-Akkor ott annál a fánál meg az egész harc során csak játszottad megad?

-Mondjuk úgy hogy jól tartottam magam.- majd megfogta Kouta kezét ami eddig mellette pihent.

-Anya azt mondta hogy elmúlt pár napban alig voltál itthon.

-Téged kerestelek.- majd felült az ágyra és Rheia fölé hajolt- Még egyszer ne hagyd hogy elraboljanak.- majd megcsókolta

-Ígérem.- majd megint megcsókolta.- ha most nem fájna mindenem magamhoz szorítanálak.

-Én is ugyan ezt tenném.- és ismét megcsókolták egymást…

Sesshoumaru és Sayera már 10 perce a csillagos ég alatt sétáltak.

-Haragszol rám igaz?- kérdezte Sayera

-Nem

-Dehogyis nem

-Csak egy kicsit.

-És elárulod hogy pontosan miért?

-Mert elmentél, annak ellenére hogy megtiltottam.

-A barátnőm bajban volt! Segítenem kellett neki.

-Miért nem szóltatok nekünk?

-Mert akkor talán ár nem csak Rheia, de Kouta is halott lenne

-Az igaz, de akkor is…- monda volna tovább de Sayera hirtelen megcsókolta

-Elég a beszédből, utálok veled veszekedni

-Én is…- majd még sétáltak egy ideig…közben meg megálltak csókolózni

Pár nap elteltével Sayera és Gayame már teljesen meggyógyultak. Csak Rheia lábadozott…Gyors gyógyuló képességének köszönhetően már csak egy heg látszott, de ha behajlította az még fájt.

-Nem kell úgy kezelni mint egy nyomorékot- mondta miközben kint ült a padon

-De míg fáj a sebed, nem akarom hogy nagyon mozogj.- mondta Kouta aki mellette ült ölében Miával.

-Már hozzá szoktam a fájdalomhoz, ez meg sem kottyan.-

-Emlékszel mit mondtál nekem ott  annál a fánál?

-Melyik fánál?

-Annál a fánál ahol megígérted hogy segíthetek

-Az a harcra vonatkozott.

-A férjed vagyok

-Tudom.- egy gyorsan oda akart hajolni Koutahoz hogy megcsókolja, de…- Aú.

-Mi az?- kérdezte ijedten Kouta

-Semmi

-Látod mondtam hogy fáj. Még idehajolni se tudtál- mondta önelégülten.

-Igaz.- majd apját és fiát kezdte figyelni, akik a közelben játszottak .

-Most haragszol?- kérdezte Kouta

-Nem…- majd neki dőlt- na jó egy kicsit.

-Utálod ha nincs igazad.

-Tudom.- majd felült.

-Na mi az? Miért keltél fel…kezdett kényelmes lenni

-Fájt a sebem.

-Áh értem.- mondta mosolyogva.

-Ne röhögj rajtam légy szíves.- azzal bevágta a durcát

-Jól van na- mondta Kouta átkarolta a derekát, óvatosan nehogy fájjon Rheia sebe, majd egy gyors puszit nyomott az arcára.

-Na mi az még egy rendes csókot sem kapok annyira nem vagyok sérült.- Koutanak nem is kellett több…

Pár perc múlva Sayera és Sesshoumaru jelentek meg az ajtóban.

-Mindjárt kész a kaja- mondta Sayera

-Köszi, tényleg sajnálom hogy neked kell főznöd

-Áh, ugyan nincs mit. Ez a legkevesebb…- mondta majd megakadt a szeme egy alakon. Hosszú fekete haja volt és barna szeme. Ruhája eléggé feltűnő volt. Hosszú vérpiros szoknyája nagyon fel volt vágva, és felsőtestét csak ez kis top takarta.- Az istenit- szólalt meg ismét Sayera

-Őt is ismered?- kérdezte Sesshoumaru, közben a nő egyre jobban közeledet

-Sajnos igen. Ő Kaito húga, Yera.

-A nyugis ebédnek megint annyi- szólalt meg Rheia, majd fel akart állni, de Sayera megszólalt

-Hagyjad, majd én.- majd Sesshoumarura nézet- bele ne merj avatkozni

-Ki néznéd belőlem?- kérdezte mosolyogva

-Ne kérd hogy válaszoljak,- azzal ott hagyta a többieket. Közben Inuyasha és Inutaisho is odamentek Rheiaékhoz akik röviden és tömören beszámoltak mindenről…

-Apa bevinnéd Inutaishot és Miát?- kérdezte Rheia

-Persze- majd elvette Miát Koutatól, és Inutaishora nézett aki Yerat figylete.- Gyere kisöreg, most egy ideig bent játszunk jó?-

-Ahha, de ki az a néni?

-Ő Sayera egyik régi ismerőse.

Sayera és Yera közben találkoztak, Rheiaéktól kb. 10 méterrel.

-Mit akarsz Yera?

-Meg ölted a bátyám

-Bocs az nem én voltam

-De a te hibádból halt meg

-Ő támadott meg minket.

-Csak az ékkő kellett volna

-De az Rheiaé, és mi megvédjük egymást

-Minden áron?

-Igen minden áron

-Halottam hogy nemrég elvetéltél

-Semmi közöd hozzá

-Biztosan?

-Miért lenne?

-Hisz a testvéred vagyok

-Csak a mostoha testvérem

-De hisz együtt nőttünk fel

-Arra gondolsz hogy állandóan engem ugráltattál?

-Ööö…nem csak arra

-Na jól van elegem van a dumából. Mit akarsz?

-Ugyan azt amit Kaito.

-Az ékkövet?

-Pontosan, igaz ő beléd szereted, de én egyáltalán nem szeretlek szóval én csak simán kinyírlak.- Azzal „elővarázsolta” kezéből a tűzkardját. És Sayeranak támadt aki a közelben lévő nagy követ emelte fel maga elé, ezzel védve támadását. Ugyan ezzel ütött vissza, egy hosszú csíkot végig húzva a hasán