Kagome álma
by Higurashi Kagome
(Kago)
Véleményeteket várom a következő e-mail címre: higurashikagome7@freemail.hu

16. fejezet: Az aljas terv

 Másnap Kagome és Inuyasha korán keltek.
- Jó reggelt Inuyasha! – szólt Kagome
- Ennél szebb nem is lehetne. – válaszolt Inu mosolyogva
Felöltöztek, aztán mindketten kiléptek a házból. Rin és Shippou, Ah és Uhhal játszott. Sessy egy fa árnyékában üldögél, Jaken pedig mellette állt és motyogott valamit.
- Jó reggelt Sesshomaru! – mondta Inuyasha és Kagome
- Jó reggelt nektek is. – mondta, még mindig egy pontot bámulva
Kis idő múlva megérkezett Sango is.
- Sziasztok! Már felébredtetek? Jó reggelt! – kiáltott oda mindenkinek, aztán odarohant hozzájuk
Miroku is megérkezett, és köszöntötte őket.
- Szerintem már ideje lenne elindulnunk. – szólt Inu
- Egyetértek. – válaszolt Sessy
- Hát, ha senki sem ellenkezik, akkor induljunk! – szólt mosolyogva Kagome
Elindultak, rátértek egy útra. Dél körül megálltak pihenni egy réten. Miyong is megérkezett.
- Hát te mit keresel itt?! – kérdezte Sango idegesen
- Semmi közöd hozzá! – kapta a választ Miyongtól
- Nem csatlakozhat hozzánk csak úgy mindenféle kis jött ment. – szólt Sessy a háttérből
- Ki vagy te, hogy csak úgy meg mondd, hogy mit tehetek?! – kiáltott ismét Miyong, nem látta Sessyt, mert a démon egy fának volt támaszkodva, a lánnyal ellentétes irányban
Egy másodperc töredék alatt odasuhant a lányhoz, s felemelte a nyakánál fogva.
- Én Sesshomaru vagyok, ha annyira tudni akarod halálod előtt! Velem nem beszélhet ilyen hangon senki. Főleg nem egy ilyen szánalmas halandó nem, mint te.
- Sesshomaru kérlek, ne bántsd! Mit érnél el vele, ha megölnéd? Kérlek, ereszd el. – szólt Kagome
- …Rendben. – nagy nehezen kimondta, s lelökte a földre Miyongot – Még egyszer ne kerülj a szemem elé! Megértetted?!
- Nem szerencsés dolog Sesshomaruval újat húznod. – szólt mosolyogva Kagome, aztán elsétált Inuyashával
- Kagome már másodjára mentette meg az életedet. Köszönettel tartozol neki. – szólt Miroku
- Én sohasem fogok neki köszönetet mondani! – kiáltott a távolodó szerzetesnek
Mindenki leült Miyong kivételével. Sokat nevettek. Még Sesshomaru is. Ami nagyon ritka eset volt. Aztán hirtelen nagy sötétlilás, feketés fényre lettek figyelmesek. Naraku megjelent.
- Nahát, milyen szép jelenet ez! – mondta gúnyosan Naraku
- Naraku…Már hiányoltunk... – szólt Kagome is gúnyosan
- Nehogy azt hidd, hogy egy ilyen kis semmirekellő, mint te, el tudsz engem pusztítani… Te is ugyanolyan szánalmas vagy mint Kikyou…Ő is azt hitte.
Erre Sesshomaru villámgyorsan felállt, előhúzta a Toukijint, és Narakura támadt.
De Naraku is elővette saját kardját, s akkora csapást mért Sesshomarura, hogy hátrarepült. Éppen hogy talpra tudott esni.
- (nevetés) Na, ez hogy tetszett Sesshomaru? – szólt Naraku
- Hm. Nem volt rossz. – mosolyodott el Sessy (ami sohasem jelent jót az ellenségre nézve) – Souryuuha!
Naraku meglepődött. Sesshomaru támadása eltalálta. Hátrarepült.
- Sohatöbbé ne merészeld sértegetni Kikyout és a barátaimat! Megértetted?! – kiáltott Sessy
Ellenségük mosolyogva felállt, mintha semmi baja sem lenne. Pedig mindenki tisztán látta, hogy Sesshomaru eltalálta a Souryuuhával.
- (nevetés) Ti még most sem értitek, igaz? Ostobák! Hatalmasabb vagyok a világon létezett összes démonnál. Nem tudtok elpusztítani!
- Keh! Te is csak egy szellem vagy! Kongousouha!!! – kiáltott Inuyasha, s a kardjából előtörő kristályok szétzúzták Naraku testét
- (nevetés) Ezzel sem értél semmit. – folytatta Naraku, s teste a lila gömbben ismét eggyé olvadt
- Hiraikotsu! – kiáltott Sango
Naraku elkapta a csonttörőt, s Sangónak dobta, aki a támadás után eszméletlenül feküdt a földön. Miroku, Shippou, Rin és Kirara elvitték a csata helyszínéről a lányt
- Ezt még megbánod, te aljas féreg! – kiáltott Kagome, elrugaszkodott a földtől, s előhívta kardjából a villámörvényt
Naraku kitartotta kezét, s ezzel kivédte a támadást. Kagome és Inuyasha döbbenten álltak.
- Ez lehetetlen… - suttogta a miko
- Oh, nagyon is lehetséges. Neked tudnod kellene, hisz Kikyou tanított… – mondta Naraku
- Most is rá gondolsz, igaz? – kérdezte gyöngéden Kagome
- Mit számít ez most?! – válaszolt idegesen Naraku
- Nagyon is számít. Tudni szeretném, miért ölted meg Kikyout másodszor is.
- Nem érdemelte meg, hogy éljen…
- Nem, te azért ölted meg, mert nem téged szeretett.
- Részben igaz. De Kikyou 50 évvel ezelőtt választhatta volna az életet is, hisz nála volt az ékkő. Másrészt nem tartottam igazságosnak, hogy Inuyasha kapja meg a Szent Ékkövet. Csak azért, mert Kikyou beleszeretett? Ezért bűnhődniük kellett.
- De szerették egymást!
- Igen? Akkor hogy lehetséges az, hogy a köztük lévő bizalom egyszer csak semmivé lett. Nem szerették úgy egymást, ahogy én szerettem Kikyout. Amúgy is, nem értelek. Hálásnak kellene lenned nekem. Ha én nem lépek közbe, lehet, hogy sohasem ismered meg Inuyashát.
Inuyasha csak morgott. Kagome fejét lehajtva, szemében könnyek keletkeztek. Sesshomaru pedig figyelmesen hallgatta a beszélgetést.
- Elég volt! Ezt nem bírom tovább hallgatni! – kiáltott könnyes szemekkel Kagome
Felhúzta íját, s lőtt. A tisztító vessző eltalálta Narakut. Ezzel megzavarta. Kagome odarohant a démonhoz, két kezével megszorította Naraku két karját, s porlasztó érintésével megsebesítette a démont.
- Kagome!!! Gyere el onnan! – kiáltott Inuyasha
- Öröm volt veletek találkozni… - szólt Naraku, s ismét sötétlilás, feketés fény kíséretében kezdett eltűnni. Ekkor Miyong, aki eddig a fák között leskelődött, gyorsan odarohant, s Narakuval együtt eltűnt.
- Kagome, jól vagy? – kérdezte Inu, aztán leült szerelme mellé
Kagome nem szólt semmit, csak sírva ráborult Inura. Majd pár perc múlva szólalt meg:
- Miért kell ennek így lennie?…Miért nem tud mindenki békésen élni?... – mondta zokogva a miko
- Semmi baj, hidd el nem lesz semmi baj. Én mindig vigyázni fogok rád. Ígérem. – azzal Inu átölelte szerelmét
Sesshomaru nem szólt semmit, elsétált a többiekhez, közbe azon gondolkodott, amit Naraku mondott…

- Hát te ki vagy halandó? – kérdezte Naraku a kastélyában, a földön ülő lánytól, azaz Miyongtól
- Nem az a lényeg, hogy ki vagyok, csak az a lényeg, hogy miért vagyok itt. – válaszolta a lány, s felállt
Naraku bólintott:
- Nos, halljuk.
- Kérlek adj nekem erőt, hogy végezhessek Kagoméval.
- Miért akarod elpusztítani Kagomét? – kérdezte a semmit sem értő démon
- Szeretem Inuyashát, de ők is szeretik egymást. Ezért el kell pusztítanom Kagomét.
- Ez szánalmas.
- Csak annyira vagyok szánalmas, mint te. Hallottam a történetet. – mosolyodott el Miyong, Naraku felhúzta homlokát
- Rendben. Kaphatsz tőlem erőt. De figyelmeztetlek, azt kell tenned, amit mondok neked.
- Értettem.

Folyt.köv.