Már tízperce elmúlt hat amikor befordultak a sarkon és megálltak a La’mans előtt.

-         Tudod Kagome ez nem biztos hogy jó ötlet ! Mi van ha valami olyanról kezd el beszélgetni amiről fogalmam sincs hogy mi ?  - kérdően nézett Kagomere

-         Hát…. Erre nem is gondoltam ! Próbáld rá venni hogy inkább ő beszéljen magáról , ha még is olyan kérdései lennének amire nem tudsz mit válaszolni mond hogy ezt titok .A férfiak szeretik a titokzatos nőket – mosolygott a lányra – most menj így is rengeteget késtél majd érted jövök fél nyolckor rendben .

-         De honnan fogom tudni hogy mennyi az idő ?

-         Tessék – Kagome levette kezéről óráját és Sango kezébe nyomta – ha ez a mutató itt ez pedig itt lesz akkor jövök érted . Rendben ?

-         Azt hiszem…- Kagome sok sikert kívánt neki majd eltűnt az utcán.

-         Hát most be kell mennem.

Sango  mély lélegzetet vett és besétált a kis épületbe . Nem voltak túl sokan odabent . A férfi akit keresett az egyik félre eső asztalnál ücsörgött . Sango lassú bizonytalan léptekkel közeledett.

-         Hát eljött ! Már kezdtem aggódni hogy faképnél hagy ! – Yune felállt és a helyére segítette a lányt.

-         Sajnálom hogy elkéstem . Csak…

-         Áhh nem kell mentegetőzni valóban szörnyű a közlekedés a környéken – mosolygott rá a fiú.- Mit rendelhetek?

-         Hát .. nem is tudom. Maga mit iszik ?

-         Jajj kérem nyugodtan tegezzen . Egyébként azt hiszem egy banánturmixot iszom …

-         Akkor én is azt kérek. – felelte határozottan Sango .

-         Remek már is szólok a pincérnek.

Az este remekül alakult , Sango sikeresen kikerülte a kínos kérdéseket , bár egy két válaszával megmosolyogtatta Yune – t . Sok mindent megtudott róla  és igen szimpatikusnak találta .Sango rá nézett az órára :

-         Hamarosan indulnom kell.

-         Ohh… mit szólnál hozzá ha haza kísérnélek.? Kérlek ne fossz meg ettől az örömtől amit a társaságod jelent nekem. –mondta nyájasan majd meg fogta Sango kezét.

-         Tudod…- habogta a lány – a barátnőm értem fog jönni , megígértem neki hogy együtt megyünk haza .- kezeit kihúzta a fiú szorításából.

-         Bizonyára nem bánná ha én is veletek tartanék.

-         Bizonyára – Sango tekintete az ajtó felé siklott ahol már várta Kagome – már itt is van!- mutatott a lány irányába.

-         Remek!

Yune rendezte a számlát és elindultak a kijárat felé.

-         Sziasztok! – mosolygott Kagome.

-         Szia! Remélem nem gond ha veletek tartok szeretném hazakísérni Sangot !- mondta Yune.

-         Dehogy baj sőt ! Most jut eszembe hogy nekem még be kell ugranom  az egyik barátnőmhöz. Már ezer éve megígértem neki hogy meglátogatom.

-         Deee…-Sango ellenkezése hiába való volt Kagome ott hagyta őket.

-         Hát úgy látszik még is csak kettesbe megyünk haza –mosolygott Yune

Miroku egyre csak az órát nézte Kagoméék étkezőjébe. Jobbnak látta ha kimegy a kertbe. Letelepedett az alá a cseresznyefa alá ahol annyit szokott üldögélni. Innen pont rá lehetett látni a bejáratra , de a két lány csak nem akart felbukkanni .

-         Hát megérkeztünk ! –mosolygott Sango.

-         Remekül éreztem magam , remélem te is !

-         Igen rég nem nevettem ennyit .

-         Akkor nem bánnád ha találkoznánk még ugye?

-         Tudod – Sango nem tudta hogy magyarázza meg a fiúnak hogy ő csak ,,átutazóba „ van itt.

-         Holnap el kell utaznom pár napra , de amit megérkeztem a városba ígérem felkereslek. Rendben?- a fiú megfogta Sango kezét és mélyen a szemébe nézett .

-         Rendben…- habogta a lány zavarában .

-         Akkor most megyek – és búcsúzóul egy forró csókot nyomott Sango homlokára , majd eltűnt az utcán.

Sango lassan az ajtó felé vette az irányt. Mikor belépett a házba Miroku előbújt a fa rejtekéből és valami megmagyarázhatatlan kínzó érzést érzett a mellkasában .Tartott tőle ugyan de maga sem gondolta komolyan hogy Sango beleszerethet abba a tökfilkóba az ő Sangoja ! Ez lehetetlen. Közben Kagome is megérkezett :

-         Szia Miroku ! Ugye Sangoék már haza értek ? – kérdezte a kissé pihegő lány.

-         Haza…- mondta Miroku alig hallható hangon.

-         Valami baj van ? –kérdezte

-         Nem , semmi . – mondta majd elfordult a lánytól .

Este Kagome beszélgetett Inuyashával:

-         Inuyasha , nem tudod mi ütött Mirokuba ma olyan furcsán viselkedik ! – ült le kutyafülű mellé.

-         De hogy nem ! –jelentette ki határozottan Inuyasha.

-         Komolyan ? Mi??

-         Tudod amikor haza jött Sango Miroku ott várta a kertben , de Sango nem vette őt észre . Az a fickó…az a ..

-         Yune- segítette ki őt Kagome .

-         Igen ő ! Megcsókolta Sango homlokát és szerintem ez nem tetszett Mirokunak .- állapította meg a fiú.

-         Értem. Ezt Miroku maga mesélte ?

-         Nem éppen láttam az ablakból ..

-         TE leskelődtél ??!! –förmedt rá Kagome.

-         Nem én csak én csak…..

-         FEKSZIIK!! – Inuyasha a padlóra huppant . Kagome  mit sem törődve a fiú állapotával folytatta a társalgást.

Sango a szobájában ücsörgött az ágyon és a nap eseményein gondolkozott . Yune kedves fickó és udvarias , foglakozik vele, megnevettette . Éppen ellenkezője annak az ostoba Mirokunak .

-         Sango ! –a lány majd nem szívrohamot kapott Miroku lépett be a szobába , Sango azonnal elpirult mintha a fiú meghallhatta volna gondolatait.

-         Teeteessék! – dadogta a lány.

-         Szeretnék kérdezni tőled valamit ha megengeded ! – lépett oda az ágyhoz Miroku

-         Persze mond csak .- bólintotta a lány Miroku leült mellé az ágyra , kettejük súlya alatt kissé megsüppedt a matrac.

-         Te szereted azt a fickót ? – kérdezte és mélyen Sango szemébe nézett .

-         Kedvelem Yune –t ! – mondta Sango és ha lehet még jobban elpirult mint eddig .

-         Értem , ahogy gondoltam…- majd lassan felállt az ágyról.

-         Nemm félreértesz! – kiabálta Sango és ahogy a fiú keze után kapott vissza rántotta őt maga mellé az ágyba .

-         Nem tagadhatod ! Láttam mindent !- fakadt ki Miroku – Hallottam minden egyes szót ! Láttam amikor megcsókolt ..- elcsuklott a hangja .

-         Te kémkedtél utánam ! – kiabálta a lány.

-         Nem ! Csak vártalak ! Tudod beszélni akartam veled! – most már egymással szemben álltak a szoba közepén hogy mikor álltak talpra egyikük sem tudta megmondani.

-         Mit akartál mondani ? – kérdezte Sango már kevésbé vehemens hangsúllyal .

-         Már lényegtelen !

-         Hát jó !- kiabálta hangját ismét felemelve Sango .Érezte hogy a könnyek már gyűlnek össze szemében és elhomályosítsák látását .Leszegte fejét nehogy a fiú megsejtse micsoda fájdalmat okozott neki.

-         HÁT Jóó! – harsogta Miroku és sietős léptekkel elhagyta a kicsinyke szobát.

Sango az ágyra huppant és már nem fojtotta vissza a könnyeit nem is tudta volna…

2.rész vége

……folyt.köv……