Kagome álma
by Higurashi Kagome
(Kago)
Véleményeteket várom a következő e-mail címre: higurashikagome7@freemail.hu

14. fejezet: Az új útitársak

A Nap már régóta felkelt. Most, kivételesen, nem Kagome ébredt elsőnek. Méghogy nem elsőnek, utolsónak!
     -     Nézzétek! Milyen szépen alszik! – szólt Shippou a bokorban leselkedő Sangónak és Mirokunak
     -      Sss! Maradj csendben! Ne keltsük fel! Tegnap este látszott rajta, hogy kimerült. – szólt                                                    Sango, s Miroku a kis rókadémont is berántotta maguk mellé.
     -      Nem is csodálom. Rettentő nagy ereje lett! – folytatta a szerzetes
     -      Hát ti? Már felébredtetek? – szólalt meg Kagome – Mit csináltok ott? – elkezdett nevetni
     -      Uh… hát... ö… semmit – válaszolt Sango, és mind a hárman kikecmeregtek a bokorból
     -      Hát Inuyasha hol van? - kérdezte ismét Kagome
     -      Elment a folyóhoz. – válaszolta Shippou
     -      Akkor megyek, megnézem mit csinál.
Kagome hamar odaért. Inuyasha a folyóparton álló egyik fa ágán feküdt.
- Inuyasha. Jó reggelt! – szólt kedvesen a miko
- Oh. Jó reggelt! Már felébredtél? – azzal leugrott a fáról, egyenesen a lány elé
- Igen. Óóó! Szörnyen éhes vagyok! Te nem?
- Ami azt illeti én is.
- Nos, akkor fogjunk halat!
- Halat? De mégis hogyan?
- Gyere utánam!
Kagome beleállt a folyó sekélyebb részére, és figyelte a halakat. Inuyasha is követte a példáját.
- Azt hiszem, ezzel a módszerrel nem fogunk egyhamar halat ebédelni. – szólt Inu
- Hát, egy próbát megér.
A lány odanyújtott pár botot Inunak, és elkezdték szurkálni a folyóba, ahol mozgást vettek észre. Eltelt pár óra, ezért a többiek aggódni kezdtek, és utánuk mentek.
      -     Na, ez azt hiszem elég lesz. – szólt elégedetten Kagome, a partra tekintve, ahol 14 hal volt         felnyársalva
      -     Keh! Bizony, hogy elég! A hátam is érzi! – tette hozzá Inu
      -     Oh, miért nem szóltatok! Mi is segítettünk volna. – válaszolt Sango
      -     Ugyan! Nehogy ne tudjunk már halat fogni! – szólt Kagome mosolyogva – Akkor induljunk vissza, meg is kell enni!
Visszamentek a holmiijaikhoz, és tüzet gyújtottak. Körbeülték, és a halakat sütögették.
Shippou és Kirara hamar jól laktak egy-egy hallal, ígyhát egy kicsit távolabb fogócskáztak.
- Kagome, elmeséled, hogy, hogy tettél szert ilyen hatalmas erőre? – kérdezte Miroku
- Persze. Mindent Kikyoutól tanultam. Csakis neki köszönhetem, amit elértem.
- De Kikyou nem volt olyan erős, mint most te. – szólt Sango
- Ötven évvel ezelőtt, volt ilyen erős, mint én. De mivel, őt életre keltették, nem az igazi alakjába volt. A lelke időközben belém költözött. – fejezte be a miko
- Értem. – szólt Miroku
- Kikyou azt mondta, hogy el akarja pusztítani Narakut. Akkor miért nem jött veled? – kérdezte Inu
Kagome lehajtotta fejét, s már nem a megszokott vidám hangon szólalt meg:
- Azért, mert,… meghalt…- e szavakat alig tudta kimondani – Elindult velem, de az egyik éjjel, összefutottunk Narakuval, és megölte…- ért nehezen a mondat végére, kimonóját szorítva
- Ez szörnyű…- mondta elképedve Sango, és megölelte a könnyező Kagomét
Még bocsánatot se tudtam tőle kérni. Azzal a tudattal halt meg, hogy gyűlöltem…- gondolta magában, az egyre csak a tüzet bámuló hanyou
Lassan elfogyasztották a halakat, összeszedték magukat, és elindultak.
Egy falu mellett haladtak el. Inuyasha megérezte a vér és a démonok szagát. Tehát irányukat a faluba vették.
- Hiraikotsu! – kiáltott Sango
Aztán Miroku a varázspapírosokat vetette be. Közvetlen utána Inuyasha előhúzta a Tetsussaigát, és elindította a Szélbordát. Kagome elegánsan odasétált a démonhoz.
- Nocsak! Egy papnő! Igen erős aurával! Kiszívom az életerődet! – szólt a kétfejű démon
Kagome felugrott a magasba, és előrántotta a Karatsumát. Egy hatalmasat vágott a közel 10 méter magas démon gyomrába, aki hátrarepült.
- Ez nem lehet igaz! Mi vagy te?! Egy démon? – szólalt meg a démon
- Nem. Nem vagyok démon. Ember vagyok. – válaszolt rémisztő higgadtsággal Kagome
Kétkézzel felemelte kardját, vakító fehér fény vette körül. Aztán már csak jobb kezébe tartotta, 360˙-os fordulatot tett, s a démon irányába, vízszintesen vágott egyet a levegőbe
- Tisztító fény! – kiáltotta a támadás nevét
A falusiak pár másodpercig döbbenten álltak, aztán köszönetet mondtak mindnyájuknak. Kagome és Sango a betegeket, és a sebesülteket gyógyították. Shippou és Kirara, vizet és egyéb szükségleteket hordtak a két lánynak. Inu és Miroku pedig körbejárták a környéket. Összefutottak pár szellemmel. Mikor már a falu határában jártak, egy falusi lány megszólította őket:
      -      Köszönöm nektek, hogy megmentettetek minket. Nagyon hálás vagyok! Szeretnék csatlakozni hozzátok!
      -      Oh, micsoda öröm! Mindig nagyon szívesen látunk egy ilyen gyönyörű virágszálat a csapatunkban! – válaszolt Miroku azonnal
      -      Miket beszélsz te ostoba! Nagyon jól tudod, hogy nem lehet! – tette hozzá Inu dühösen – ezt hogy magyarázod meg a lányoknak? Ha jól tudom már van barátnőd. Vagy tévednék?
      -      Hé, Inuyasha nyugi! Elintézem! – szólalt meg ismét Miroku mosolyogva
      -      Keh! Na persze, ha te el akarsz intézni valamit, annak semmi jó vége nem lesz! És mégis, hogy gondoltad ezt az egészet? Ha?
      -      Majd megoldom! Te pedig ne aggodalmaskodj!
      -      Rendben! Én csak szóltam. De ne várd, hogy a lányok örömmel fogják fogadni. Főleg Sangotól ne!
Azzal Inu oda sétált Kagoméhoz, és megcsókolta.
- Ne aggódj, elintézem, hogy velünk tarthass. – szólt Miroku a lányhoz – És mondd, hogy is hívnak?
- Miyong.
- Oh! Szent Istennő! Ilyen gyönyörű nevet még a világon nem hallottam! Engedd meg, hogy bemutatkozzak, az én nevem Miroku. Az előbb elviharzott személyt, vagyis hanyout Inuyashának hívják… - mondta unottan Miroku
- Hanyou? Az mit jelent?
- Félszellem. Inuyasha félig szellem. Sokan megrémültek már tőle, de amelyik kutya ugat, az nem harap!
- Én nem félek tőle. Minden kutyát meg lehet szelídíteni.
- Mmm. Igaz. Szóval az a lány, akihez odament, a barátnője, Kagome. Nagyon erős ő is, akárcsak Inuyasha, pedig csak ember. A mellette lévő pedig Sango, egy démonvadász, ő is nagyon erős.
- Szóval van barátnője…
- Mit mondtál?
- Oh, semmit, csak egy kicsit elkalandoztam…
Kicsivel később elfogyott a gyógynövény.
- Mondd Kagome, szerinted Miroku mit akar attól a lánytól? – kérdezte Sango, kicsit szomorúan
- Szerinted?
- Gondolom.
- Ne légy szomorú, itt lenne az ideje, hogy beszélgessetek.
- Értem. Köszönöm.
- Ugyan, semmiség. Mindjárt visszajövök.
Kagome elindult az erdőbe, gyógynövényt szedni. Futást hallott maga mögött. Felállt, és megfordult. Miyong volt az egy karddal a kezében. Éppen lecsapni készült Kagoméra, de a miko kikerülte minden csapását.
- Mondd, miért támadsz rám? – kérdezte Kagome
- Szereted Inuyashát?
- Természetesen, de miért érdekel ez téged?
- Mert ahogy megláttam, beleszerettem. Ő az enyém!
- Figyelmeztetlek, ne akard, hogy bántsalak!
- Ne légy ennyire elszállva magadtól!
Kagome előhúzta a Karatsumát, és kiverte Miyong kezéből a kardot.
- Ahhoz nincs se neked, se másnak joga, hogy két boldog lelket szétválasszon! Amúgy is, kétlem, hogy Inuyasha viszonozná a szerelmedet!
- Neked meg ahhoz nincs jogod, felettem ítélkezz, végtére, te is csak egy ember vagy!
Miyong épp lecsapni készült, de Kagome felugrott a magasba, és visszaindult a faluba.
- Nincs időm arra, hogy itt fecséreljem veled az időmet! – kiáltott még vissza Miyongnak
- Talán félsz? (nevetés) Majd meglátjuk, ennek a történetnek a végét!
Kagome visszaért a faluba.
- Miért voltál ilyen sokáig Kagome? – kérdezte Sango
- Az az idióta kis liba, aki Mirokuval beszélgetett, rám támadt, és azt mondta, hogy Inuyasha az övé, meg minden sületlenséget összehordott. – válaszolt dühödten Kagome
- Az a csaj komolyan nem normális. – tette hozzá Sango
Nem tudom miért, de egy kicsit mintha, meginogtam volna belülről. Pedig ő is csak egy átlagos lány. Hatalmas kitartást és akaraterőt érzek benne. – gondolta Kagome, a betegeket gyógyítva
Megjelent újra egy hatalmas kétfejű démon. Kagome felállt és a szörny felé indult.
- Hát itt vagy! – kiáltott Miyong Kagoméhoz
- Már megint mit akarsz? – kérdezte unalmas hangon a miko
- Már egyszer elmondtam, többször nem fogom…
- Komolyan azt hiszed, hogy el tudsz pusztítani?
- Miért lenne ez olyan lehetetlen?
- Keh! Nem láttad, hogy Kagome milyen erős? Semmi esélyed ellene! – szólt Miyonghoz Inuyasha
- Nem érek rá állandóan téged pesztrálni! – kiáltott Kagome
Felugrott a démon vállára, amikor Miyong ismét megszólalt:
- Ne becsülj alá engem! Talán félsz tőlem?
- Most már tényleg elegem van belőled! Én a helyedbe meg se szólalnék! Már nagyon irritálsz!
- Inuyasha! Most jól figyelj! Érted fogunk megküzdeni!
- Hogy mi? – nézett Inu Mirokura elképedve
- (nevetés) Tényleg, nevetséges vagy! De ha nem haragszol, most dolgom van!
Miyong egy surikent (kör alakú penge, kicsiny kiálló hegyekkel az élén, a középkori japánban a nindzsák fegyvere volt) dobott Kagome felé, ami el is találta a bal kezét.
- Nem mondom, van benned bátorság. Elismerem. De most én jövök! – szólt a miko
Gyengéden csapott egyet a levegőbe, s egy villám robbant bele a földbe. Miyong mellé célzott. Nem akarta megölni. Ennek ellenére a harcias lány a földön feküdt. A robbanás mellette történt.
Pár perccel később Kagome arra lett figyelmes, hogy a démont, amin állt, egy támadás érte. Leugrott a szellemről, ami összeesett. Megfordult, és Sesshomaru állt vele szemben.
- Üdvözöllek Sesshomaru! – szólt Kagome
A démon csak bólintott.
      -     Azért jöttem, hogy harcoljak veled. Próbára teszlek, Kikyou azt mondta, erős vagy, bár én ezt kétlem. Legutóbb amikor harcoltam Inuyashával, még a nyílvessződdel sem tudtál eltalálni. – mosolyodott el Sessy
      -      Hogy mit akarsz? Kagoméval harcolni? Azt nem engedem! – kiáltott Inu
      -      Nem kértem a beleegyezésedet. Kagome, készen állsz? – szólt Sessy
      -      Hát persze! – válaszolta
      -      Kagome megőrültél? Sesshomaru elpusztít! – folytatta kiáltozását Inu
      -      Nyugodj meg Inuyasha. Nem lesz semmi baj. – mondta mosolyogva Kagome, és egy erőgátat állított
      -      Kagome! Ez nem fer! Azonnal tüntesd el ezt innen! – dühöngött Inu a gátat ütögetve
Sesshomaru előhúzta a Toukijint.
- Souryuuha! – kiáltott Sesshomaru, és a kardjából hatalmas villámok törtek elő, egyenesen Kagome felé
Kagome kitartotta a Karatsumát, s a kard elszívta a támadást.
- Ügyes… - szólt Sesshomaru mosolyogva
- Mutatok még jobbat is. – szólt szintén mosolyogva a miko
Azzal Kagome felugrott a magasba, és elindított egy villámörvényt Sessy felé. De természetesen elugrott előle. Kagome leérkezett a földre. Sessy egyenesen felé rohant. Kagome éppen, hogy kivédte. Hosszú kardpárbajt vívtak, mígnem Sesshomaru egy hatalmas csapást mért a mikora.
- Ne! Sesshomaru! Hagyd őt békén! – kiáltozott Inu
Sessy odasétált a földön heverő Kagoméhoz, és torkához szegezte a kardot.
- Nem rossz, de még van mit javítani. – szólt Sesshomaru, eltette kardját, s kezét nyújtotta Kagoménak
Kagome elfogadta a kéznyújtást, és Sessy felsegítette. Kagome eltüntette az erőgátat, Inuyasha egyből ott termett mellette.
- Te nem vagy normális! Bajod is eshetett volna! – dorgálta meg a mikot Inu
- Elképesztő, hogy mennyire aggódsz miatta. – szólalt meg, az eddig csendben álló Sesshomaru
- Hát hogy is ne aggódnék miatta?! Ami pedig téged illet, hogy képzelted ezt az egészet?! – panaszkodott tovább Inu
- Inuyasha elég volt. Látod, hogy jól vagyok. És Sesshomaru csak segíteni akar. – nyugtatta szerelmét Kagome
- Jó de… - kezdte volna mentegetését Inu, de Sessy kezét nyújtotta, és megszólalt
- Nem hittem, hogy valaha is ezt fogom kérdezni tőled, de szent a béke öcskös?
Inuyasha meglepetten nézett Kagoméra, aztán Sesshomarura. Végül elfogadta kézfogását.
- Rendben bátyus. Benne vagyok! – szólt mosolyogva Inu
- De ne hívj bátyusnak. – erre mindenki elkezdett nevetni, kivéve Miyongot, aki éppen az egyik házba sétált be, hogy néhány karcolását bekötözze.
Mert tényleg csak karcolások voltak. Azért tetette, hogy elájult, hogy majd Inuyasha vagy Miroku az ölébe veszi. Vagy valami ilyen ostobaság futott át az eszén. Inuyasha rá se nézett, Miroku pedig szívesen felvette volna, de ott volt mellette Sango, és nem nagyon merte megtenni.
- Sesshomaru nagyúr! – kiáltott Rin és Jaken akik az erdőből jöttek elő
- Mondtam, hogy maradjatok az erdőbe. – szólt Sessy rájuk
- Én mondtam Rinnek, Sesshomaru nagyúr, hogy maradjunk, ott, de tudod, milyenek ezek a gyerekek… - mentegetőzött Jaken
- Ez nem igaz! - válaszolt rá a kislány
- Jól van! Elég legyen! Mostantól Inuyasháékkal tartunk. – állította le a két civakodót Sessy
- Gyere Rin, bemutatom neked a többieket. – fogta meg Kagome, a kis Rin kezét, és elmentek
Eltelt pár óra. Rin is segített Kagoménak és Sangónak. Miyong odasétált Kagoméhoz.
- Ne hidd, hogy ezzel vége! – kiáltott Kagoméra
- Kérlek, ne a gyerek előtt rendezz jelenetet! – válaszolt neki a miko
- Ne tereld el a témát!
- Jól van, mit akarsz?
- Azt tudod, hogy mit akarok, de azt nem, hogy mit fogok tenni. – mosolyodott el Miyong – Veletek fogok tartani az utatok során.
- (nevetés) Te tényleg őrült vagy! Azt hiszed, hogy mindenféle kis jött – ment csatlakozhat hozzánk?
- Jól van. Majd meglátjuk! – azzal Miyong elsétált vissza a házhoz
- Kagome, mit fogsz kezdeni, ha tényleg velünk jön? – kérdezte Sango
- Nem tudom, de majd kitalálom.
Kis idő múlva összeszedték a holmiijaikat. A falusiak köszönetet mondtak mindnyájuknak. Sesshomaruék mentek elől, mögöttük Kagome, Inuyasha és Sango. Miroku még ott állt a falu határában.
- Mondd Miroku, miért állsz ott? – kérdezte Sango
- Van még egy kis elintéznivalóm. Induljatok el, nem sokára én is megyek. – válaszolta idegesen
Sango utolérte Inuékat.
- Kagome, lehet, hogy mégis igazat mondott az a kis liba. – szólalt meg Sango
- Nem foglalkoztat. De téged, kellene, hogy foglalkoztasson… - válaszolta Kagome
- Nem. Nem érdekel, hogy mit csinál az, az idióta szerzetes! – Sango teljesen vörös lett a dühtől, felugrott Kirara hátára, és felemelkedtek a fák fölé
- Szerintem Miroku és Miyong egymásnak valók. – szólt Inuyasha – Mindketten ugyanolyan idióták!
- Hogy mondhatsz ilyet? Sango szereti Mirokut! – válaszolt Kagome
- Akkor miért nem tesz valamit érte?
- Tenne, de nem biztos Miroku érzéseiben…
- Ugyan már! Ez nevetséges! Miért nem mondja meg neki! Nagyon jól tudja, hogy az, az idióta szereti őt!
- Hát, te se voltál biztos az érzéseidben… - mondta mosolyogva Kagome
- Jó, de ez más.
- Most is biztos vagy az érzéseidben irántam?
- Csak azt ne mondd, hogy féltékeny vagy Miyongra…
- Nem mondtam.
- De arra gondoltál…
- Meglehet.
- Nagyon jól tudod, hogy nekem csak te létezel, és ez nem fog változni halálom pillanatáig.
- Ahogy nekem sem. – azzal Inu magához húzta Kagomét, megcsókolta, és egymást megölelve mentek tovább.

Folyt.köv.