Kagome álma
by Higurashi Kagome
(Kago)
Véleményeteket várom a következő e-mail címre: higurashikagome7@freemail.hu

17. fejezet: A felkészülés

 Nemsokára Inuyasha és Kagome is odasétált a többiekhez. A Nap, már kezdett eltűnni a horizontról. Gyönyörű narancssárgás, rózsaszínes égbolt volt.
- Hogy van? – kérdezte szomorúan Kagome Mirokutól
- Még nem ébredt fel. Naraku erős dobása igazán eltalálta. – válaszolta
- Értem.
Kagome letérdelt Sango mellé, s kezét, homlokára tette. Hatalmas fehér aura jelent meg a miko, és a démonvadászlány körül.
- Kagome… - szólt alig hallhatóan Sango
- Jobban vagy? – kérdezte Kagome
- Igen…köszönöm…- folytatta
- Ugyan, hisz barátok vagyunk. – mosolygott Kagome
Miroku felemelte Sangot, és felültek Kirarára. Elindultak egy úton. Hamarosan egy falut pillantottak meg. Beengedték őket az egyik fogadóba, azzal az ürüggyel, hogy sötét felhő gomolyog a fogadó felett, és majd ők elűzik. 

- Ez az étel igazán finom volt! – szólt Shippou hátradőlve
- Egyetértek. – mondta mosolyogva Rin
Lassan mindenki elfogyasztotta a vacsorát, kivéve Sesshomarut. Aki azt mondta, hogy ő nem hajlandó emberi étket enni…ˇoˇ
Lefeküdtek aludni. Miroku Sango mellett. Shippou, Rin, Jaken és Kirara szintén egy kupacban. Kagome Inuyasha mellett, aki csak úgy volt hajlandó elaludni, hogy Sesshomaru őrködik. Nagyon féltette barátait, de legfőképpen Kagomét.(mármint nem Sessy, hanem Inu féltette…^_^”)
Sessy nem is tudott volna elaludni. Kiment a házból. Leült egy fa tövébe, s nézte a csillagos égboltot. Kikyoura gondolt. Legutóbbi Narakuval való találkozásuk óta állandóan csak Kikyoura gondolt. Az egyetlen nőre, aki meg tudta érinteni szívét. Már várta hogy újra találkozhassanak. De legfőképpen azt mikor örökre együtt lehetnek a túlvilágon. Szeretett volna örökre elbúcsúzni ettől a világtól. De még volt egy feladata. Segítenie kell öccsének és barátainak Naraku ellen. Ez a gondolat adott még a démonnak erőt…

Nap újra látható volt az égbolton. Eljött a reggel. Mindenki felkelt. A fogadóstól még reggelit is kaptak Inuyasha nagy örömére.  Elfogyasztották, s Sessy elkezdte mondandóját:
- Ideje indulnunk! Ma gyakorlunk. – mondta
- Mégis hol? – kérdezte Inu
- Az este találtam egy rétet, nem messze…- folytatta volna tovább is Sessy, de öccse közbevágott
- Mi?!?! Te este elmentél?! Azt mondtad hogy itt maradsz!! – üvöltözött Inu
- Ha lett volna valami baj megéreztem volna! És amúgy is csak pár percre mentem el. – válaszolt lenézően Sessy
- Az a pár perc is épp elég lett volna ahhoz… - mondta volna Inu de Kagome belevágott szavába, s befogta a hanyou száját (szó szerint )
- Nos! Akkor induljunk! – szólt mosolyogva a miko

Tehát elindultak. Hamar odaértek ahhoz a bizonyos réthez.
- Inuyasha, Kagome. Ti most egymás ellen fogtok harcolni. – szólt Sessy
- Mi??? Azt hiszem nem értettem jól… Elmondanád még egyszer??? – szólt gúnyosan Inu
- A gyengeelméjűek kedvéért IGEN. Egymás ellen fogtok harcolni. – mondta ismét Sessy
- De hát…Sesshomaru… Még is hogy? – kérdezte Kagome
- Egyszerűen. Nem értem mi olyan felfoghatatlan? Sangonak még pihennie kell. Miroku ápolja. Shippou, Rin és Jaken nektek nem ellenfelek. Én tanítalak titeket, és amúgy is már harcoltatok velem.
- Na de hát nagyuram! Hogy hogy én nem vagyok ellenfél számukra???  - kérdezte Jaken sértődötten
- Nem fogom elmagyarázni… - szólt mosolyogva Sessy – Tehát, készen álltok?
Inu és Kago még mindig nem hitték el. Végül mind ketten előhúzták kardjukat. Pár perc múlva elindultak egymás felé. Nagyon gyenge csapásokat mértek egymásra.
- Mi volt ez! Ne simogassátok egymást! Harcoljatok! Gyerünk! – kiáltott Sessy
Most már kezdtek beleadni valamennyit. De még most sem mertek nagyobb támadásokat előhívni, mint például a Szélborda, vagy a villámörvény.
- Inuyasha! Gyorsabban! Mi vagy te?! Kutya, vagy lajhár?! – szólt ismét Sessy
- Ne dumálj már ennyit! Az agyamra mész! Így csak összezavarsz! – üvöltözött Inu
Kagome csak mosolygott. Sokáig gyakoroltak. Több órát. Lassan már elfáradtak. A nap további részét pihenéssel töltötték. Este elejtettek pár vadállatot, és vacsoráztak, aztán pedig az egyik erdőben táboroztak.

A következő négy napot szintén gyakorlással töltötték. Sango is hamar felépült. Kagome és Miroku megosztották egymás között a tapasztalataikat, hisz egy szakterületen mozogtak.

Az ezeket követő ötödik nap estéjén egy sötét erdőbe tévedtek. Az erdő belsejében egy szabadon hagyott, fák nélküli terület volt. Hamar rájöttek, hogy méreggel pusztították ki. A talajnak is furcsán sötétzöldes – szürkés színe volt.
- Egy nagy ékkődarab van a közelben! – szólt Kagome
- Mi? De hát az ékkő Narakunál van… - szólt Sango
- Igen és épp ez az aggasztó…- folytatta Miroku
- Nézzétek! – szólt Inu a fák felé mutatva - Van ott valami!
Igaza volt. A sűrűben egy vörös szempárt pillantottak meg. Nevetést hallottak. Ez a hang nagyon ismerős volt Kagoménak.
- De még mennyire hogy igazad van Inuyasha. – szólt a hang, s a nő előlépett a sötétből, hogy mindenki láthassa
Kagome sejtése beigazolódott. Bár részben meglepődött. Nem értette, hogy hogyan lehet nála az ékkő szinte, majdnem hogy fele…

Folyt.köv.