2. Fejezet – Hol van Youkai Inuyasha?

Ji-chan, Mrs. Higurashi és Souta végre visszaértek a vásárlásból. A mama elfoglaltan pakolászta a hűtőbe és a szekrényekbe az élelmiszereket, Souta pedig már a TV előtt ült és kedvenc videojátékával szórakozott. A nagypapa az ebédlőasztalnál pihent, várva, hogy a kancsóban felforrjon a víz a teájához.

Felnézett unokájára amint Hito Inuyashaval együtt belépett a helységbe. Az arckifejezése elárulta, hogy nem ismerte fel a vörös kimonós jövevényt.

- Á Kagome! A fiatalember az egyik osztálytársad? – kérdezte Ji-chan, miközben a tea filtert egy porceláncsészébe csúsztatta.

- Feh! – horkant fel Hito Inuyasha, azzal lehuppant a nagypapa melletti székre. – Vénségedre már a látásod is megromlott.

Kagome küldött felé egy rosszalló pillantást, majd az öreghez fordult:

- Ji-chan azt hiszem már említettem neked, hogy Inuyasha elveszti a démoni hatalmát minden újhold éjszaka.

A nagypapa ráhunyorított Hito Inuyashara s lassan sikerült beazonosítania.

- Nem csak, hogy nincs újhold, de még be sem esteledett! – értetlenkedett.

Kagome helyet foglalt a fiúval szemben Ji-chan másik oldalán.

- Ez a probléma. Reméltük te talán tudsz segíteni.

Kagome Hito Inuyasha segítségével részletesen elmesélte a történteket. Mrs. Higurashi félbehagyta a pakolást és leült hallgatni beszélgetésüket. Mikor az események végére értek nagypapa csak a fejét csóválta.

- Nem tudom miféle varázslat művelhette ezt, de fogadok, hogy egy igen erős átokkal van dolgunk. Talán, ha megvizsgáljuk a kutat kiderül. – az öreg nyikorogva hátratolta székét és kisietett a konyhából.

Rendkívül lelkes volt, amiért hozzá fordultak segítségért, végre megmutathatja a fiataloknak, hogy nem csak egy haszontalan vén bolond. Talán akkor végre jobban odafigyelnének rá mit mond és meghallgatnák a legendáit.

Ji-chan nyomában a két fiatallal elballagott a szentélyhez. Kitárta az ajtókat, s körbesandított a helységben. Miután semmi rendelleneset nem észlelt első pillantásra, lesétált a lépcsőn egész a csontok kútjáig. Tönkrement varázsigék tucatjai hevertek szétszórva a padlón, bizonyítva, hogy az öreg varázslatai nem voltak elég erősek Inuyasha távoltartására.

A nagypapa sokszor körbejárta a kutat, tüzetesen megszemlélve oldalát, de végül csak fölé hajolva bámult a végtelen sötétségbe az állát dörzsölgetve.

Néhány perccel később Hito Inuyashanak elfogyott a türelme.

- Nos, tudod már, hogy mi történt? Rájöttél hogyan lehetne visszatérnem a normális alakomba?

Ji-chan diadalmasan elmosolyodott.

- Semmiféle varázslatot nem észlelek a kúton. Tehát nagy valószínűséggel a te idődben tették föl az átkot. Úgy tűnik jó okuk volt rá, hogy szétválasszák az emberi és démoni lényedet. S igen alapos munkát végeztek.

- Tehát fel tudod oldani az átkot vagy sem? – nézett az öregre várakozóan a fiú.

Ji-chan gondterhelten sóhajtott és megrázta fejét.

- Az egyetlen mód, hogy feloldjuk az átkot, ha visszatérünk a múltba és végrehajtjuk az ellenvarázslatot.

- Tehát vissza kell jutnom a kúton keresztül.

Még mielőtt bárki megállíthatta volna Hito Inuyasha fejest ugrott a sötétségbe. Egy pillanattal később hatalmas puffanás hallatszott és néhány keresetlen szitok a fiú szájából. Feltápászkodott a kút alján. Úgy látszott nem képes visszautazni a múltba ebben az alakjában.

Kagome lélegzete elakadt. Inuyasha minden alkalommal ékkövek nélkül is könnyedén átjutott a kúton. Tehát ebben is megváltozott.

- Soha nem próbáltál emberként átjutni a kúton – jelentette ki, de szavaiban ott bújkált a célzás. Hogy visszajusson a saját világába, meg kellene törnie a varázslatot. De ahhoz, hogy megtörhesse a varázslatot vissza kéne jutnia a saját idejébe.

A fiú lassan kikászálódott a kútból.

- Említetted, hogy két Inuyasha jött át. Hol van a másik? –vonta őket kérdőre az öreg.

Kagome és Hito Inuyasha egymásra néztek. Mindketten tudták, hogy Youkai Inuyashat megtalálni szinte lehetetlen. Se a miko se a fiú nem tudták követni az illatát, s most teljesen független volt a másik felétől így akár merre mehetett.

- Meg kell találnunk a másik feled – nézett Kagome leplezett aggodalommal Hito Inuyashara.

- S mégis hogyan?!

Ji-chan közéjük lépett.

- Ha a feltételezésem helyes, Youkai Inuyasha vissza fog térni ide. Hamarosan. Végül is Kagome itt van. Nem fog tőle távol maradni hosszabb ideig.

- Mégis mire célzol ezzel vénember? – Hito Inuyasha ökölbe szorította kezét annyira erőlködött, hogy nyugodtnak látszhasson, de ezt a csatát már elvesztette.

- Nos elég nyilvánvaló, hogy mit érzel Kagome iránt. Legalábbis a normális alakodban. – ez öreg sóhajtva hátat fordított nekik és visszaindult a lépcsőn. Kagome a fiú felé sandított.

„Tényleg elpirult?” – elmélkedett reménykedve.

Gyorsan elkergette a gondolatot az elméjéből és megragadta társa kezét.

- Meg kell próbálnunk megtalálni őt. Akarom mondani téged. Vagyis tudod, hogy értem… - dadogott zavartan. Kezdett belekavarodni.

Hito Inuyasha bólintott, majd visszatértek a házba.

Mrs. Higurashi előkeresett egy kopott farmart és egy öreg piros inget Hito Inuyashanak, hogy jobban beleilljen az utcaképbe, amíg Kagomevel Youkai Inuyasha után kutatnak. Megmondta neki, hogy Souta szobájában átöltözhet.

A fiú megküzdött a nadrág felvételével, hiszen még soha nem hordott cipzáros ruhát, ami ennyire a testéhez tapadt. Mikor végzett és sikeresen felhúzta a farmar sliccét, kivonult a szobából. Úgy festett, mint bármelyik másik tinédzser fiú, elszámítva, hogy az ő haja jóval túlért a derekán.

Kagomenek leesett az álla, nem kis erőfeszítésébe került, hogy le tudja venni szemeit a fiúról. Hozzászokott, hogy Inuyasha mindig a vörös bő szabású kimonóját viseli. Most egy piros felsőt és egy egyszerű farmert hordott. A ruhák éppen jók voltak rá, a nadrág szorosan körbeölelte a csípőit.

Kagome gyorsan elkapta tekintetét remélve, hogy nem látta meg, ahogy bámulta. Szerencsére a fiú elfoglalt volt az alsónadrágja ráncigálásával, hogy kényelmesebbé tegye őket. Nem láthatta, ahogy végigfuttatta rajta éhes tekintetét, majd halvány pírral az arcán elfordult.

Hirtelen Hito Inuyasha érezte, hogy valaki hátulról beletúr hajába. Kagome megragadta a dús tincseket és háromfelé választotta. Gyorsan befonta, majd egy apró gumuszalaggal rögzívette a végeket.

- Mi a fenének csináltad ezt? – fordult meg, hogy szembenézzen vele.

- Így kényelmesebb lesz. El kell kezdenünk a másik feled keresését. – motyogta harcolva a késztetéssel, hogy ismét megbámulja. – Fordulj körbe! – utasította, meggyőződve róla, hogy nem fog kitűnni túlságosan az utca átlag emberei közül.

Kagome nem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy újra rápillantson, ahogy a fenekét fordította felé, a szűk farmar ugyanis nem sok mindent hagyott a képzeletére.

Ez alkalommal azonban Hito Inuyasha észrevette, a lány félszeg bámészkodását. Magában elvigyorodott. Talán gyakrabban kellene ilyen modern ruházatot viselnie, ha Kagome így reagált rá.

- Minél hamarabb el kell kezdenünk a keresést, ha meg akarjuk találni a másik feledet – a lány odasétált a lépcsősorhoz, a fél lába már az első fokon volt.

- Feh! – kénytelen-kelletlen, de követte a mikot.

A youkai fele keresése egyre több teherrel járt, s ez az egész dolog amúgy is nyugtalanította őt. Kezdett elege lenni a fickóból…

Folyt. Köv.