Felejtsük el!

1.Fejezet

Egy havas téli napon történt az egész.Sango és Kirara elindtultak vissza a szellemírtók falujába.Inuyasha Totosaihoz indult megjavíttatni a Tetsusaigát.Shippou úgy döntött Sangoval tart, hogy megnézhesse a fegyvereket.Így hát Miroku és Kagome egyedül maradtak.De még mielőtt elindultak volna, Inuyasha félrehívta Mirokut.

-Idefigyelj!Nehogy be merj nála próbálkozni te kéjenc!Mert akkor nem állok jót magamért!-kezdte Inuyasha.

-Ne félj!Nem fogok...-mentegetőzött a  fiú.

-És...kérlek...vigyázz rá...-fordult el a hanyou.

-Rendben!Bízhatsz bennem.

-Akkor jó.Köszönöm...három nap múlva jövök.-s elindult Kagome felé.

-Szia Inuyasha!-mondta Kagome.

-Szia...Aztán nehogy bajba keveredj!

-Oké!-mosolygott a lány.

Inuyasha nagy nehezen de elindult.Sango már régen elment.

-Gyere be Miroku!-mutatott egy kis takaros viskóra Kagome.-Még megfázol!

-Megyek!-majd mind a ketten bementek a kunyhóba.

-Na mit fogunk csinálni amíg a többiek nem jönnek vissza?-ült le Miroku mellé Kagome.

-Hmm...nekem van egy-két ötletem...-majd simogtni kezdte a lány fenekét.

-Miroku...-szedte le a szerzetes kezét a fenekéről.-Mivel nemrég voltak az ünnepek, ezért nem váglak fejbe...de ha mégegyszer ilyet csinálsz én...én...

-Te mi?Mond csak ki, hogy nem tudsz ellenállni nekem!-fogta meg Kagome csuklóját a fiú.Kagome ebbe nagyon belepirult és meg se tudott szólalni.

-N-nem erről van szó...-de hirtelen sötét fellegek keletkeztek a környékükön.

-Szellemek!-állt fel Miroku.

-Mit akarhatnak?-állt fel a lány is.

-Biztos kilesték, hogy most kevesebben vagyunk!Az átkozottak!

-Akkor nincs mit tenni!-kapta fel az íját és a nyilait Kagome.-Meg kell ölnünk őket!

-Menjünk!-azzal kirohantak és ostromolni kezdték a szörnyeket.Borzasztó sokan voltak.Miroku bevetette az örvényt, de már nagyon elfáradt.Márcsak néhány szellem maradt.

-Miroku!Elfogyott a nyílvesszőm!-futott a fiú felé Kagome.Miroku felállt és a lány felé sietett.Nemsokkal utána egy szörny hátulról meg akarta támadni Kagomét.Miroku gyorsabbra fogta a tempót és eszébe jutottak Inuyasha szavai:

-"Kérlek...vigyázz rá..."

-Kagome!!Bukj le!!-kiáltotta Miroku és Kagome szó nélkül engedelmeskedett.A fiú megölte a szellemet, de az még utolsó erejével egy fához vágta őt.Azonnal eszméletét vesztette.A szellemek elfogytak, a gonosz fellegek eltűntek.

-Miroku!!!-rohant a fiú felé Kagome.De a szerzetes nem tért magához.

-Miroku!Miroku...-keltegette a fiút, de semmi eredmény.Nagy nehezen bevonszolta őt a kunyhóba.

Óvatosan lefektette egy szalmaágyra.Borogatást tett a homlokára, aztán gyógynövényteát főzött.

-Vajon ezt most hogyan adjam be neki?-morfondírozott Kagome, majd vörös pír szökött az arcára.

-Azthiszem...szájból kell neki beadnom.-nem is tett mást.Letérdelt a fiú mellé, majd megcsókolta, így beadva neki az orvosságot.Ám azomban a csók közben Miroku magához tért.Miután Kagome végzett, észrevette, hogy a fiú felébredt.

-Hát felébredtél?Úgy örülök!-ölelte meg nagy örömében Mirokut.

-Ohh...te ki vagy?A barátnőm?-kérdezte félénken Miroku.Kagome furcsán nézett rá.

-"Jajj ne!Emlékezetkiesése van!Tanultam róla.Ilyenkor jobb nem felizgatni az embert.Lehetőleg a kedvében kell járni...Ha azt mondanám, hogy nem vagyok a barátnője, akkor mit mondjak, miért csókoltam meg?"-gondolkodott Kagome.

-Igen!-vágta rá az egyszerű választ.

-Milyen csinos barátnőm van.Szerencsés vagyok...-Kagome nagyon elpirult.

-Jajj igen...ki is vagyok én?

-Mirokunak hívnak.Itt táboroztuk le a kunyhóban, amikor megtámadtak és te elájultál.Most pedig nem emlékszel semmire.

-Értem...és téged hogy hívnak?-nézett rá csillogó szemekkel.

-Kagome vagyok...-Miroku megfogta Kagome kezét.

-Gyönyörű neved van...majdnem olyan szép, mint te...-Kagome ismét pipacs vörös lett.

-Köszönöm...-majd felállt és sürgölődni kezdett.Kicserélte a fiú kötéseit, főzött, takarított.Eltelt egy nap és Miroku már felállt.

-Olyan szép vagy ma...-ölelte át hátulól Kagome derekát Miroku.

-Örülök, hogy jobban vagy."Jajj...nincs ellenemre ez a színjáték, de ha Inuyasháék visszaérnek akkor mi lesz?"

A nap hátralevő részét és a másnapot azzal töltötték, hogy sétálgattak, beszélgettek és egyéb szórakoztató dolgokat csináltak.Miroku így, hogy nem tudott a múltjáról, Sangoról, Inuyasháról, mérhetetlenül beleszeretett Kagoméba.Ezt ki is mutatta.A két fiatal kiment a rétre.

-Virágot a virágnak!-nyújtott át a fiú egy aranyos kis növényt Kagoménak.

-Köszönöm.Nagyon aranyos vagy.-adott egy puszit az arcára.

-Mindjárt jövök drágám, csak hozok egy kis vizet.

-Jó!Menj csak!-integetett a miko.-"Hogy megváltozott...olyan udvarias, olyan kedves...Nem!Nem és Nem!Nem szerethettem bele Mirokuba!!"-esett kétségbe a lány.Néhány percre rá meglátta Inuyashát, ahogy felé közeleg.

-Ajjaj!Mi lesz itt!-csóválta a fejét Kagome...