InuYasha arra ébredt, hogy valaki csókolgatja a nyakát, megfordult és megnézte ki az aki kényezteti. Egy hosszú feketehajú, meztelen nő volt az. Bőre hófehér ajka vérpiros szemei akár a smaragd úgy csillogtak. A lány mosolygott.

- Szerbusz szerelmem! - szólt kedves hangon Kikyo.

- Szia drágám! - mondta mosolyogva InuYasha.

InuYashát furcsa érzés fogta el mintha nem azzal a nővel lenne..........................,de valahogy mintha nem

emlékezne arra a nőre akivel a múlt éjjel szerelmesen szeretkeztek. A hasonlóság kísérteties volt. De nem sokat töprengett rajta elvetélt ötletnek találta, hogy bármi más lenne mielőtt elaludt, de furcsálta, hogy nem abban a szobában volt ahol elaludt. Inkább nem foglalkozott vele csak örült, hogy szerelmével lehet.

- Éhes vagy szerelmem mert a reggelink már kész? - monta parancoló hangon Kikyo.

- De éhes vagyok. - füllentette InuYasha

Szájoncsókolták egymást majd elkezdtek öltözködni. InuYasha lopva ránézett a hófehér leplezetlen testre és olyan idegennek érezte mintha-mintha sose látta volna még korábban. Próbált emlékezni, de nem ment. A lépcsőn lemenet is ezen töprengett, de amint megérezte a gyomra a reggeli csábító illatát rögtön elfelejtett mindent és csak az evésre koncentrált. Már a teánál tartottak amikor InuYashát megint furcsa gondolatok fogták el.

"Gyönyörű ez a nő, de mintha mégsem mellette lenne a helyem. Nem értem akkor mi ez az érzés, hogy de mégis szeretnem kell." - gondolta InuYasha

Kikyo gyanút fogott, hogy valami nincs rendben.

"Ismerem ezt a nézést elég jól tudom, hogy csak akkor néz így amikor nem ért vagy nem tetszik neki valami." - gondolta Kikyo.

- Minden rendben drágám? - kérdezte információra szomjas Kikyo.

InuYasha felnézett és szidta magát amiért hagyta, hogy a gondolatai kiüljenek arcára.

- Nem nincs semmi kedvesem, minden a legnagyobb rendben. – hazudta InuYasha

- Akkor jó. – felelte Kikyo és beleszürcsölt a teájába.

"Teljesen hülyének néz ez engem?! Jól ismerlek nekem nem tudsz hazudni InuYasha!!!!" - gondolta mérgesen Kikyo.

De InuYashával ellentétben Kikyo jól tudta szabályozni arca vonásait ezért nem lehetett látni mire gondol sőt még azt sem, hogy egyáltalán gondol valamire. A tea után kimentek sétálni a kertbe. Gyönyörű virágok voltak. Mindegyik más tájról érkezett mindegyik máshogy nézett ki. Először gyönyörű volt a kert de aztán hirtelen egy olyan részhez értek ahol a virágok elszáradtak és mindenhol hatalmas fák voltak amik eltakarták az eget. Az út végén egy hatalmas kapu amelyen gyönyörű, de mégis furcsa faragások voltak.

- Mi ez és hova vezet?? - kérdezte InuYasha kétségbeesetten.

- Ez a kapu nyílik a másvilágra. Ha valakit egy boszorkány ébreszt fel örök álmából azt egy várba zárják és előtte lesz a holtak kapuja.

- És mi most átmegyünk a másvilágba? - kérdezte rémülten InuYasha.

- Igen szerelmem ha velem jönnél az lenne szerelmed záradéka. - mondta lágy hangon Kikyo bizakodva, hogy vele megy

- De akkor nem térhetek vissza soha. – szomorkodott InuYasha

- Hát nem de legalább örökké együtt leszünk. - mosolygott Kikyo.

- Nem - mondta InuYasha.

- Hogy mit mondtál? - kérdezte felháborodva Kikyo.

- Jól hallotad - üvöltött InuYasha

Inu Yasha előkapta a Tessaigát és lesújtott Kikyora, de elvétette a támadást mert a lány félre ugrott. Kikyo befutott a várba és íját és nyílveszőit hozta elő. Befűzte a helyébe a nyilat és célzott de a támadást InuYasha kivédte a Tessaiga segítségével.

- Bolond nem tudsz megölni hiszen már meghaltam úgyhogy így vagy úgy de meghalsz az már mindegy, hogy önszántadból vagy sem.

Inu Yashának támadt egy ötlete.

- Akkor inkább önszántamból halok meg. - mondta InuYasha

- Ahogy kívánod máris megnyitom neked a kaput.

Kikyo a kapu elé állt erős szél kerekedett a kapu kinyílt és a szél helyett orkán lett és mindenhol halott lelkek lebegtek. Borzasztó látványt nyújtott az a sok holt lélek mindegyik kiszáradt, fonnyadt volt és látszott rajtuk az idő vas keze, de nem mindegyik volt undorító valamelyik gyönyörű volt az ember már sajnálta, hogy ilyen csodálatosan kellet meghalnia, de hiába voltak gyönyörűek már nem éltek és nem éreztek csak a lelkük létezett semmi más.

- Menj előre drágám hisz a hölgyeké az elsőbbség - mondta kedvesen InuYasha

- Mióta vagy ilyen kedves InuYasha jobb ha te mész előre. - mondta gyanúsan Kikyo.

- Nem menj te előre hiszen én mindent megadok a szerelmemnek. - mosolygott InuYasha

- Hát rendben. – mondta Kikyo és előre indult be a kapun.

Mikor már bent volt InuYasha is elindult. Mikor már majdnem bent volt hirtelen megragadta az ajtót és becsukta.

- Igen a szerelmemnek mindent megadok aki Kagome és nem te Kikyo. - mondta komoly arccal InuYasha.

Amint a kapu teljesen bezárult a vár is eltűnt a kapuval együtt. Nem maradt más csak a rét és a kék ég amíg a szem ellát. InuYasha jobban körülnézett de rögtön meg is bánta amint megtette mert meglátta

Mirokut és Sangot egymáson fekve meztelenül. Mindketten aludtak. De akkor hirtelen valami belenyilalt a szívébe.

"Hol van Kagome??"