9. fejezet. (16) (Korhatáros, ha gondolod, inkább hagyd ki.)

Sesshoumaru finoman elhúzta a lány nyakából a hosszú hajat, fejét nyakához nyomta majd mélyen magába szívta a lány kellemes, nyugtató illatát. Hanna finoman a férfi felsőtestének dőlt. A démon mélyen belecsókolt a lány nyakába, mire a lány meglepetten felsóhajtott, Sesshoumaru finoman végig simította a lány két oldalát, élvezte hogy egy ilyen gyönyörű lányt tarthat a karjaiban. Közben finoman csókolgatta a lány nyakát, apró harapásokkal halmozta el. Hanna nem bírta tovább, megfordult karját a démon nyaka köré fonta és mélyen szemébe nézett. Elvesztek egymás tekintetében, a lány olyan tüzet látott a dámon szemében, mint még soha. Szenvedélyt, szeretetet, féltést, vágyat. Sesshoumaru magához húzta a lányt és forrón, szenvedélyesen megcsókolta. Nyelvük táncot járt a másikéval, a szellem Hanna sima, csupasz hátát simogatta, majd keze könnyedén lejjebbcsúszott a lány fenekére. Zihálva váltak szét, a lány játékosan siklott ki a férfi karjai közül, és a part felé vette az irányt. De a szellem gyorsabb volt, egy ugrással a lány előtt termett, vadul megcsókolta, szemfogait a lány ajkaiba mélyesztette, majd hirtelen mozdulattal felkapta ölébe a lányt. A part felé vette az irányt, de út közben nem váltak szét. Sesshoumaru a lányt prémjére fektette. A férfi Hanna fölé mászott, majd olyan közel hajolt hozzá hogy szinte ajkuk összeért, majd a démon beszélni kezdett;

-         Kellesz nekem. Akarlak. Szeretlek!... – hangja rekedt, de lány volt.

-         Sesshy… Én is szeretlek! – a lány örült hogy a szellem kimondja érzelmeit.

A férfi nem beszélt többet, újra a lány nyakát kezdte el kényeztetni, kulcscsontjánál aprókat harapott. Egyre lejjebb haladt, majd elérkezett a gyönyörű formás mellekhez, egyik kezét a lány mellére tette, mire a lány jólesően felnyögött. Szájába vette a lány másik mellét, apró, óvatos harapásokkal teljesen megőrjítette a lányt. Lejjebb haladt a lány formás hasára, finom puszikat lehet rá, köldöke környékét nyelvével csiklandozta meg. Elért a formás, izmos combokhoz. Finoman szétfeszítette a lány lábait majd a combok belső felét csókolgatta. Kicsit feljebb csúszott a nő szemérméig, majd egy apró puszit lehelt rá, Hanna megvonaglott. Tovább folytatta a nő kényeztetését, majd szájába a vette a nő érzékeny csiklóját, szívni és nagyon óvatosan harapdálni kezdte. Hanna jólesően nyögdécselt, fejét hátravetve élvezte, ahogy szerelme kényezteti. Sesshoumaru nyelvével behatolt a nő testébe, Hanna erre lenyúlt és felhúzta magához szerelmét, majd vadult megcsókolta a férfit, megízlelve ezzel saját ízét de nem foglalkozott vele. A szellem folytatta volna a nő kényeztetését, de az nem engedte. Hanna belenézett a férfi szemébe, Sesshoumaru tudta hogy mit akar a lány. Gyengéden széthúzta a lány lábait. Hanna feljebb húzta térdeit, a szellem vissza feküdt a lányra majd megcsókolta, mikor szétváltak Sesshoumaru hirtelen a lány testébe hatolt. Hanna-nak inkább kelletlen volt, mint fájdalmas, de mikor szerelme először megmozdult testében jelentkeztek a fájdalmak, szemét könnyek borították el, melyek lefolytak szép arcán, körmeit Sesshoumaru vállába nyomta. A férfi belenézett szerelme szemébe:

- Szeretnéd, hogy abba hagyjam? – kérdezte aggódó szemekkel a férfi.

- Nem, szeretném… ha ez lenne életünk legszebb éjszakája… - Hanna ezt szaggatottan, de elpirulva mondta.

Sesshoumaru várt még egy kicsit, aztán mozogni kezdett. Olyan lassan hogy a lány szinte alig vette észre. Mikor Hanna végig simította a férfi izmos hátát, Sesshoumaru gyorsabb tempóra váltott. Nyögéseik egyre hangosabbak lettek, testük találkozását hangos cuppanások jelezték. Sesshoumaru teljesen kihúzta, majd újra betette Hanna testébe férfiasságát. Ettől Hanna minden egyes lökéssel közelebb került az orgazmushoz. Sesshoumaru örült tempót diktált, a lány már nem tudta követni, csak belekapaszkodott szerelme vállába és várta a beteljesülést. A lány testén melegáramlás futott végig, tarkójától egészen bokájáig, aztán gerincénél hideg bizsergés… Szorosan szerelméhez bújt, testén remegés hullámzik át, felnyögött s elélvezett. A szellem még négy-öt lökéssel otromolta a dermedt női testet, majd ő is elélvezett. Hanna érezte, ahogy szerelme magja szétárad testében. Hanna kimerülten hagyta, hogy Sesshoumaru mellére hajtsa fejét. Így voltak még hosszú ideig, majd Sesshoumaru óvatosan kicsúszott a lányból. Mellé feküdt, fejénél felkönyökölt egyik lábát pedig a lányon hagyta. Hanna csak bámult szerelme arany színű szemeibe, Sesshoumaru gyönyörűnek találta a lányt így kipirulva. Megsimogatta szerelme arcát, s megcsókolta. Finoman, nyugodtan;

-         Szeretlek. – mondta a lánynak.

-         Én is, kutyusom. - Hanna elvigyorodott.

-         Mmm.. – Sesshoumaru megsértődve elfordult a lánytól.

Hanna hátulról átölelte szerelmét, és finoman megharapdálta a szellem fülét. Sesshoumaru visszafordult, majd vadul megcsókolta a lányt. És folytatták, amit elkezdtek, Sesshoumaru újra ráhasalt a lányra, s újra magáévá tette, mint ahogy azon az éjszakán még sokszor. Mikor elfogyott minden erejük, Sesshoumaru magához ölelte szerelmét, s így aludtak el. Másnap reggel Sesshoumaru ébredt fel először, nézte, ahogy a karjaiban alvó lány álmában békésen mosolyog. Mikor a lány is felébredt csókkal köszöntötték egymást, majd együtt megfürödtek és vissza indultak a többiekhez…