Kagome arcára rásütött a nap majd egy vízcsepp ébresztette mely a szemére esett. Kagome kinyitotta a szemét és felült. Merezgette a szemét de akárhogy is dörzsölte a szemét mindig a barlangot látott. Mivel már fájt a szeme rájött, hogy igenis jól lát és tényleg egy barlangban van. Kagome amint beleszívott a levegőbe rögtön tudta, hogy Koga farkasbarlangjában van amit emberi jóindulattal sem lehetne jó ébredésnek nevezni. Kagome mégegyszer körülnézett és csalódottan látta, hogy InuYasha nincs mellette. A barlang inkább szobához volt hasonló egy ágyszerűségen ült a padlót pedig virágszirmok borították. Kagome észrevette, hogy nincs a testén semmi meztelenül feküdt egész végig. Keresett valami takarót, de csak pokrócszerűséget talált.

"Mindegy ez is megteszi." gondolta

Szeretett volna jobban látni, de csak egy fáklya pislákolt az egész barlangszobában. Megfogta a fáklyát és elindult a feje után.

Akármerre ment csak mégjobban eltévedt és a fáklya ami már alig pislákolt.

"Ezt nem hiszem el, hogy ez mind velem történik a pi**ába, hogy miért velem kell ki**szni. Nem lehet igaz. ÁÁÁÁ

ráadásul még el is tévedtem és a fáklya is nemsokára kialszik." – gondolta Kagome

Szerencsére tudta a visszavezető utat és visszament ahonnan elindult.

"Hát ez így nem lesz jó.” - gondolta Kagome

- Csak nem tettél egy kis kitérőt szerelmem? - mondta egy hang

Kagome azt hitte InuYasa az de az ő hangja lágyabb volt és olyan helyekre is eljutott ahova még egy férfié sem. Ez a hang durva volt és

erőteljes. Kagome megfordult és ott volt Koga.

"Már csak te hiányoztál a boldogságomhoz" - morgolódott magában Kagome

A zsörtölődései ellenére azért kierőltetett egy mosolyt az arcára mintha örülne neki. Koga magában nagyon örült ennek a mosolynak mert azt hitte, hogy örömében és nem pedig kínjában mosolyog.

- Elárulnád nekem ,hogy mit keresek itt és mi folyik a hátam mögött?? – vonta kérdőre Kagome Kogát.

Koga elindult Kagome felé. Megakarta érinteni de hirtelen megállt és undorodó képpel nézett Kagoméra. Kagome nem tudta mire vélni a dolgot. Koga közelebb mentés megszagolta Kagomét. Kagome is körbeszagolta.

- Ezután mi jön?? Csaholunk és körbehúgyozzuk a barlangot?? - kérdezte Kagome.

- DE vicces kedvünkben vagyunk tudod érzem rajtad InuYasha szagát. Szóval nem bírtad ki nélkülem drágám, de tudhattad volna, hogy egyszer úgyis érted megyek.

- Csak van egy kicsi probléma, hogy én InuYashát szeretem és nemcsak azért szeretkeztem vele mert szerénységed nem volt ott hanem azért mert szeretem és ő is szeret engem ...........legalábbis remélem, hogy így van.

- Na látod az ő érzelmeiben nem vagy biztos de az enyéimben biztos lehetsz. Én is büszke vagyok, de tudom, hogy mi kell egy nőnek és én nem szégyellem kimondani, hogy szeretlek.

Kagome lehunyta a szemét és azt képzelte, hogy ezt mind InuYasha mondta, de hiába minden InuYasha túl büszke és önző volt ahhoz, hogy kimondja érzelmeit Kagome iránt.

"Hát ebben igaza van de nem tudnék vele élni soha de inkább a kedvére teszek remélem InuYasha megment ha nem legalább lesz egy biztos pont az életemben.” – gondolta Kagome

- Hát ebben igazad van. – mondta Kagome reménytvesztve.

- Na látod én SZE-RET-LEK TÉGED ezt soha ne feledd.

Koga kiviharzott a szobabarlangból magára hagyva Kagomét. Kagome a földre rogyott és sírni kezdett. A múlt éjszaka járt a fejében amikor InuYashával volt. Mindig csak az az egy szó derengett a fejében amit InuYasha mondott szeretkezés után azt, hogy "SZERETLEK". Addig motoszkált ez a szó amíg szinte valósággá

nem vált és Ő is visszasúgta.:

- Szeretlek.