3. Fejezet – A keresés megkezdődik

Hito Inuyasha ügyetlenkedve lépdelt a pár kopott szandálban, amit Ji-chantől kapott. Nem volt hozzászokva semmiféle lábbelihez, bár a szandál kevésbé törte a lábát, mint a zárt cipők.

Kagome szüntelenül lopva odasandított társára, még mindig meg volt hökkenve milyen jól fest a modern ruhákban. Látta rajta, hogy nem érzi magát túl jól bennük, de a megszokottal ellentétben most nem panaszkodott. Magában elkönyvelte, hogyha a parkba érnek megengedi, hogy levesse a szandálokat. Biztos volt benne, hogy lábán a lágy emberi bőr mostanra teljesen felhólyagosodott. Szüksége volt egy kis pihenésre.

Kagome elhatározta, hogy először az iskola területén néznek körül. Elvégre a házát kivéve Inuyasha ott járt a legtöbbször a modern korban.

Tovább tartott odaérniük, mint általában, mivel Hito Inuyasha még mindig nem alkalmazkodott a kényelmetlen cipőkhöz.

Az iskola környék üres és sötét volt, bezárták a hétvégére. Az elkerített udvarrész és a tornaterem meglepő módon szintén elhagyatott volt.

Körbejárták az épületet Hito Inuyasha csendesen átkozta a youkai felét és a tényt, hogy elvesztette démoni képességeit. Még ha Youkai Inuyasha ott is lett volna, soha nem tudnák meg. Hito Inuyasha nem tudta követni, hisz nem tudta követni az illatát.

Miután többször is átfésülték az iskola területét és nem találtak semmi nyomot, máshol folytatták a keresést. A parkban, a játszótéren és abban az élelmiszerboltban, ahol már többször jártak együtt. De haszontalan volt. Még csak jelét sem észlelték a youkainak. Olyan volt mintha felszívódott volna.

Valamivel később Kagome felvetette, hogy megvacsorázhatnának valahol. Korgó gyomorral a keresés még nehezebbnek bizonyult. Ismert egy kis éttermet, ahol igen jól főztek, így odavezette Hito Inuyashat egy ablak melletti helyre. Felcsúszott a padszerű kipárnázott ülésre és meglepődött mikor a fiú mellette foglalt helyet.

Miután a pincérnő odajött és felvette a rendelésüket, Hito Inuyasha Kagomehez fordult.

- Most mi legyen? Jobban ismered a környéket, mint én. Mégis még csak a nyomát sem láttuk. Mit csinálunk most? – nem akart szemrehányást tenni, kijelentése mégis olyanra sikeredett.

Ideges volt. A sikertelen nyomkeresés nagy csalódást okozott neki és őszintén szólva az épp elég volt. Beleőrült a tudatba, hogy a legtöbb amit most tehet, hogy megvárja amíg a démon magától felbukkan.

Kagome szomorúan megcsóválta fejét.

- Sajnálom. Annyit tudok tenni, hogy elvezetlek azokra a helyekre, ahol korábban jártál.

- Úgy érted ő ott járt nem?

A lány összehúzott szemöldökkel nézett rá.

- Te és ő, mindketten ugyanannak a személynek a részei vagytok.

- Talán mindketten jobbak vagyunk így…

Mielőtt a lány reagálhatott volna, az étterem ajtaja kitárult és belépett rajta három tizenéves lány, akik mind Kagomevel egyforma ruhát viseltek.

- Kagome! Kiáltott fel az egyikük izgatottan.

Kagome magában szitkozódni kezdett, miközben megpróbált mosolyt erőltetni az arcára, ahogy barátnői megközelítették az asztalukat. A három lány velük szemben foglalt helyet, nagy nehezen begyömöszölve magukat az ülésre, majd kérdő tekintettel néztek a párosra.

- Nem mutatsz be minket a barátodnak? – az első lány küldött Kagome felé egy cinkos kacsintást.

Nem kellett túl sok bölcsesség, hogy kitalálják, ki lehet a titokzatos fiú Kagome mellett. Sokszor hallották már a lányt róla beszélni, s a kép most végre összeállt.

Kagome úgy érezte vége az életének, de szerencsére Hito Inuyasha felkészült volt. Mielőtt elindultak Ji-chan tájékoztatta mi a teendő, ha esetleg olyan emberekkel találkoznak, akik ismerik Kagomet.

- Szólítsatok Yashnak – mondta miközben a lányokra mosolygott.

Fenn kellett tartania a látszatot, hogy közéjük tartozott. Most igazán nem volt szükségük rá, hogy magukra vonják a figyelmet, azzal hogy különcként viselkedik.

A három lány kuncogott, majd várakozóan Kagomere sandítottak. Tudta, hogy nem elégszenek meg pusztán ennyi magyarázattal.

Kagome zihált, amikor érezte, hogy egy erős kar átöleli a derekát és Hito Inuyasha irányába húzza. Rápillantott mire a fiú egy kacér vigyorral válaszolt.

- Nem akarok udvariatlan lenni, de Kagomenek és nekem mostanában alig volt alkalmunk kettesben lenni. Esetleg tudnátok később beszélni vele? – mosolygott ismét Kagome barátnőire, miközben azok majd elolvadtak már a gondolattól is, hogy egy ilyen helyes fiú rájuk mosolyog.

Egyikük dadogott valami mentség félét, majd kicsusszantak az ülésről és az ajtóhoz sétáltak. Mind visszapillantottak mielőtt még elhagyták volna az éttermet, hogy még egy utolsó pillantást vethessenek Kagome barátjára. Az izgatott suttogásuk elég hangosra sikeredett, így a páros minden szót tisztán hallott belőle.

- Nem csoda, hogy folyton agában ábrándozik!

- Micsoda mázlista!

- Hogy sikerült egy ilyen srácot kifognia? – vihogtak és oldalba bökték egymást miközben távoztak.

Kagome felsóhajtott. Tudta, hogy legközelebbi találkozásukkor tengernyi kérdéssel fogják várni. Ki kellett találnia a megfelelő válaszokat.

Hito Inuyashara nézett, aki egy szórakozott vigyorral reagált.

- Látom a barátaid már tudnak rólam. – a mondat sokkal inkább hangzott kérdésnek, mint egyszerű kijelentésnek.

Hogyan magyarázhatná ezt meg? A kezeire pillantott, miközben megpróbált valamiféle elfogadható feleletet kiötölni. Mindkettejüket meglepte a hang.

- Higurashi?

Kagome döbbenten kapta fel tekintetét. Ez a nap percről percre rosszabb lesz…

- Houjo-kun… - mosolygott idegesen az egyenruhás fiúra.

Érezte, hogy Hito Inuyasha karja összeszorul a dereka körül. Tisztán kivehető volt, hogy nem örül a betolakodónak. Látta, ahogy végigmérte Houjot a szeme sarkából.

„Csak ne kezdjenek küzdeni!” – kívánta gondolatban aggódva.

Még ember alakjában is Inuyashanak nem lenne nehéz legyőzni Houjot verekedésben.

- Láttalak téged az utcáról és gondoltam úgy döntöttem köszönni. Örülök, hogy jobban vagy. A gyógyfüvek, amiket küldtem neked biztos hatásosak voltak. – kedvesen Kagomere mosolygott egy pillantásra sem méltatva társát., vagy mégis…

Houjo Hito Inuyasha felé fordította tekintetét. Kezet nyújtott neki.

- Higurashi és én egy iskolába járunk – magyarázta miközben végigmérte a fiút.

„Talán ő mégsem olyan tanácstalan, mint hittem” – gondolkodott Kagome

Houjo hebegett valamit az iskoláról és valami újfajta fűről, ami segíthet a lány szörnyű betegségein. Majd meglehetősen idegesen az órájára pillantott és bocsánatot kért, miközben valami olyasmit dadogott, hogy elkésik. Gyorsan kisietett az étteremből.

Hallotta Kagome barátnőit valami fiúról pletykálni, aki érdeklődik a lány iránt. Most, hogy végre találkozott a fickóval, eltökélten elhatározta, hogy mindent megtesz, hogy megnyerje Kagomet. Ez a fiú elvégre igen komoly vetélytársnak ígérkezett.

Hito Inuyasha megkönnyebbült, amikor Houjo végre távozott. Még soha nem gondolt rá, hogy egy másik világban is akadhat riválisa. Emlékezett rá, hogy Sango és Miroku emlegetett valami fickót a lány idejéből, aki érdeklődik iránta. Érezte, hogy ezután még inkább oda kell figyelnie társára, nem elég, hogy a középkorban ott volt Kouga…

Az utolsó dolog ami most hiányzott neki egy túl udvarias és csinos fiú Kagome iskolájából versenytársként.

- Most már tudom mért vagy annyira nyugtalan, valahányszor visszatérsz az idődbe. Nem csoda, hogy annyira érdeklődsz azután az iskola dolog után.

Kagome reménykedve ránézett, háta valóban féltékenységet fedez fel rajta. Motyogott valamit Houjoról, hogy édes fiú meg minden, de őt nem érdekli. De még mielőtt belemehetett volna a részletekbe, a pincérnő megérkezett a vacsorájukkal.

Felfüggesztették a témát, ahogy csöndben elfogyasztották az ételt. Későre járt és hamarosan vissza kellett térniük Kagome házába. Mindketten tudták, hogy sötétben követni Youkai Inuyashat hasztalan lenne. Szükségük volt némi alvásra, mielőtt reggel folytatják a kutatást.

A séta vissza a házhoz hosszú és unalmas volt.

Hit Inuyasha lába már csupa hólyagokban állt a szandálok miatt. Ezúttal egész úton panaszkodott.

Folyt. Köv.

A következő fejezetben végre feltűnik Youkai Inuyasha!