-Sesshoumaru átvitte Anyukádéhoz…

-Jó.- majd egy mosolyt erőltetett az arcára.- Nagy bajban vagyok igaz?

-Hát eléggé- mondta Kouta elfúló hangon.

-Uh, de rondán nézhetek most ki.-

-Te sose vagy ronda…- mosolyogta Kouta közben Rheia arcát simogatta az egyik kezével,  a másik pedig a lány kezét fogta

-Te meg hazudós vagy.- majd erős fájdalom ült ki az arcára. Kouta pedig erősen megszorította a kezét.

-Itt vagyok.- Ekkor Rheia egy hatalmasat ordított. Még egy ideig hatalmas fájdalmai voltak aztán elernyedt a teste, valószínűleg egy csepp ereje sem maradt.

-Nem bírom.

-Már csak egy kicsit kell bírnod, Sayera nemsokára meg jönn, csak bírd ki kérlek.

-Oké…- majd egy kis szünet után folytatta- Fázom.

-Magas lázad van.

-Akkor ezért van itt az a rongy

-Igen.- majd levette a ruhát újra mártotta hideg vízbe, és vissza tette Rheia fejére

-Így már jobb.- majd lecsukta a szemeit és csukott szemmel beszélt Koutahoz

-Nem bánod ha most alszok egy kicsit?

-Nem aludj csak, én itt leszek.

-És mi lesz a jó éjt puszival?- Kouta Rheia fölé hajolt és megcsókolta. Mire visszaült a helyére, Rheia már aludt.

Sayera hajnal tájt érkezett meg Tűzdémonok kastélyához.

-A Nevem Sayera.

-Mit akar?

-A Hold tüze démonok mérgének az ellenszerét.

-Azt csak az uralkodó adhatja önnek, de mivel nem rég halt meg, meg kell várnia míg újjat találunk

-Nekem NINCS annyi időm nem érti? A barátom haldoklik.

-Maga ne kiabáljon itt semmi joga hozzá!- lépet elő egy magas jóképű férfi. Félhosszú fekete haja a vörös szemébe lógót.

-És magának mi joga hogy így beszéljen velem?

-Én vagyok a következő uralkodó?

-Milyen jogon?

-Yera után én voltam a legerősebb.

-Valóban én meg megöltem.

-Te voltál? Hazudsz…

-Nem és ezt te is tudod.

-Valóban…De ebben az esetben meg kell küzdened velem a címért.

-Nekem nem kell az a kibaszott cím csak az ellenszer.

-Az az utolsó ellenszerünk és hát nagyon vigyázzunk rá-

-Szóval ha kell akkor le kell győznöm téged?

-Pontosan

-Mire várunk még?

Hamarosan egy nagy mezőn találtuk a két felet a csata elkezdődött. Egyszer az egyik máskor a másik állt nyerésre. Mindketten tele voltak vérrel bár nem lehetet tudni hogy az most a sajátjuk vagy a másiké.

-Kezdem unni- mondta  a pasi aki egyébként a Taiki névre hallgat.

-Én is.- majd hirtelen egy kép jelent meg előtte. Rheiat látta az ágyban már nem lélegzett…Kouta pedig mellette sírt.- Jézusom

-Na mi az?

Azonnal le kell győznöm, mert ha nem…istenem, még csak belegondolni is szörnyű – gondolta Sayera

Szinte azonnal megjelent a tűz aurája és ezzel egyetemben a szeme is feketévé változott, Taiki csak elmosolyodott és eltette kardját majd egy másikat vett elő. Sayeranak nagyon ismerős volt, de most nem törődött vele. Kardja hatalmas volt… az ember azt hinné hogy rögtön elnyeli Sayerat a lángok, de ez nem igaz. Nagyon is uralta azt.

-Sajnálom, tényleg nem akartalak megölni de meg kell mentenem valakit

-Ugyan én sajnálom.. majd mindketten támadásba lendültek. Taiki csak az vágást tudott ejteni Sayera vállán, ezzel szemben Sayera szinte átlyukasztotta a pasas testét.

-Nem ismered fel a kardot?- kérdezte Taiki, szinte nyögve…ekkor eszmélt rá hogy ez ugyan az a kard amivel Xayetrina leszúrta Rheiat

-Hogy szerezted meg?

-Megtaláltam.- majd elmosolyodott- na és most dönts melyikkőtök élete a fontosabb az övé vagy  a tied, mert már csak egyetlen egy ellenszer létezik ezen a világon.- és meghalt…

Sayera ekkor döbbent rá hogy vagy így vagy  úgy de ő vagy Rheia meghal…rajta a döntés kinek az élete fontosabb a számára…a sajátja vagy Rheiaé…

-Itt vagyok.- mondta Sayera Sesshoumarunak aki mihelyst meglátta a lányt felpattant eddigi helyéről- Rheia?

-Fent van.- majd észre vette a sok vért, amit Sayera észre vett és felfele menet közben oda szólt Sesshoumrunak:

-Nem mind az enyém a többsége Taikié az ellenfelemé.- majd betorpantak a szobába. Rheia már alig lélegzett, Kouta pedig mikor meglátta Sayerat megkönnyebbülten sóhajtott.

-Ugye még nem késtem el?- kérdezte ijedten a lány.

-Nem- mondta Kouta majd felállt Rheia mellől hogy Sayera oda férjen.

Sayera felemelte Rheia fejét és megitatta vele az ellenszert- Most már csak idő kérdése, és felkell.- Közben Gayame és Kihei is betoppant. Gayame ellátta Sayera sérüléseit.

Másnap reggel Rheia felébredt.

-Szia- köszöntötte férjét.

-Szia. Hogy vagy?

-Jól. Sayera?

-Lent van. Épp reggelit készít.- válaszolt majd Rheia felült.

-Oké, menj le én is mindjárt lent leszek

-Megvárlak

-Menj nyugodtan nem haldoklok.

-Lehet hogy most nem, de tegnap még igen.- majd leült Rheia mellé. Rheia pedig megcsókolta

- Ígérem többé nem teszek ilyet.

-Ajánlom is.- mosolyogta, majd ismét megcsókolta.- Nem tudom mit tettem volna ha te meghalsz.- majd szorosan magához ölelte.

-Kouta

-Hm?

-Még fáj a seb.

-Bocsi- majd elengedte Rheiat aki visszaegyenesedet.- Jól vagy?

-Aha. Már jól. Hát a gyerekek még mindig anyáéknál vannak?

-Aha, de reggeli után átmehetünk értük.

-tünk??? Na mi az kiengedsz a házból?