Kagome álma
by Higurashi Kagome
(Kago)
Véleményeteket várom a következő e-mail címre: higurashikagome7@freemail.hu

15. fejezet: Vízi csata

 Későre járt. A Nap már lement. Az erdő mélyén találtak egy tavat, a szélén egy nagy házat. Bementek. Sok – sok szoba volt benne. Sessy, Rin és Jaken elfoglalták az elsőt. Az utána lévőt pedig Kagome és Inuyasha. Sango kinn maradt a ház ellőtt. Miroku megérkezett.
- Oh Sango! Végre megtaláltalak! – kiáltott oda Miroku
Aztán szép lassan odasétált a lányhoz. Megölelte, de Sango nem karolta át.
- Hol van a lány? – kérdezte ridegen
- Milyen lány? – próbálta leplezni magát Miroku
- Nagyon jól tudod.
- Sango, figyelj nem történ köztünk semmi.
- Oh! Hát persze! Te a nagy szoknyavadász, kettesben maradsz egy nővel, és nem történik semmi. Na ezt nem veszem be! Oké!
- Sango. Elhoztam, de nem miattam jött ide. Csatákat akar látni. Kalandozni szeretne.
- És te mindezt be is vetted…
- Hidd el. Nem azért jöttem, hogy elvegyem tőled Mirokut. – jelent meg Miyong a fák közül
- Nagyszerű. Most azt várjátok, hogy ugráljak örömömbe?! Hát nem fogok! Amúgy tudom, hogy Inuyasha miatt jöttél. De ki kell, hogy ábrándítsalak. Inuyasha még a túlvilágon se lesz képes Kagomén kívül mást szeretni! Úgyhogy jobb, ha nem is próbálkozol! Kagome és Inuyasha a barátaim, és ha tönkreteszed a kapcsolatukat, azt nagyon meg fogod bánni! – fejezte be mondandóját Sango
Elindult a ház felé.
- Ja, és Miroku. Azt hittem, te is a barátja Kagoménak és Inuyashának. De úgy látszik tévedtem. – azzal a démonvadászlány bement a házba, és elfoglalt egy újabb szobát.
- Te tényleg azért jöttél, hogy elvedd Kagométól Inuyashát? – kérdezte Miroku
- Beleszerettem Inuyashába, ahogy megláttam. Nem érdekel, ki áll az utamba, én meg fogom szerezni őt! – szólt Miyong
- Ezt nem teheted! Becsaptál! Ha, viszont ez a terved, nem sokáig élsz. Hacsak Kagoménak meg nem esik rajtad a szíve. – válaszolt mogorván Miroku aztán ő is bement a házba
Miyong leült egy sziklára, és gondolkozott. Sokmindenen. Például azon, amit Sango és Miroku mondott. Megszólalt benne a lelkiismeret: Talán hibáztam? Bocsánatot kellene kérnem. Nem! Helyesen cselekedtem. Mindent el fogok követni, hogy Inuyasha szeressen, és ebbe senki se fog megakadályozni! Elérem, amit akarok! Minden áron!
Ekkor a tóban a víz elkezdett rezegni. Egy hatalmas polipszerű démon jött a felszínre. Elkapta Miyongot az egyik csápjával.
- Mi volt ez? – kérdezte Kagome, miközben Inuyasha épp megcsókolta volna
- Semmi sem lehet most fontosabb, mint… - folytatta volna Inu, de Kagome felállt és fegyvereit magához vette – Kagome! Most meg mi van? Minden egyes rezdülésre felriadsz! Nem pusztíthatod el a világ összes démonát!
- Ugyan Inuyasha, van még időnk. – mondta a lány, s megcsókolta szerelmét – Nos, jössz?
- Na, nézzük meg gyorsan, hogy mi az…
Kiléptek a szobából. Sesshomaru is pont kinézett.
- Sesshomaru, te is észrevetted? – kérdezte Kagome
- Igen. Démont érzek, mégpedig elég közel.
- Rendben. Akkor menjünk! – szólt Inu
- Sango! Miroku! Gyertek! Van itt egy démon. – kiáltott Shippou, aki eddig Rinnel beszélgetett
- Itt vagyunk. – szólt Sango, aztán pár másodperc múlva Miroku is megjelent mögötte
Mindnyájan kiléptek a házból. Kagome és Inuyasha ledöbbenten álltak.
- Miyong? – szólt megdöbbenten Kagome
- Hát ez meg mit keres itt? – folytatta Inuyasha
Kagome kicsit dühös volt. De nem tétovázott. Felhúzta íját, és lőtt. A tisztító vessző eltalálta a csápot, ami Miyongot tartotta fogva. A lány beleesett a vízbe, de rögvest kimászott a partra. Mindenki odament. Kivéve Sesshomarut, aki kitartotta jobb kezét oldalra, s karmaiból megjelent az energiaostor. Azzal támadt a démonra. De a szellem hamar észrevette a veszélyt, és lebukott a víz alá.
- Hát te mit csinálsz itt? – kérdezte Kagome
- Nem látod?  - mondta nehezen Miyong, s közbe a levegőt kapkodta
- Ha Kagome nem ment meg, akkor most te halott vagy. – szólt Sango
- Ne várjátok, hogy köszönetet mondjak! Egyedül is boldogultam volna! – szólt ismét Miyong felvágva
A szörny újra a felszínre jött. Sessy elkapta egyik csápját, az ostorral.
      -     Kaze no Kizu! – kiáltott Inu
Eltalálta a démont, ami elsüllyedt.
- Na, ez is volt egy démon… - szólt ismét a hanyou Kagome felé fordulva, s elrakta kardját
- Inuyasha vigyázz! – kiáltott Sessy
- Mi?! – kérdezte Inu, amikor a démon elkapta, s levitte a víz alá
- Inuyasha!!! – kiáltott utána Kagome
A miko nem habozott. Letette a földre íját, és nyílvesszőit, s Inu után ugrott a vízbe. Már nagyon mélyen voltak. Inuyasha tovább harcolt a démonnal. Sokszor eltalálta, de már kezdett fogyni a levegője. Nem tudott feljönni levegőért. Kagome odaúszott. Először a démon eltalálta egyik csápjával. Aztán újra nekirugaszkodott. Megszorította azt a csápot, ami szerelmét tartotta fogva. Porlasztó érintésével sikerült rákényszerítenie, hogy engedje el Inut. Gyorsan felúsztak a felszínre. A démon követte őket. Kimásztak a partra.
      -     Hiraikotsu! – kiáltott Sango
Ezt követte Miroku a varázspapírokkal. Aztán végül, de nem utolsó sorban, következett Sesshomaru. Felugrott a magasba, s csapott egyet a démon fölött. Hatalmas villámok törtek elő a kardból. Hiába bukott le a víz alá, mert az vezeti az áramot. Ígyhát szépen megsült.
Bementek a házba, és mindenki a saját kis kiválasztott szobájába. Miyong morcosan bement abba a szobába, hol Miroku volt. De a szerzetes átment Sangóhoz.
- Sango, kérlek, bocsáss meg. – mondta Miroku, s leült Sango mellé.
- Nem volt szép, amit tettél! – vágta a fiúhoz e szavakat
- Tudom, hibáztam. De nem tudok nélküled élni… - azzal odabújt szerelme mellé
Sango csak elmosolyodott, és átölelte, aztán megcsókolták egymást…
- Végre megjöttél. – szólt Kagome a megérkező Inuhoz, aki száraz ágakat hozott
A szoba közepén volt hely kihagyva a tűznek. Most jól is jött a tűz melege. Kagome levette a csuromvíz kimonóját. Aztán odabújt Inuhoz.
      -      Nem fázol? A te kimonód is vizes. – azzal a lány elkezdte levenni Inu ruháját, megcsókolta, aztán ráfeküdt
      -      Várj. Kagome biztos ezt akarod?
      -      Inuyasha. Mindennél jobban szeretlek. És amúgy is, a középkorban vagyunk. Jövő héten már 18 éves leszek. Itt az én koromban a lányoknak már gyermekük van. Vagy talán, nem szeretsz?
     -       Hogy mondhatsz ilyen butaságot? Én is mindennél jobban szeretlek… - azzal megcsókolta szerelmét, s együtt töltöttek egy gyönyörű éjszakát…

Folyt.köv.