketten lefeküdtek (persze tisztes távolságban). Sango, titkon azért örült, hogy Miroku be akarja bizonyítani a hűségét. Remélte, hogy sikerül neki. Akkor végre nyugodtan a karjaiba omolhat. Ezekkel a gondolatokkal aludt el. Hamarosan pirkadt. Inuyasha kelt fel először. Kagome még békésen aludt a karjaiban. Majd a szíve szakadt meg, de muszáj volt felébresztenie. Természetesen egy csókkal. A többiek is életet vertek magukba, és elindultak. Egész nap szinte meg sem álltak. Már alkonyodott, amikor felfedeztek egy falut.

• Nézzétek, ott egy falu! Töltsük ott az éjszakát! – kiáltott fel Kagome.
• Ez nem jó ötlet Kagome. – felelt Inuyasha miközben a levegőbe szimatolt. – Vér- és démonszagot érzek a falu irányából.
• Nézzük meg! – mondta Sango és előkészítette a bumerángját.

Shippou, Miroku és Sango felült Kirara hátára, míg Kagomét Inuyasha vitte. Gyorsan leértek a faluba. Mindenfelé halottak voltak vérbe fagyva, a falu közepén pedig egy hatalmas démon lakmározott. Mindannyian megrohamozták, de a démon könnyedén visszaverte a Tessaiga támadását is.

• Kagome! Hány Ékkődarabot látsz? – kiáltott Inuyasha.
• 9-et! Nem 10-et! – kiáltotta vissza Kagome.

Bárhogy próbálkoztak, nem sikerült legyőzni a démont. Inuyasha aki állandóan támadott, kezdett fáradni. Ekkor a démon hirtelen lecsapott és telibe találta Inuyashát. Repült vagy 20 métert. Nem is tudott felkelni. Kagome agya teljesen elborult. Először oda akart rohanni Inuyashához, de visszafordult. Ránézett a démonra. Előhúzott egy nyílvesszőt, ami már a kezében is kéken izzott. Minden érzését beleadva kilőtte. A nyíl hatalmas, most rózsaszín fényt árasztott, és eltalálta a démont. Pár másodperc múlva, már csak por volt. Ekkor Kagome odarohant Inuyashához. Hála Istennek még élt.

• Miroku, segíts! – kiáltott oda a még mindig tátott szájjal bámuló szerzetesnek. – Be kell vinnünk Inuyashát egy kunyhóba.

Miroku máris ott termett és bevitték egy épnek látszó házba.

• Hagyjatok minket egyedül. – mondta Kagome halkan és elkezdett kotorászni a zsákjába.

Sango kivontatta Mirokut a kunyhóból, bármennyire is akart maradni a szerzetes. Ők bementek egy másik kunyhóba pihenni. Kagome nagy nehezen, valahol a táska mélyén talált Inuyashának orvosságot. Útközben talált egy igen ritka gyógynövényt is. Azt is felhasználta. Mivel teát készített, és Inuyasha nem volt eszméleténél, a szájából adta oda neki. Amikor ajka hozzáért a fiúéhoz, az rögtön felébredt.

• Kagome… - mondta halkan.
• Inuyasha! – kiáltott Kagome, miközben a könnyei patakokban folytak. – Azt hittem soha nem ébredsz fel. – ezzel fejét a hanyou mellkasára tette és szorosan átölelte.
• Ne félj, nem olyan könnyű engem megölni. – mosolygott Inuyasha.
• Erről jut eszembe, ezt meg kell innod. – nyúlt Kagome a csésze után.

Inuyasha még nem nagyon tudott mozogni, ezért Kagome ismét szájából itatta. Az utolsó kortynál Inuyasha nem engedte el a lányt. Heves csókolózás lett belőle. Még pár hétig ottmaradtak a faluban. Legalább is addig, amíg Inuyasha fel nem épül. Eltemették a halottakat és mondtak értük egy imát. Aztán Inuyasha már nem bírt nyugton maradni, így folytatták útjukat. Már csak három szilánk volt hátra. Kettő Kougában és egy Sango öccsében, Kohakuban aki még mindig nem került elő. Pedig már nem volt irányítás alatt. A csapat beért egy erdőbe. Körübelül a közepén lehettek, amikor minden elsötétedett. Inuyasha védelmezőn Kagome elé állt. Kagura ebbe az erdőbe költözött Naraku halála után. Azóta úgy nevezik “A viharok erdeje” . Kagura megjelent előttük.

• Lám, lám Inuyasha. – kacagott. – Igaz, hálás vagyok neked, hogy megölted Narakut, de még mindig utállak!
• És miért utálsz Kagura? – kérdezte Inuyasha.
• Azért mert neked megadatott a boldogság és a szerelem! Nem úgy, mint nekem!- kiáltott Kagura és egy hatalmas orkánt küldött feléjük.

Inuyasha az utolsó pillanatban még megragadta Kagome kezét, így együtt maradtak, de Sango és Miroku az ellentétes irányba repült. Inuyasha és Kagome egy barlang előtt estek le. Először a hanyou, majd rá a lány.

Hol vagyunk? – állt fel Kagome.