Kagome álma
by Higurashi Kagome
(Kago)
Véleményeteket várom a következő e-mail címre: higurashikagome7@freemail.hu

18. fejezet: A nagy csata

 Mindenki nagyon meglepődött. A nő Miyong volt. Naraku a beszennyezett ékkő segítségével hatalmas erővel ruházta fel.
- Hm. Ostoba halandó. – szólt Sesshomaru mosolyogva
- Ugyan miért lennék ostoba? Most szívesen elpusztítanálak, de nincs rád időm… - folytatta volna Miyong, de Sessy közbeszólt
- Ostoba vagy, mert Narakutól kértél segítséget, csak azért, hogy megölhesd Kagomét. Ennek semmi értelme. Fogadd el azt ami vagy. Ne akarj más lenni.
- Tényleg sajnálom, hogy nem pusztíthatlak el démon, de Naraku azt mondta, hogy én csak Kagoméval végezhetek. Nem akarom elrontani a szórakozását. – mosolyodott el Miyong
A lány megfogta kardját, s kihúzta. Gyönyörű sötét kard volt. A kard gyűlölettel teli halott lelkekből készült. Ekkor Kagome kardja elkezdett lüktetni.
-     Gyerünk Kagome! Mutasd meg mit tudsz! – kiáltott Miyong
-     Fejezd már be végre ezt a gyerekes játszadozást! Miért nem bírsz minket végre békén hagyni?!  Szeretjük egymást és kész! Ne avatkozz bele! – üvöltözött Inuyasha
-    Csak azért beszélsz így, mert még nem ismersz eléggé, Mind egy . Idővel majd belátod… - szól higgadtan Miyong
-    Miyong, kérlek, had tisztítsam meg az ékkődarabot, ami a testedben van… - szólt gyengéden Kagome
-    Ne beszélj másról! Kagome inkább harcolj! Érezd, ahogy a kardod kívánja a csatát! Ahogy lüktet…Húzd ki a hüvelyből, és harcolj! – kiáltott Miyong
-    Legyen. – szólt hosszas gondolkodás után Kagome
Erre Inuyasha nagyon meglepődött. Nem tudta, hogy mi járhat most Kagome fejében.
Kagome végre előhúzta kardját. Miyong elkezdett futni a miko irányába, a megszokottnál gyorsabban. Kagome csak felugrott, és máris a lány háta mögött volt. Miyong is megfordult. A lány maga előtt vízszintesen tartotta vörösen izzó kardját.
- Fukaiki no Hitokage!!!( = sötétség lelkei)  – kiáltott Miyong, s kardjából vörös csóvák törtek elő. A gyűlölet erejét használta.
Kagome kitartotta a Karatsumát. Tudta hárítani a támadást, de a gonosz lelkek folyamatosan erőt  nyertek Miyong kardjából. Végül Kagome nekirepült az egyik fának.
- Kagome!!! – kiáltott Inuyasha
Elkezdett rohanni a lány felé, de Miyong csak kitartotta kezét a hanyou felé, s egy hatalmas sötét erőgát jelent meg. Inuyasha nekirohant, s ő is hátrarepült.
- Sajnálom, Inuyasha, de nem engedhetem hogy … - kezdte a lány
- Fogd be te idióta! Nem érdekelsz! Engedj oda Kagoméhoz! – kiáltozott a hanyou, s felállt
- Azt hiszed, hogy ilyen könnyen legyőzhetsz? – szólt a miko, s már ismét talpon volt - Most már nem foglak kímélni.
- Akkor lássuk, milyen is a valódi miko erő. – mondta gúnyosan Miyong
Kagome rettentő gyorsasággal futott oda ellenfeléhez, s ugyanolyan gyorsasággal forgatta kardját is. Miyong alig tudta kivédeni a miko csapásait.
Hogy győzhetném le? Nem értem… Valami a lelkemet megbénította. Nem tudok úgy küzdeni, mint máskor. Lehet hogy a rettentő nagy akaratereje? Eszméletlen nagy a kitartása. Hogy állítsam meg úgy, hogy ne essen baja? – gondolta Kagome
S ekkor eszébe jutott valami: Mikor Miyong előhívta a sötétség lelkei támadását, kivédtem, de a támadás további erőt nyert a kardból. Tehát Miyong ereje is a kardból származhat!
Ekkor a miko felugrott a magasba, kardja kéken kezdett világítani. Lefelé vette irányát, s kétszer olyan gyorsan kezdett a föld felé közelíteni a megszokottnál. Mikor elérte Miyongot, hatalmasat csapott a lány kardjára, ami több darabra törött. Kagome elrakta a Karatsumát, s karmait használva belevágott Miyong oldalába, ahol az ékkő egy nagy darabja volt. Kiesett a lányból, aki egyből visszaváltozott régi önmagává. Miyong ordítva a fájdalomtól összerogyott bal oldalát szorongatva. Kagome letérdelt a lány mellé, letépett a ruhájából egy darabot, átkötözte vele sebhelyét.
- (nevetés) Milyen szánalmasok vagytok ti halandók! – szólalt meg a semmiből megjelent Naraku, kinyújtotta kezét, s a Miyongból kiesett ékkődarab már tenyerében is volt
- Naraku! – kiáltott Inuyasha, s a többiekkel már oda tudtak menni, mert megszűnt a Miyong által létrehozott erőgát
Kagome is felállt Miyong mellől, már nem volt ideje meggyógyítani, csak bekötözni a lány sebét.
- Naraku! Miért használtál ki?! – kérdezte dühödten Miyong
- Haszontalan vagy! Nem tudtad megölni Kagomét. Már nincs szükségem rád! Amúgy is, te jöttél hozzám, hogy segítsek rajtad. Minek adjam neked az ékkő majdnem felét, ha még használni sem tudod! – mondta Naraku, s elővette az ékkő másik darabját
Egyesítette. Még sohasem láttak ehhez fogható látványt. Csak egy baj volt, hogy gonoszság színezte. A démon összeszorította markát, s ismét eltűnt az ékkő. Kagome látta, hogy beleolvadt a testébe. Hamarosan megjelent Naraku egy új teremtménye.
- Bemutatom nektek Souzobotsut. A legújabb inkarnációmat. – szólt Naraku
Souzobotsunak hosszú befonott térdig érő fekete haja volt, néhány sötétzöld hajtinccsel.  És ugyancsak zöld sajátos kimonója, pajzzsal együtt. Tiszteletet, tekintélyt kívánó kinézete volt. De mindenkinek feltűnt, hogy nincs nála semmilyen fegyver.
- Keh! Azt hittem Naraku, hogy a Szent Ékkő segítségével vagy oly erős, hogy egymagad legyőzz minket! – szólt mosolyogva Inuyasha
- Gúnyolódj csak, amíg van rá alkalmad! – kiáltott a démon, s hatalmas csápjai máris a kis csapat felé irányultak
Mindenki elővette fegyverét, Kagome odaadta íját, és nyílvesszőit Shippounak, ő pedig Rinnel elbújt.
Remekül kerülgették a csápokat. Egyet-egyet le is csaptak, de az visszanőtt.
- Kaze no Kizu! – kiáltott Inuyasha
Egy percig nem látták Naraku nyúlványait, de azután ismét újabbak jelentek meg. A két ellenfél még mindig mozdulatlanul állt.
- Hiraikotsu! – kiáltott Sango, s eldobta bumerángját
Ekkor, Souzobotsu kitartotta oldalra jobb kezét, s megjelent a Tetsussaiga tökéletes mása. Mindenki csak ámult. Persze kivéve Narakut és Souzobotsut.
Az inkarnáció maga élé tartotta a kardot, s visszarepítette a csonttörőt. Sango éppen hogy el tudta kapni.
- Ez hogy lehetséges… - kérdezte költőien Inuyasha
- Ooo… Ugyan, Inuyasha. Csak nem képzelted, hogy Souzobotsu fegyver nélkül fog harcolni ellenetek! Ő le tudja másolni bármelykőtök fegyverét. – szólt vigyorogva  Naraku
Inuyasha csak morgott. Ekkor Sesshomaru olyat mondott, mire senki sem gondolt:
- Inuyasha! Próbáld ki, hogy van-e olyan erős, mint a Szent Kard. – mondta
- Hm. Ostobák. – szólt Souzobotsu
Ekkor ismét kitartotta karját, csak most nem a jobbat, hanem a balt, s megjelent kezében a Toukijin.
- Mi lenne, ha egyszerre kettőtökkel harcolnék? Megtanuljátok, hol a helyetek, bolhás kutyák! – szólt ismét mosolyogva az inkarnáció
- Aki a családomat, vagy a barátaimat meri sértegetni, annak pusztulnia kell! – kiáltott Sessy
A kutyadémon elkezdett rohanni Souzobotsu felé, mikor odaért, felugrott, s hatalmasat csapott a levegőbe. Ekkor a csapás még mindig látszott, s villámok törtek elő belőle.
     -      Menj Inuyasha. Majd mi addig lefoglaljuk Narakut! – mondta Kagome
A hanyou csak bólintott, aztán testvére segítségére sietett.
Kagome, Sango, Miroku és Kirara is elkezdtek harcolni Narakuval. Kagome kezdésnek egy igen erős támadást vetett be. Felugrott, és megidézte a villámörvényt. Naraku kitért előle, de akkor már ott volt Sango csonttörője, és eltalálta.
- Na ez hogy tetszett?! Ezt a barátaimért kaptad! – üvöltözött a démonvadászlány
- Szép csapatmunka, de vajon sokáig tudjátok ezt megtartani? – mosolygott Naraku, s talpra állt
Ismét támadták a gonosz démont. De most ők kerültek szorultabb helyzetbe. Nem számít milyen erős, de mi együtt vagyunk. Mindig támogatjuk egymást. Amíg együtt vagyunk, nem lehet semmi bajunk! – gondolta Kagome
De erre Naraku is rájött, így hát azon volt, hogy szét tudja valahogy választani őket…

- Kaze no Kizu! – kiáltott Inuyasha
- Souryuuha! – folytatta a támadások sorozatát Sessy
De mind hiába, Souzobotsu a két lemásolt kardot keresztbe tette maga előtt, s elnyelte a támadást. Ekkor a másolt kardok erejét is bevetette, s a két testvér által elindított támadásét is. Pont eltalálta őket. A két fiú hátrazuhant. Hosszú barázdákat húzva.
- Inuyasha! Sesshomaru! – kiáltott Kagome, s oda akart rohanni a két sebesülthöz, de Naraku nem engedte
Mire észrevette, hogy már egy jó 10 perce kardpárbajt vív ellenfelével, már Sango, Miroku és Kirara is sebesültek voltak. Ekkor Naraku valamit mormolt, és a miko nekirepült egy fának. A többieket egy erőburokba zárta, ahonnan nem tudtak kijutni. Szerencsére senkinek sem esett komolyabb baja, még a két fiúnak sem, mert a Tetsussaiga és a Tensaiga megvédték őket. Inuyasha már ott állt a burok szélén, és ütögette.
- A francba Naraku! Engedj ki innen! – üvöltözött Inuyasha
- (nevetés) Csak szeretnéd Inuyasha! Most végre láthatom a mikok igazi erejét, és kiismerhetem. Mert ha nem harcol, akkor meghal! Ja, és persze, így meggyengíthetem a csapatotokat. Sokkal könnyebb és szórakoztatóbb lesz így végezni veletek! (nevetés) – mondta boldogan Naraku – És te, Inuyasha! Végig fogod nézni az összes kis barátocskád halálát! De legeslegelőször a szerelmedét!
- Te aljas féreg!!! Engedj ki! Először velem harcolj! – kiáltott a hanyou
- Semmi baj Inuyasha. – szólt higgadtan Kagome, aki már talpon is volt – Egyszer, s mindenkorra végzek ezzel a szeméttel!
- Hm. Ezt akartam. Légy dühös rám. S akkor szabadjára engeded az erődet, mit még nem is ismersz. – mondta mosolyogva Naraku, s Kagome felé kezdett sétálni
- Egy újjal se merészel Kagoméhoz nyúlni megértetted!!! – üvöltözött még mindig Inuyasha
Souzobotsu kitartotta kezét a burok felé, s a belsejében mindenki térdre esett, kivéve Sessyt, de majdnem ő is.:P
Naraku a miko felé kezdett sétálni. Először Kagome támadt. Rettentő gyorsasággal csapkodták a kardokat. Naraku csak hátrált. Addig-addig hátrált, míg már az erdő belsejében találták magukat. Ekkor Kagome karmait használva megvágta a démon oldalát. Naraku hátralökte a lányt. Felállt, s hatalmasat csapott kardjával. Naraku alig tudta kivédeni. Még pár perc elteltével is ugyan úgy tartották a kardokat. Egyikőjük sem engedett a másiknak. Ekkor Naraku megszólalt elképedve:
- Inuyasha?! Ez lehetetlen…
E szavak hallatán Kagome szemei felcsillantak, bár még nem láthatta, de hallotta lépteit. Ekkor valami olyasmi történt, amire sem Naraku, sem Kagome nem számított. Inuyasha Kagome jobb vállába karmolt. A lány a földre zuhant. Még Naraku is elképedve állt ott fél percig, aztán eltűnt.
- Inu-ya-sha… - alig tudta kimondani még ezeket, a szavakat is a miko
Látta, ahogy szerelme  démonná változva ott áll, s véres karmait szemléli mosolyogva.
- Hogy tehetted…Hogy tehetted ezt velem…- folytatta még mindig döbbenten Kagome, s nagy nehezen feltápászkodott a földről – Inuyasha nézz a szemembe!
De a fiú még mindig csak Kagome vérétől vörös karmait figyelte, aztán pár perc múltán a lány szemébe nézett elégedett vigyorral.
Kagome ekkor erőt vett magán, s karmaival betörte a hanyou mellkasán belül lévő csontokat. A hanyou elkapta a lány kezét, s karmait belemélyesztette. Kagomét nem érdekelte. Már látta Inuyasha szívét, hisz előtte kimarta az összes csontot és húst. A miko mutató- és középsőujját egymás mellé szorította, s beleszúrta Inuyasha szívébe. A hanyou szívverése abban a pillanatban megállt. Az élettelen test a földre esett. A szívéből szép lassan kifolyt a vér. Kagome lihegve nézte. Majdnem ő is összeesett. De még valamiről meg kellett győződnie. Felvette kardját a földről, elrakta, és elindult vissza, a többiekhez.

- Naraku! Te mocsok! Hol van Kagome?! – kiáltozott Inuyasha
- (nevetés) Nem is tudod, milyen jó dolgot találtam ki, hogy halála pillanatában is gyűlöljön téged! – válaszolta
- Mi?! – kérdezte ismét Inu
- (nevetés) Souzobotsu nem csak fegyvereket tud lemásolni, de a külsőket is. Ígyhát mikor Kagoméval az erdőben harcoltam, Souzobotsu felvette a te alakodat, s halálos sebet ejtett rajta!
Inuyasha nem akarta elhinni.
- Nem. Ez nem lehetséges…- hitetlenkedett tovább
- Ó de! Még hozzá ugyanolyan sebhelyet, mint Kikyoun! (nevetés) Hát nem mulatságos? Mind két szerelmedet ugyanúgy vesztetted el. Mindkettejük azt hitte, hogy elárultad őket! Ezt érdemled Inuyasha! Nem vagy több egy hitvány korcsnál! Fogd fel végre, hogy nem kaphatsz meg mindent!
- Naraku fogd be a szádat!!! – kiáltott Miyong, s ellőtt egyet Kagome nyílvesszei közül, eltalálta
- Hm. Te még élsz? – s azzal kihúzta vállából a nyílvesszőt – Nem értem, Kagome miért nem ölt meg… Nem számít, majd most én, megteszem! – azzal felemelte kardját
- Miyong! Gyere gyorsan, fussunk! Naraku elpusztít minket! – kiáltott Shippou és Rin párhuzamban, a lány mellett állva
De ekkor történt valami. Naraku épp lecsapni készült, s ekkor valami hallatszott a távolból:
- Ikazuchi no Hitonakase!!!(= villámok haragja) – Kagome hangja volt
Egy új támadás volt. Mintha villámokból készült forgó penge repült volna végig. A fák szó szerint kirepültek a földből. S a támadás Narakut is elérte. A démon cafatokban hevert a földön. Aztán megjelent körülötte a már jól ismert lila energiaburok, s teste ismét összeállt.
- Kagome!!! – kiáltott Inuyasha
Boldog volt, mert szerelmét életben látta. De a másik pillanatban már ismét szomorú volt, mikor a lány vérző sebeire pillantott. Ekkor a miko összeesett. Kimerült. Így is rettentően fájt a jobb válla.
- Nocsak Kagome! Hát életben vagy?! – kérdezte gúnyosan Naraku
- Naraku! Át akartál verni, de nem sikerült. Azt hitted ennyire ostoba vagyok?! Láttam Souzobotsut, és először tényleg azt hittem, hogy Inuyasha az. De nemsokára rájöttem, hogy nem. Hogy is lehetne! Hiszen Inuyasha sohasem bántana. Na és persze észrevettem, hogy át van változva, és nála volt a Tetsussaiga. Nem figyeltél eléggé oda! – mosolyodott el a végén Kagome
- Hm. Jó a megfigyelőképességed. De sajnálatos módon, nem élhetsz tovább! Hálás lehetsz nekem, hisz véget vetek a szenvedésednek! – kiáltott Naraku, s csápjai máris a miko felé irányultak
Ekkor Inuyasha kardja vörösen kezdett izzani. Az a szeretet, melyet Kagome iránt érzett, erőt adott neki, és sikeresen áttörte az erőpajzsot. Amint áttörte már ott is volt Naraku háta mögött. Hihetetlen volt. Inuyasha felemelte kardját, s lecsapott. Naraku kivédte.
- Inuyasha, te ostoba. Azt hiszed, hogy legyőzhetsz?! Te csak egy korcs vagy! – mosolygott Naraku
A Tetsussaiga aranysárgára váltotta színét, s a két ellenfél körül is aranysárgán vibrált a levegő.
- Lehet, hogy csak egy korcs vagyok, de ami a szívemben lakozik, az sokkal nemesebb bármelyik tiszta vértől! Apámtól kaptam a hatalmat, mellyel meg tudom védeni magamat és másokat. Anyámtól pedig a szintén, ugyanolyan értékes szeretetet. Te nem vagy démon! Csak egy ócska utánzat. Az ékkőtől hatalmat kaptál, nem pedig erényeket! – mondta Inuyasha
Ekkor Inuyasha hatalmas erőfeszítés közepette kettévágta Narakut. Elrakta a Tetsussaigát, s odarohant szerelméhez. Letérdelt mellé, s szorosan átölelte.
- Kagome, én úgy féltem, hogy valami bajod esett! – mondta a hanyou
- Én is féltem. Most már tudom az álmom végét. Nem te voltál az, hanem Souzobotsu. Tudtam, hogy te sohasem tettél volna ilyet. – mondta Kagome, s egy könnycsepp csordult le arcán
Közben Naraku ismét egyben állt. Sesshomaru és a többiek elkezdtek vele harcolni.
- Gyere Inuyasha, menjünk… Áááá! – kiáltott Kagome a fájdalomtól
- Nem Kagome, így nem harcolhatsz! Súlyosan megsebesültél. Pihenned kell! Maradj itt. – mondta Inuyasha
- Jó de…
- Semmi de! Ígérd meg, hogy itt maradsz! Kérlek! – szólt Inuyasha
- Na jó, rendben. – nyögte ki nagy nehezen a lány
Ekkor Inuyasha megcsókolta szerelmét, s ment segíteni a többieknek. Kagoménak eszébe jutott Kikyou. Hisz a halott papnő neki adta hajdani kardját. Elővette hüvelyével együtt, s beleszúrta a földbe. Ekkor egy hatalmas kék védőpajzs jelent meg. Miyong, Shippou és Rin is előbújtak. Odarohantak Kagoméhoz.
- Kagome. Kérlek, bocsáss meg nekem… Nagyon szégyenem magam a történtek miatt. – szólt megalázkodva a lány
- Ugyan, felejtsük el… Nem miattad sebesültem meg. – szólt kedvesen a miko
- És köszönetet szeretnék mondani, amiért meghagytad az életemet, és hogy megmentettél… - folytatta Miyong
Kagome csak kedvesen mosolygott, s bal kezével jobb vállát szorongatta.
- Kagome, ugye nem lesz semmi bajod. Igaz? – kérdezte szomorúan Shippou
- Hát persze hogy nem.  – mondta aranyosan a miko, s megsimogatta a rókakölyök fejét
Kagome felvette íját és nyílvesszőit. Felhúzta, s lőtt. Eltalálta Narakut. Mindenki boldogan tekintett a lányra, hogy ilyen kitartóan harcol még távolról is. Csak Inuyasha volt mérges, hogy megerőlteti a vállát. De ez még semmi sem volt. Kagome ismét odaadta íját, a nyílvesszőkkel Shippounak.
- Most pedig fussatok el messzire, mert azt nem fogja megköszönni Naraku, amit adok neki! – mondta Kagome, kihúzta a földből Kikyou kardját, s elrakta
A miko erőt vett magán, s elkezdett rohanni. Miután elég közel ért a többiekhez, felugrott a magasba, s elindított egy villámörvényt Naraku felé. Mindenki sikeresen kitért a támadás elől, kivéve Narakut.
       -    Kagome megmondtam, hogy ne gyere harcolni!
       -    Nyugalom Inuyasha! Még van erőm! – mondta a miko
       -      Kaze no Kizu!
       -      Souryuuha!
       -      Hiraikotsu!
       -      Ikazuchi no Hitonakase!
       -      Kazaana!
Kapta sorra a támadásokat Naraku. Mindenki egyre kimerültebb volt. Majdnem minden támadás eltalálta Narakut, és még mindig volt ereje.
Ekkor Naraku beleszúrta a földbe kardját, ami lüktetni kezdett, s a talaj pedig remegni. Pár másodpercig hulla csend volt. Aztán a föld forrósodni kezdett. Hatalmas vörös energiahullámok jelentek meg Naraku körül, melyek egyre csak nőttek, és a többiek felé irányultak. Mindenki a kis csapatból felugrott a levegőbe. Sango felugrott Kirara hátára, de Miroku távolabb volt tőlük, és nem is tudott akkorát ugrani, mint például Sesshomaru, ezért visszaesett a földre. Ott pedig eltalálta az energiahullám.
- Miroku! – kiáltott Sango, s gyorsan érterepült Kirarával
Felvették, de a szerzetes eszméletét vesztette. Sango úgy döntött, hogy addig félbehagyja a csatát, amíg szerelme jobban nem lesz. Leereszkedtek oda, hol Shippouék voltak. Kagome, Sesshomaru és Inuyasha úgy tudtak a levegőben maradni, hogy egyik fától a másikig rugaszkodtak el. Naraku már kezdte unni ezt a fajta játékot, így hát abbahagyta a támadássorozatot. A három harcos földet ért. Ekkor mind hárman egyszerre kezdtek el ellenfelük felé rohanni. Rengeteg kardcsapás csattant el. Naraku ismét csak hátrálni tudott. Most igazán túlerőben voltak. Kagome kezdett fáradni. Megállt, s letérdelt.
- Kagome! Jól vagy? – kérdezte a csata közben Inuyasha
- Persze, ne aggódj, nincs semmi bajom! – mondta a lány, s már ismét talpon volt
Naraku rohanni kezdett. Egyszerre vetették be a kardok erejét. A démon megtorpant. Kitartotta kardját, s az elnyelte a támadásokat. Visszacsapott ellenfeleire. Inuyasha Kagomét lökte félre. Sesshomaru pedig Inuyashát akarta megmenteni Tensaigával, de nem sikerült. A kard kettétört. Kagomét nem érte a támadás, de Sessy és Inu komolyan megsebesült. Mind a két fiú ott feküdt a földön. Kagome elképedve nézte. A két testvér kis idő múltán magához tért, aztán próbáltak felülni.
A miko ekkor letérdelt, kardjára támaszkodva.
       -    Reikon Yoriai…( = lelkek jöjjetek) - csak ennyit mondott Kagome, s behunyta szemét
A Karatsuma ekkor kékké változott. Csillogni kezdett. A fény beragyogta a sötét éjszakát.
Kagome egyre csak ismételte e szavakat:
- Reikon Yoriai…Reikon Yoriai…
Mikor már kardja elkezdett lüktetni, hatalmasat ugrott. Az erdő fölött volt már magasan. S ekkor lelkek jelentek meg minden irányból.
Naraku nem értett semmit. Egy kis félelem látszódott rajta.
A lelkek körbevették Kagomét, nem engedték leesni. Kardja egyre nagyobbakat lüktetett. A lelkek a kardba özönlöttek bele. Mikor már mind eltűnt, Kagome felemelte a kardot, a föld felé mutatott vele, s közbe ezt kiáltotta:
      -     Torajikku Rikisetsu!!! ( = végzetes erő) – üvöltötte torkaszakadtából
Ekkor a kardból egy hatalmas energiaoszlop tört elő Naraku felé. Naraku benne volt az oszlopba.
Először még nem történt semmi. Aztán áramcsóvák kezdtek végigfutni az oszlopon. Majd az egész oszlop, egy hatalmas áramhengerré vált.
- Inuyasha, Sesshomaru! Menjetek el onnan! – kiáltott Kagome
A két fiú csak bámulta az eseményeket. Inuyasha nem akart elmenni, mert Kagoménak bármikor baja eshet, és ott akar lenni a közelben, hogy segíthessen. De Sessy mégis elrángatta magával. Tudta, hogy veszélyes lehet, de a szíve mélyén ő is féltette Kagomét. Hisz igaz barátja lett a kalandozások óta.
Ekkor az oszlopból tovább terjedt a Karatsuma hatalmas ereje, a villámok további utat törtek. A földbe hatalmas barázdákat vájtak. Naraku is már alig bírta. Az áram kiszívta az erejét. Mindenki most látta igazán szenvedni a gonosz démont. De Kagome ereje is rettentő gyorsan fogyott. Majdnem összeesett. Ekkor ledobta kardját Naraku mellé, úgy, hogy az beleállt a földbe. A Karatsuma még egy ideig fenn tudta tartani az áramoszlopot. Kagome sem habozott, kihasználta az alkalmat.
Leereszkedett a földre, előhúzta Kikyou kardját. Vízszintesen kitartotta Naraku felé, s a kard fehéren kezdett világítani. A miko behunyta szemét, s egy varázsimát kezdett mormolni. A kard Kagome ereje segítségével bebörtönözte magába Narakut. Mire a lány kinyitotta szemét, már a démon a kard belsejében volt, az ékkő, ami kiesett Narakuból, az pedig a földre esett.

Senki sem hitt a szemének. Mindenki döbbenten állt. Kagome csak rájuk mosolyodott. Inuyasha elkezdett szerelme felé futni. A miko összeesett. Inuyasha szerencsére hamar odaért, s elkapta a lányt.
- Inuyasha, megcsináltuk… - mondta Kagome nehezen
- Igen. Megcsináltuk, de most már ideje indulnunk, vissza a faluba… - válaszolta félve a hanyou
- Nem…Inuyasha. Én nem mehetek veletek…
- De…ne mondj ilyet, kérlek…
- Sajnálom Inuyasha. Az én utam itt véget ért. Neked tovább kell haladnod.
- Kagome…Nem teheted…Ezt nem teheted…Ezek után ezt nem teheted! Nem hagyhatsz itt! – mondta Inuyasha, s magához ölelte szeremét
- Tudod, hogy mennyire szeretlek…De az élet múlandó… - mondta Kagome, s arcán lecsordult egy könnycsepp
- Akkor az én életemnek is vége…Nélküled nem tudok élni… - válaszolta akadozva a hanyou, s ő is ejtett egy könnycseppet
- Emlékszem, az első csókra… - ekkor letörölte szerelme könnyét - sohasem fogom elfelejteni…már csak egyvalamire vágyom…még egy ugyanolyan utolsó első csókra – mondta a lány, s már szívverése lassulni kezdett
Inuyasha ekkor átölelte szerelmét, s megcsókolta. Egy hosszas, édes, érzéki csók volt. Számukra a búcsúzást jelentette, s mindkettejük életének végét. Mikor ajkaik szétváltak, Kagome halott volt. Rengeteg vért vesztett. Inuyasha nem tudta elhinni. Ott ült. Ölében élettelen szerelmével. Csak nézte, s megsimította a lány arcát, aztán ismét átölelte…
Sango, már az eszméleténél lévő Miroku vállán zokogott. Shippou és Rin is sírt. De még Miyong és Jaken sem tudta visszatartani könnyeit. Sesshomaru csak lehajtotta fejét. Ő nem sírt. Nem mutathatta ki soha érzelmeit másoknak.
- Kagome miért hagytál itt… - mondta Inuyasha, s már több könnycsepp folydogált le arcáról
Pár perc múltán fényességet láttak az erdőben. Két alak jelent meg. Két női alak, testük fényárban. Mire a többiek meglátták őket teljesen, egyből felismerték egyikkőjüket.
Az egyik papnő volt. Mégpedig Kikyou. A másik, szintén papnőnek nézett ki, de pajzsot is viselt. Hosszas gondolkodás után Sango rájött, hogy ez a papnő maga Midoriko!

A két papnő, tehát Kikyou és Midoriko odasétált Inuyashához, aki még mindig csak Kagome testét ölelte. Ahova a két miko lépett, a föld megtisztult, új életet kapott.
       -      Inuyasha, kérlek, engedd meg, hogy meggyógyítsuk Kagomét. – szólt Kikyou
       -      Vissza tudjátok hozni Kagomét?! – kérdezte fejét felkapva a hanyou
       -      Nem ígérjük, hogy sikerül, de mindent megpróbálunk. – mondta Midoriko
Inuyasha bólintott, s Kagome testét óvatosan a földre helyezte.
A két papnő letérdelt, s elkezdték a rituálét. Kikyou bal, Midoriko jobb kezét Kagome homlokára tette. Másik kezükkel pedig megfogták a halott papnő két kezét. Mind hármuk körül kék aura jelent meg. Hosszas percekig folytatták. Aztán Kikyou és Midoriko felállt, két kezüket kitartották, behunyták szemüket. Kagome teste felemelkedett. Sebhelyei beforrtak. Már csak ő tündökölt kék fényben.
Aztán a lány teste leereszkedett. Mindenki döbbenten állt, várták Kagome életjeleit. Mikor a két papnő kinyitotta  szemét, akkor Kagome is. Nehezen felült.
Inuyasha odarohant hozzá, szorosan átölelte.
- Kagome! Te vagy az?! – kérdezte mohón a hanyou
- Igen. Én vagyok… - mondta boldogan a lány
A két fiatal megcsókolta egymást. Aztán felálltak a földről. Átkarolták egymást.
      -     Köszönöm. El sem mondhatom mennyire… - mondta boldogan Kagome
Midoriko csak bólintott. Aztán elkezdett nevetni. Mert mindenki odarohant, s Kagome nyakába ugrott. Persze Sessy nem.:P  Ő a háttérben Kikyouval beszélgetett, aztán megölelték egymást, s odamentek a többiekhez.
- De a közeljövőben jobban vigyázzatok, mert most már egy harmadik személyt is oltalmaznotok kellesz! – mondta mosolyogva Midoriko, s Kagome hasára tette kezét
Inu és Kago nagyon elpirultak. De azért örültek a hír hallatán. A többiek csak nevettek. Főleg Miroku. De Sango hamar észhez térítette. ^_^”
- Most már ideje mennünk. Kagome, fordíts időt a tanulásra. Ismerd meg a múltat, s úgy a jelenednek lesz értelme, és a jövőre is fény fog derülni. – mondta Midoriko
- Rendben. Még egyszer köszönöm! Köszönöm mind kettőtöknek! – kiáltott a két távolodó női alak után Kagome
- Nos, akkor hogyan tovább? – kérdezte Miroku
- Mi járjuk tovább a saját utunkat, de azért gyakran el fogunk látogatni hozzátok. – mondta Sessy
- Én először is bocsánatot szeretnék kérni mindnyájatoktól. – mondta Miyong, s kézfogásra nyújtotta kezét Kagoménak
A miko boldogan kezet fogott a lánnyal. Örült, hogy egy újabb barátot szerzett.
      -     Hát, akkor én visszamegyek a falumba. Papnő leszek, ahogy te is. – szólt Miyong, s elindult
Sesshomaruék is hosszas búcsúzkodás után, de végül elindultak.
- És mi? Merre menjünk? – kérdezte Sango
- Szerintem menjünk vissza a faluba. – mondta Shippou
- Egyetértek. – mondta Miroku
- És te Kagome? Mi a javaslatod? – kérdezte Inuyasha
- Szerintem is. De azért az Ékkövet ne hagyjuk itt! – mondta Kagome, s felvette, aztán visszasétált a többiekhez
- Hát akkor! Vágjunk bele az újabb kalandokba! – mondta Inuyasha, s mindannyian elindultak

Folyt.köv. a második részben

Remélem tetszett a fanficem. Vége az első résznek. De csak akkor fogom megírni a második részt, ha kapok pozitív visszajelzéseket.

Üdv: Kago ^_^”