Kagome álma
by Higurashi Kagome
(Kago)

Véleményeteket várom a következő e-mail címre: higurashikagome7@freemail.hu

12.fejezet: Kikyou halála

 Estefelé egy erdőbe érkeztek.
- Táborozzunk itt éjszakára. – szólt Kikyou
- Rendben. – hangzott az egyetértő válasz
Kikötötték a lovakat, lerakták holmiijaikat egy hatalmas fa mellé.
- Miért mászol fel a fára? – kérdezte Kagome
- Aludni. – válaszolt meglepődötten, mosolyogva Kikyou – Miért? Ti Inuyasháékkal nem a fán szoktatok aludni?
- Hát, ami azt illeti… Nem.
- Akkor most itt a kellő alkalom, hogy kipróbáld. Gyerünk, add a kezed.
- De én… - Kagome nem tudta végigmondani a mondatot, mert Kikyou megragadta a kezét és húzta, Kagome pedig rásegített a lábaival – na látod, már fenn is vagy! Akkor jó éjt!
És Kikyou már szinte aludt is. Kagome is úgy gondolta, hogy alszik, de még meg akart valamit kérdezni Kikyoutól.
- Kikyou, nem kellene védőgátat emelni, nehogy valami vagy valaki ránk támadjon.
- Mm. Nem kell. – de már félig almából beszélt
Kagome is elaludt. Pár óra elteltével arra riadtak fel álmukból, hogy a mellettük lévő fák, kiszakadtak a földből, és a magasba repültek.
- (nevetés) nocsak – nocsak a két miko. Kikyou és Kagome!
- Naraku, mit akarsz? – kérdezte Kikyou
- Mm. Kikyou, gondolkozz egy kicsit, mit akar az, aki egyszer hatalomra tesz szert?
- Látom már teljes az ékkő.
- A kérdésemre válaszolj. De úgy látom, nem tudod. Hát még több hatalmat! A résszemmé teszlek titeket!
- Hát nem elég neked a mostani erőd? A mi erőnket sohasem kaphatod meg!
- (nevetés) Majd meglátjuk!
Azzal Naraku támadásba lendült. Kagome előhúzta a kardját, Kikyou pedig felhúzta íját, és lőtt. Naraku mivel teljesen szellem lett rengeteg új képességre tett szert, például, a gyorsaságra. Ígyhát eltűnt a nyílvessző elől. Kagome lecsapni készült kardjával, de Naraku is előrántotta sajátját. Kivédte a miko támadását. Kikyou ismét felhúzta íját, de ez a vessző sem találta el ellenfelüket. Naraku Kikyou felé irányult, és lecsapni készült, de a lány is előhúzta kardját. Kagome felemelte kardját a magasba, azt fehér és kék energiahullámok vették körül, majd bal kezével elengedve a kardot, 360˙-os fordulattal, egy hatalmasat vágott vízszintesen a levegőbe.
- Tisztító fény!!! – kiáltotta, s a fehér – kékes fény Naraku, és társa, Kikyou felé tartott. Mindketten elugrottak. Kagome fáradtan térdelt le a földre, kimerítette ez a támadás. Rettentő ereje van a Karatsumának. – gondolta
Kikyou támadásba lendült Naraku felé, kardpárbajt vívtak. Kagome is felállt, és ő is támadásba lendült. Naraku egyik ˝úgynevezett karjával˝ elkapta Kikyou nyakát, és felemelte a magasba. Kagome levágta a kart, de az visszanőtt.
- Jól vagy Kikyou? – kérdezte Kagome
- Igen. – válaszolta nyakát fogva
Kagome felugrott a magasba, egy villámörvényt képezve kardjával a levegőben. Ez eltalálta Narakut. A démon 30 métert repült hátra, egy fának csapódva. Naraku feltápászkodott, s Kikyou felé indult. Ismét kardcsatát vívtak. Kikyou megsebesült, Naraku megvágta karjából kinövő éles csonttal, az oldalán. Kagome gyorsan felhúzta íját, de mielőtt lőtt volna, Naraku halálosan megsebezte Kikyout, épp úgy, mint 50 évvel ezelőtt.
- Ne!!! – kiáltott Kagome és lőtt, de már késő volt, Kikyou a földön hevert, viszont Narakut eltalálta a tisztító vessző, és ismét hátra zuhant sebesülten. Kagome odarohant Kikyouhoz. – Bocsáss meg. – s a könnycseppek megjelentek szemében
- Nem, nem a te hibád, hanem az enyém. Nem hallgattam a tanácsodra, mikor megkérdezted, hogy kell-e védőgát. Ennek így kellett lennie. Ez a sorsom. Látod, hiába harcoltam a halállal, mégis eljött.
- Ne, ne mondj ilyeneket!
- Ne sírj, Kagome. Erősnek kell lenned. Te, és Inuyasha le fogjátok győzni Narakut. Bízom bennetek. Tudom, hogy sikerülni fog. – Kagome csak sírt, és csak sírt…
- Nem, nélküled nem fog menni. Kikyou kérlek, ne!
- Ne félj a jövőtől. Egy miko nem félhet. Ezt vésd jól az eszedbe. Én féltem, és elbuktam. Féltem a következményektől… Bízom, benned, használd a kardom, mostantól a tiéd, remélem, hasznát fogod venni. Még találko… zunk - e szavakat még nagy nehezen kimondta Kikyou, és utána szeme örökre lecsukódott
- Ne, Kikyou! Kérlek, kelj fel! Kelj, fel. – s sírva leborult Kikyou testére
Pár percig még ott hevert a földön Kikyou teste, aztán fehér, vakító fény kíséretében eltűnt. Kagome megtörölte szemeit, aztán felállt. Már Naraku is felállt.
- Azt hiszem, most elmegyek. – szólt vigyorgó, elégedett mosollyal Naraku
- Jobban is teszed, mert most biztosan végeznék veled, te féreg! – válaszolt ridegen a lány
Kagome odasétált ahhoz a fához, ahol még pár órával ezelőtt Kikyouval aludt. Összerogyott, és álomba sírta magát…

Folyt.köv.