Kagome álma

Véleményeteket várom a következő e-mail címre: higurashikagome7@freemail.hu

Lassan eljött a reggel, amit Inuyasha nagyon nem várt. Felkeltek mindnyájan.

• Nos, ideje indulnotok. – szólt kis csapatához Kagome

Inuyasha nem szólt egy szót se, csak bámulta a földet.

• Hidd el nem lesz semmi bajom. – szólt ismét a lány
• Nem tudlak itt hagyni. – válaszolt Inuyasha, még mindig a földet nézve
• Inuyasha, kérlek, ezt már egyszer megbeszéltük.
• Tudom, de …
• Inuyasha, tudom, hogy erős vagy. Ki fogod bírni. Amúgy is, csak pár hét az egész. – mondta megölelve a hanyout
• Rendben, megpróbálom. – mikor kimondta e szavakat, szétváltak ölelésükből
• Hiányozni fogtok. – ölelte meg egyszerre Sangot és Mirokut.
• Shippou, te pedig vigyázz mindnyájukra.
• Rendben. Megpróbálom. Bár nem lesz könnyű. Főleg Inuyashával.

Kagome megsimogatta Kirarát, aztán ismét oda lépett Inuyashához, és megölelte.

• Vigyázzatok egymásra.
• Te pedig siess majd hozzánk.

Ezekkel, a szavakkal búcsúztak egymástól, aztán nagy nehezen elindultak.

Kikyou odalépett, Kagoméhoz, aki még mindig az egyre távolodó barátait nézte.

• Ne aggódj, ha ügyes vagy hamar megtanulsz mindent. Bár én ebben nem kételkedem. – aztán mosolyogva megfordult, és elindult a mezőre – Kagome, gyere, már Kaede vár minket.
• Megyek! – kiáltotta vissza Kagome mosolyogva Kikyounak, rohanva utána

Megérkeztek a rétre, mely egy erdő mellett volt. Kaede ott ült egy bambusztekercsen, s mellette még egy tekercs volt nővére számára. Kikyou odasétált, s ő is leült.

• Most démonokat fogunk megidézni. Gondolom, tudod, mit kell majd velük tenned…
• Igen. Csak egy kérdésem lenne.
• Halljuk.
• Íjjal, vagy karddal pusztítsam majd el őket?
• Se íjjal, se karddal.
• Hát akkor mivel? Puszta kézzel? Tudod, nem vagyok valami izmos alkat… - letette Kagome íját és kardját a rét mellett lévő erdő egyik fája tövébe, aztán visszasétált
• Dehogy, dehogy… A spirituális erőddel.
• De hát én azt nem tudom használni.
• Épp itt az ideje, hogy megtanuld.

Azzal Kikyou és húga el kezdtek mondani egy imát, mely egy démont teremtett Kagome elé.

• De, én most mit tegyek? Mit? Szólaljatok már meg! Ó… a fenébe! Istenem most segíts!

Nem válaszolt senki. A kb.2.5méter magas fekete ogre Kagome felé kezdett rohanni. A lány pedig, becsukta a szemét, s két kezét kitartotta a démon felé. Valami hatalmas fehér és rózsaszín fény keletkezett Kagome keze előtt energia és villám nyalábokkal együtt. Mikor a hatalmas ogre odaért porrá lett. A lány mikor kinyitotta a szemét, nem hitte el ,hogy hogyan sikerülhetett. Ösztönösen cselekedett.

• Na ez már valami! –szolt boldogan Kikyou
• Ezt nem hiszem el! Sikerült! – kiáltott Kagome
• Ha így haladsz, hamarosan újra csatlakozhatsz a többiekhez
• Rendben! Jöhet a következő! – szólt magabiztosan a lány

A két testvér ismét imát kezdtek mondani. De most már 3 szörny jelent meg Kagome körül. A lány testét fehér fény vette körül, s felemelkedett a magasba. A démonok támadásba lendültek ellenfelük irányába, de Kagome kitartotta oldalra a két kezét, hatalmas fény kerekedett, nem látott senki semmit. De mire már lehetett valamit látni addigra már nem maradt túl sok látni való. Kagome leereszkedett a földre.

- Most már egészen bele jöttél. Az íjadat a nyilakkal tudod használni, és most már a spirituális erődet is, most már csak a kardodat kell megismerned közelebbről.

- Egyetértek. Akkor hajrá! – szólt izgatottan Kagome

- Jó. De szerintem most menjünk ebédelni. Egy kicsit kimerültem. – szólt Kaede

- Rendben. – válaszolt Kikyou

Elindultak vissza a faluba. Az emberek már ebédeltek, s ők is csatlakoztak hozzájuk.

Megebédeltek, aztán beszélgettek egy kicsit.

• Na most már indulhatnánk. Még meg kell ismerned közelebbről a kardodat, és még gyakorolnod is kell. Szeretnék napnyugta előtt visszaérni. – szólt Kikyou
• Felőlem indulhatunk. – válaszolt a kis tanítvány.

Visszamentek a rétre. Kaede ismét leült a bambusztekercsre, Kikyou pedig megállt Kagoméval szemben 5 méterre.

• Először is a technikát, hogy hogyan kell harcolnod a karddal, azt tanítom meg neked.
• Rendben.
• Nos, akkor kardot elő. – szólt Kikyou, és előhúzta saját kardját – Az én kardomat egy híres kardkovács készítette, a Fuji hegy lávájából. A jót, nem képes elpusztítani, csak a gonoszat, és emellett a legbiztonságosabb védőburkot képes felállítani. Ennyit a kardomról, és most támadj!

Kagome előhúzta kardját, s Kikyou felé kezdett el rohanni. Kikyou egy gyenge csapással elhárította Kagomét a kardjával együtt.

• Na mi lesz? Nem azért jöttünk, hogy egész délután a füvön heveréssz! Gyerünk!

Kagome ismét támadásba lendült, de most erősebben. Már egy kicsivel komolyabb párharcot vívtak, de még mindig nem volt tökéletes. Kagome ismét a füvön kötött ki.

• Gyerünk! Újra! – hangzott Kikyou szigorú szava

A lány ismét talpra állt, és harcoltak tovább és tovább. A Nap kezdett eltűnni a horizontról, mikor Kikyou megszólalt:

- Rendben, mára ennyi elég is.

Mindkettejük arcán az izzadságcseppek csak úgy futkostak. Visszamentek a faluba. Megvacsoráztak, aztán Kagome elment fürödni. Mire visszaért már mindenki aludt. A faluba már csak az őrök fáklyái világítottak. Bement a házba aztán lefeküdt. Milyen furcsa, hogy most egyedül vagyok, már megszoktam, hogy a többiek is mellettem vannak egész nap. – gondolta, s pár perc múlva már elnyomta szemét az édes álom.