Mikor végre sikerült egy nyugodt helyre érniük., Kagome elkezdte kikérdezni Inuyashat, aki nem tudta mit mondjon el a lánynak, és mit nem. A végén aztán ugy döntött, jobb lesz, ha Kagome nem tudja meg kik voltak a harcolók, de fogalma sem volt, hogy bujhatna ki a válaszok alól. Végül aztán inkább másra terelte a szót.

Egy vizesés mellett álltak, aminek a túloldalán egy tisztás volt. Azon az oldalon, ahol "ok álltak, fák voltak, ezért ugy döntöttek, hogy átmennek a tulsó oldalra. Inuyasha könnyen át tudott ugrani, de Kagome a k"or"ol k"ore kellett ugráljon, ami korántsem ment olyan jól neki, és Inuyasha türelmetlen kiabálása sem segitett rajta.

- Próbálnál meg te az én helyembe lenni! - kiabált át a Inuyashahoz a lány, akit nagyon nyugtalanitott ez a hely.

- Probálj meg sietni, minél elöbb ki kell találjuk, hogy kerültünk ide! -mondta Inuyasha.

Ebben a pillanatban valami furcsa dolog történt. A vizesés mödül hirtelen egy sereg madár jött el"o. Miután kirepültek a víz mögül, leszálltak a fák ágaira, és elkezdtek valami gyönyörü éneket énekelni. Kagome kiváncsi volt, mi lehet a vizesés mögött, ezért elkezdett a vizesés felé menni.

Inuyasha hiába is mondta, hogy ne menjen, Kagome meg sem hallotta a kiabálásakoat. Már elérte a a viesést, ami szétnyilt, és Kagome kiváncsi szemmel átlépett aát a vízfüggöny alatt.

- Idiota - sziszegte Inuyasha a fogai között, és kénytelen kellett utána ment. De a vizfüggöny már becsukódott, és többet nem is nyilt ki, Inuyasha nagy örömére - Még ez is!

Vett egy nagy leveg"ot, és megpróbált átmenni, de a vizesés mögött nem talált mást, csak egy kicsi barlangot, aminek el lehetett látni a végébe. De Kagoménak nyoma veszett.

<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->KAGOME! -kiabált Inuyasha, de választ nem kapott. Tanácstalan volt.

Kagome eközben haladt tovább. Valami furcsa érzés kerítette hatalmába. A teste önálló áletre kelt, és már nem tudta irányítani. Csak ment tavább, a barlangba. De "o mást látott mint amilyen kép Inuyashat fogadta. "O amint átlépett a vizfüggöny alatt, egy virágokkal borított folyósót látott, és a levegöben valami furcsa, álmosító dallam csengett. Elindult a hang irányába, de minél közelebb ért, annál jobban kezdte elveszíteni az uralmát a teste felett. Végül már a teste külön életet élt, és a Kagome már nem fogta fel a körülötte történ"o dogokat. Csak ment a hang irányába, addig amíg a folyósó végéhez nem ért.

A folyosó végén egy kövekb"ol kirakott kör volt, aminek a közelébe egyetlen egy virág n"ott. Odalépett a virághoz, és lehajolt hogy leszakitsa. De amikor a keze a virághoz ért, az elkezdett sárga fényt árasztani magából, és egyer"otér keletkezett körülötte, és Kagome nekiesett a terem falának.

A fényesség végül megszünt, és a virág helyén egy n"o állt. A kezében egy hosszu ezüst botot tartott aminek a vége egy gömbben vézödött, és a gömbb"ol különböz"o szín"u szalagok jöttek ki.Kagome résnyire nyitotta a szemét, és amikor látta hogy ki áll a virág helyén, nagyon meglep"odött. Ismerte a n"ot.

Még mindig nem nyerte vissza az uralmát a teste fölött, de azért már annyit tudott, hogy ha igaz amit itt lát, akkor vagy a fejét ütötte nagyon meg, vagy tényleg igaz.

Eközben Inuyasha probált rájönni, mi történhetett. A termb"ol sehol ki nem lehetett menni, ezért megprobált valami más lehet"oséget keresni a kijutáshoz. Mivel semmit sem talált, kezdett ideges lenni. El sem tudta képzelni mi történhetett. Végül tehetetlenségében, hogy levezesse a feszültségét, belevágott eggyet a falba. De ahelyett, hogy megütötte volna a kezét, az átment a falon.

Nagyon elcsodálkozott, de aztán amikor észbe kapott, átlépett a falon

Folytatása következik