Kagome álma
by Higurashi Kagome
(Kago)
Véleményeteket várom a következő e-mail címre: higurashikagome7@freemail.hu

13. fejezet: Újra együtt a csapat

 Másnap Kagome későn kelt, kb.11óra körül. Felállt, odasétált Kikyou kardjához, s felvette, elrakta a Karatsuma mellé. Maradt még egy kis élelem, azt megette, s felszállt az egyik lóra, a másiknak a kantárját, pedig kezében fogta. Azért, hogy ha az egyik ló elfárad, átszálljon a másikra.
Így, nem sokkal Naplemente után megérkezett Naraku kastélyához. A kastély előtt a távolba ismerősöket vett észre. Inuyasháékat. Egy pillanatra megörült. A lovakat elengedte, s ő felmászott az egyik sziklára a közelben. A szikláról pedig egy hatalmas erejű villámörvényt indított el. Inuyasháék odakapták fejüket. Nem ismerték fel, mert a szikla mellett egy hatalmas hegy vonult végig, és a Hold fénye Kagoméra vetette árnyékát, s csak egy ember alakot lehetett kivenni.
- Ki lehet ez Inuyasha? – kérdezte Miroku
- Nem tudom. Naraku bűzétől van beszennyezve az egész terület. – válaszolt a hanyou
- Szerintem nem árt vigyáznunk vele. – szólalt meg Sango
- Keh! Most engem nem érdekel semmiféle démon vagy halandó! Először Naraku kastélyába kell bejutnom, aztán majd foglalkozok vele is! – szólt idegesen Inu, amin Kagome elmosolyodott
Inuyasha Tettsussaigája színét tűzvörösre váltotta, s csapott egy hatalmasat a palota körül lévő védőpajzsra. De ez nem volt elég, amit Kagome is hamar észre vett, s elugrott a sziklától, egyenesen a pajzs felé, szerelme támadásával egyvonalban. A miko nem tétovázott, belevágott a pajzsba, ahol egy hatalmas villámbomba keletkezett, Kagome hátraugrott, s a támadást szó szerint egy villámrobbanás követte. Inuyasháék döbbenten nézték, a csapást. A két kardnak, és forgatóiknak köszönhetően a pajzs megsemmisült. Inuék még mindig döbbenten álltak.
- Nem tudom, hogy ki lehet ez, de biztosan gyűlöli Narakut. – szólt a szerzetes
Kagome eltette kardját, s rohanni kezdett a palotába. Inuyasha pár másodperc elteltével utána eredt, aztán pedig Sango és Miroku felszálltak Kirarára, és ők is indultak.
Szörnyek jelentek meg Kagome előtt. Épp lecsapni készült rájuk porlasztó érintésével, mikor észrevette a Szélborda zaját, s félreugrott. A szörnyek elpusztultak, de helyükbe újabbak jelentek meg. Kagome egyszerűen csak átugrott fölöttük. Inu is követte a példáját, így hát Sangora és Mirokura maradt az elpusztításuk.
Immár Kagome megérkezett a palota hatalmas kapujáig. Kezével megnyomta a kaput, ami nagy nehezen kitárult, s nekicsapódott a falnak. Belépett a palotába. Inuyasha is megérkezett.
- Állj! Ismerlek?! – kérdezte Inu kardját Kagome felé mutatva
- Azt neked kell tudnod, de én mindenkinél jobban ismerlek. – hangzott a kedves hangon a meggyőző válasz, s Kagome megfordult
Ekkor Inuyasha arcán egy olyan mosolyt látott, mint még soha.
- Kagome! – kiállott fel, s megölelte, aztán pedig megcsókolta. A lány viszonyozta csókját.
- Hiányoztál. – válaszolt Kagome
- Te is nekem! Úgy örülök, hogy újra itt vagy! Nagyon erős lettél. Kikyou nem bántott? – ekkor Kagome szemei könnybe lábadtak – Ugye nem? Mert ha igen akkor…
- Nem. Kikyou nem bántott. Nagyon rendes volt hozzám.
- Hát akkor? Mi a baj, mondd.
- (nevetés) Milyen megható. Inuyasha és Kagome. Ha megengeditek, csatlakozok a beszélgetéshez… - szólt gúnyos hangon Naraku
- Naraku! Te ocsmány féreg! – kiáltott a miko, s támadásba lendült
Előhúzták mind ketten a kardjukat. Kagome felugrott a magasba, s onnan a Karatsumával lecsapott. Kardcsatát vívtak, de Kagome beleavatkozott a körmeivel, amire Naraku nem számított. Eltalálta, s az immár szellem Naraku elesett. Kagome a dühtől alig látott.
- Te alávaló! Kelj fel és harcolj! Harc közbe akarlak elpusztítani! – kiáltott indulatosan a miko
- (nevetés) Most arra a szánalmas papnőre, Kikyoura gondolsz, nem igaz?
- Ne merészeld a nevét a mocskos szádra venni! – és ismét támadásba lendült
Kagome lecsapott volna Narakura, de az hirtelen felugrott. Inuyasha előhívta a Szélbordát, s Naraku felé irányította. Ez elől is elugrott. A miko felhúzta íját és lőtt. Eltalálta. Ismét hátraesett, de újra felállt, mintha semmi baja nem lett volna. Kagome felugrott a levegőbe, s egy erős villámörvényt hívott elő. Naraku elmenekült, de még egy csapást hagyott maga után, a pusztító felhőt. Ígyhát a villámörvénynek és a felhőnek köszönhetően a palota kezdett omladozni. Ki kellett menekülniük. Ekkor még Naraku gúnyos hangja hallatszott:
- Várom az alkalmat, mikor újra harcolhatunk!
Mindketten kitörtek a palota tetején. Sango és Miroku már várták őket távol az omladozó palotától.
- Kagome! Hát te, hogy kerültél ide? – kérdezte Sango, s odament, megölelte barátnőjét
- Ugye nem Naraku rabolt el? – tette hozzá Miroku
- Nem. Nem rabolt el senki. – hangzott a tömör válasz
- Tényleg jó lenne, ha mindent elmesélnél, mert nem értettem semmit, az előbb történtekből. – szólalt meg Inu
- Persze, majd mindent elmesélek. De higgyétek el nem csupa jó dolgokról lesz szó. – válaszolta szomorúan, a miko
Elindultak egy csendes helyet keresni. Elfáradtak. Tüzet raktak, aztán lefeküdtek. Kagome elindult az egyik nagyobb fához.
- Hova mész Kagome? – kérdezte Inuyasha
- Aludni. – válaszolt, s felmászott a fára, és már aludt is
Ez is Kikyoura, az immár halott papnőre emlékeztette.

Folyt.köv.