Egy szív

Írta: Urd-chan

Fordította: Chikanae

1. Fejezet - Átok

Kagome türelmesen visszafordult:

- Inuyasha, már elmondtam, hogy három nap múlva visszajövök. Fontos tesztem lesz és muszáj tanulnom rá. Ha nem sikerül lehet, hogy évet kell ismételnem.

- Feh! – Inuyasha összefonta karjait a mellkasa előtt és morcosan nézett a lányra. – Semmi sem lehet fontosabb, mint megtalálni a Shikon no Tama szilánkjait.

- Nos, talán ez számodra nem fontosabb, de nekem ugyanúgy számít. – sóhajtott Kagome.

Mért kellett mindig haraggal elválniuk? Nem elég a teszt még a hanyou miatt is idegeskednie kellett. Mindent megtett, hogy mihamarabb megtalálják a maradék szilánkokat, s igyekezte a legjobb formáját hozni a tanulás terén is, de az évek során ez egyre nehezebbé vált.

Elég ideges volt mostanság és sajnos hajlamos volt semmiségek miatt is földre küldeni Inuyashat. De most végre jó indoka volt, hogy dühös legyen.

A fiú annyira belemerült, hogy mindenáron visszatartsa, hogy mikor észrevette a lány kárörvendő arckifejezését, már túl késő volt.

Kagome gonosz mosollyal nézett rá:

- Fekszik!

Inuyasha fejjel előre a földre zuhant. Mormogott valami összefüggéstelent a földbe, majd felpillantott, de már csak a rózsaszín fény kíséretében távozó Kagomet láthatta.

- Francba Kagome! – próbált küzdeni a varázslattal, de csak akkor sikerült felállnia, mikor a hatása lekopott. Odahajolt a kút széléhez és csak bámulta a feneketlen sötétséget. Úgy döntött hagyja lecsillapodni a lányt, s csak kicsivel később megy utána. De esze ágában sem volt napokig várni.

Lassan visszalépdelt az öreg Kaede falujához, ahol tábort vertek. Hogy csillapítsa unalmát, majd beleköt a kis vakarcsba, Kagome úgysincs itt, hogy megbüntesse.

Inuyasha számára láthatatlanul egy öreg különös öltözékű miko figyelte ténykedésüket. Nem tudta, hová jutnak, ha belevetik magukat a kútba, de már többször tanúja volt a jelenetnek.

Merőn nézte a távozó hanyout a fák rejtekéből, míg az látótávolságon kívül ért. Most lehetősége volt végrehajtani a varázslatot. Elballagott a tisztáson túlra egészen egy hatalmas korhadó fa teteméhez. A törzs fölött Naraku egyik kémje lebegett. A pokoldarázs odarepült a nőhöz és a tenyerébe helyezett egy feketén örvénylő aurájú ékkőszilánkot, majd felrepült a magasba és több másik társával együtt távozott.

Igen ez elég hatalmat adhat a varázslatának, az az ostoba korcs nem fog több vizet zavarni.

Naraku a segítségéért cserébe felajánlott egyet a Shikon no Tama szilánkjaiból. A hatalma már így is nagy volt, de egy szilánk birtoklásával szinte korlátlanná tehetné. A feladat, hogy megszabadítsa Inuyashat démoni erejétől, hiszen emberként teljesen védtelen Narakuval szemben. Ha a varázslat sikerrel jár még egy szilánk üti ráncos markát.

Természetesen Narakunak esze ágában sem volt szilánkokat ajándékozni bárkinek is. Viszont szüksége volt a boszorkány hatalmára s pár napra kölcsönadni a szilánkot, ha diadalt arat, igazán megéte. A pokol darazsak készen álltak visszaszerezni az ékkövet, miután a miko végez feladatával. Majd mérgüket testébe juttatva az életét is elkobozzák majd tőle.

Az öreg boszorkány visszatért a kúthoz, szemeit még inkább összeszűkítve pásztázta a tisztást, majd megbizonyosodva, hogy senki nem figyeli elővette a varázstekercseket.

Az alapján, amit az előbb látott biztos volt benne, hogy a hanyou hamarosan követni fogja a lányt.

A kút aljára helyezte a varázsigéket, majd az ékkőszilánkot is beékelte a fába. Ez megadta a kellő hatalmat az átoknak.

Kezeit egymáshoz szorította, mintha imádkozna a s értelmetlen bajjóslatú kántálásba kezdett. A varázslat teljessé tételeként egy furcsa porszerű anyagot vett a markába és a kút mélyébe szórta.

Dolga végeztével a fák közé somfordált, s a tisztást leste keskeny szemeivel, türelmetlenül várva a hanyou érkezését.

Várakozása eredményeképp Inuyasha kisvártatva feltűnt. Gyorsan megunta Shippou ugratását, a kitsune nem pótolhatta az üresség érzését a mellkasában. Utálta ezt az érzést mégis minden alkalommal, amikor Kagome visszatért a saját idejébe, hatalmába kerítette. S a hiányérzet addig nem enyhült, míg újra nem láthatta a lányt.

Gyorsan keresztülvágott a cserjésen s egy szökkenéssel eltűnt a kút feneketlen sötétségében, észre sem véve az oldalára ragasztott imatekercseket.

Viszont annál inkább észlelte a furcsaságokat, miközben a két világ között utazott. Olyan volt mintha két hatalmas, láthatatlan kéz megragadná a testét és különböző irányokba húzná. Úgy érezte, félbeszaggatták. Túl gyenge volt, hogy bármivel is ellenálljon, így hamarosan megérkezett Kagome idejébe és a hideg földön landolt. Egy pillanatra elmosódott a látása, aztán csak az üres feketeséget bámulta maga előtt. Elájult.

Inuyasha nemsokára magához tért, de a boszorkány varázslata sikerrel járt. Az öreg csontok kútja mélyén nem egy hanem két Inuyasha feküdt. Egy ember és egy démon, s mindkettő rendkívül zaklatottnak tűnt.

Youkai Inuyasha elképesztő gyorsasággal kiugrott a kútból és kirontott a szentélyből. Egy könnyed ugrással átvetette magát Kagomeék háza fölött és az után landolt. Majd ahogy feltűnt olyan  sebesen távozott fürgén pattogva Tokió épületei tetején.

Hito Inuyasha lassan még kicsit kábán a varázslat hatásától feltápászkodott. Nem tudta mi okozhatta lénye kettéhasadását, de megállította, hogy segítségre lesz szüksége. Kikászálódott a kútból és Kagome háza felé vette az irányt, majd felsétált a lány hálószobájába.

A két Inuyasha nem vette észre, hogy valami utánuk maradt kiszáradt kút padlóján.

A Tetsusaiga haszontalan volt számukra.

Egy hito mit kezdhetne egy öreg, rozsdás karddal, aminek még az éle is elkopott.

Egy youkai pedig meg sem érintheti a rajta ülő varázslat miatt.

Így a kard gazdátlanul hevert a földön, megmagyarázhatatlan okokból a kotodama füzérrel együtt. Azzal uralkodott Kagome a hanyou fölött, de most ez is hasztalan volt.

Kagome könnyei előtörni készültek. Ez nem tisztességes. Mégis, hogyan hihette, hogy sikerül időben bemagolnia azt a rengeteg képletet a Hétfői tesztre?

Látása elmosódott a könnyektől és már alig érzékelte a betűket. Becsapta a könyvet és ujjaival szemi sarkát dörzsölve próbálta megtisztítani őket a sós cseppektől.

Megdöbbent, amikor halk kopogás ütötte meg a fülét.

- Gyere be Mama! Korán jöttél. – kiáltott a tőle telő leglelkesebben.

Tulajdonképpen egészen megkönnyebbült, hogy egy kis időre felfüggeszthette a tanulást.

Az ajtó kitárult, de a takarásából nem Mrs. Highurashi lépett elő, hanem e teljesen ember Inuyasha.

Kagome kapkodva vette a levegőt, ahogy megpillantotta a jövevényt, tekintetét villámgyorsan az ablak felé kapta. A nap sugarai beáramlottak a szobába elárasztva azt tiszta fénnyel. Hiszen alig múlt dél! Nem volt éjjel, ráadásul a következő újhold is csak egy hét múlva következett be.

- Inuyasha? Mi történt? – hebegte Kagome, alaposan megbámulva az emberi fiút maga előtt.

Hito Inuyasha egyszerűen csak a fejét rázta.

- Nem tudom. Utánad jöttem a kúton keresztül és – az ágyhoz sétált és letelepedett a széléra s olyan bizonytalannak tűnt, mint amilyennek a lány még soha nem látta. Folytatta – olyan érzésem volt, mintha valami széttépné a testem. Mikor megérkeztem már ilyen voltam.

Kagome melléült és a fejét csóválta.

- Talán ha közelebbről megvizsgáljuk a kutat, rájövünk, mi okozta ezt. Nagypapa hamarosan hazaér, ő biztosan tud majd segíteni.

Hito Inuyasha jelentőségteljesen a lányra nézett. Az arckifejezésétől a mikonak hideg futkosott a hátán. A pillantása ugyanis arról árulkodott: a legrosszabb még hátravan. Hirtelen elöntötte a balsejtelem.

- Kagome mikor átértem ebbe a világba a kútban nem egészen én voltam. Kettő volt belőlem. Ez – mutatott magára – És még egy. Azt hiszem egy démon.

Már tudta a választ mielőtt teltette volna a kérdést:

- Hol van a Youkai Inuyasha?

Hito Inuyasha ismét csak a fejét rázta.

- Nem tudom. Elfutott mielőtt észbe kaphattam volna. Gőzöm sincs hová mehetett s ráadásul ebben az alakomban nem tudom követni az nyomát. A képességeim most megegyeznek egy átlag emberével, valamiért még gyengébbnek érzem magam, mint újholdkor.

Kagome kezét finoman a fiú vállára fektette.

- Ha valami elég erős volt, hogy kettéválasszon téged, kizárt, hogy nyomtalanul eltűnt. Ha megtaláljuk az okát csak visszafelé kell használnunk, hogy a két lényed egyesüljön. Már csak ki kell találnunk hogyan.

Először mióta ebben az alakban volt Hito Inuyasha kissé elmosolyodott. Mindig az optimista. Ez volt az egyik tulajdonság, amit legjobban kedvelt Kagomeben. Bármilyen reménytelennek tűnt is a helyzet a lány mindig rátalált a fénysugárra a sötétségben.

Minden előzmény nélkül Hito Inuyasha Kagome köré tekerte karjait és magához szorította.

A miko meglepetését hamar elhomályosította a rátöltő öröm s ő is megölelte a fiút.

- Köszönöm – suttogta alig hallhatóan a lány fülébe.

Hosszan tartották egymást, egészen addig, míg meghallották a bejárati ajtó csapódását és az előszobai csörömpölést.

- Úgy hallom hazaértek. Most meg tudjuk kérdezni, mit gondol nagypapa a történtekről – Kagome megragadta társa kezét és finoman az ajtó felé húzta.

Megakadályozva, hogy kilépjen a szobából a fiú még egyszer átölelte a lányt. Míg Kagome mellette volt semmi rossz nem történhetett.

Kagome pirulva elhúzódott és megszorította Hit Inuyasha kezét.

- Minden rendben lesz – küldött felé egy boldog mosolyt, hogy leplezze a benne dúló aggodalmat, amíg lementek, hogy beszéljenek a nagyapjával.

Folyt. Köv.