Egy b�natos, fekete haj� kisl�ny b�mult az �gre. Egy vir�gokkal teli r�ten volt, csokr�t lengette a sz�l. Rin k�nnycseppj�t is elf�jta.

- Sesshoumaru-sama... - suttogta a kisl�ny. - Hol lehetsz?

Sesshoumaru m�r vagy h�rom napja nem ker�lt el�, �s a kisl�ny nagyon agg�dott �rte. B�r Jaken ott maradt vigy�zni r�, �t nem kedvelte. Mindig morgol�dott, �s nem lehetett vele j�kat besz�lgetni. Igaz, Sesshoumaru-val sem, de Rint elvar�zsolta a szellem hallgatags�ga. Amikor nem sz�lt semmit, csak r�vedez� tekintettel tekintett a t�volba, �gy meg�lelte volna. Ilyenkor az az �rz�se t�madt Rinnek, mintha csak az apj�t l�tn�. Az � r�g halott apj�t, akire m�r szinte nem is eml�kezett. Csak a nevet�s�re, ahogy vele, a kisl�ny�val j�tszott.

- Apa...Sesshoumaru-sama... - suttogta m�g b�natosabban, majd leszak�tott egy gy�ny�r� piros vir�got.

- Jaken-sama! - sz�lt h�tra a b�natosan �ld�g�l� kis gn�mszer� l�nynek. - Mikor j�n m�r vissza Sesshoumaru-sama?

- Rin, b�rcsak tudn�m! - jajdult fel Jaken. - Itt hagyott az �n gazd�m, itt hagyta az egyetlen h�s�ges szolg�j�t! - s�rva fakadt.

- Ne s�rj, Jaken-sama, nekem is hi�nyzik. Gyere, keress�k meg! - ki�ltotta egy hirtelen �tlett�l vez�relve Rin, majd megfogta Aunt kant�rj�t.

- Gyere Aunt, megkeress�k Sesshoumaru-sama-t, j�? - Aunt j�les�en morgott egyet, beleegyez�s�t adva a dologba.

- Rin, v�rj! Ha valami bajod esik, biztosan meg�l! - �llt a kisl�ny el� Jaken, de Rin egyszer�en �tgyalogolt rajta.

- Ne agg�dj, Jaken. Nem lesz semmi bajom, tudok vigy�zni magamra! �s Aunt is itt van, ha b�rmi bajom lenne! - felelte vid�man Rin, �s elindult, amerre az orra vezette.

- Jaj, ez a bolond l�ny! - m�rgel�d�tt Jaken, de az�rt k�vette Rint. Sz�ve m�ly�n � is �tnak indult volna ura ut�n.

Ek�zben Sesshoumaru �s egy szellem harcoltak a r�t t�volabbi pontj�n. Nem igen b�rtak egym�ssal, ez a szellem m�g a nagy Sesshoumaru-nak is kih�v�st jelentett. M�g Sesshoumaru f�k�nt csak a karmaival t�madott, �s nem haszn�lta kardj�t, addig ellenfele egyfolyt�ban a kardj�val pr�b�lt nagy csap�sokat k�ldeni ellenfel�re. Egyszer a szellemnek, m�skor Sesshoumaru-nak siker�lt sebet ejteni, de egyik�knek sem esett komolyabb baja. B�r �gy t�nt, mintha Sesshoumaru csak j�tszana ellenfel�vel, tal�n ez�rt nem h�zta el� a kardj�t.

- Vedd megtiszteltet�snek, hogy a dics� Takeromaru v�gzett veled!

- Azt csak hiszed! - ki�ltott a d�mon, �s el�h�zta a Toukijint. - Most meghalsz!

Nagy hanggal csattogtak a kardok, penge penge elleni harc volt ez. B�r Takeromaru t�madott, �s Sesshoumaru v�dekezett ink�bb, nagy harc volt ez, ezernyi vir�g feje hullott porba.

- Sesshoumaru-sama! - hallatsz�dott egy v�kony hang hirtelen. M�g a szellem Rin hangj�ra figyelt, ellenfele kihaszn�lta az alkalmat, �s miut�n porr�t�rte a pajzs�t, egy hossz�, m�ly, v�res cs�kot has�tott a d�mon mellkas�ba. Sesshoumaru kiss� megt�ntorodott.

- Rin, menj innen! - ki�ltott oda a k�zeled� kisl�nynak, aki meg is �llt szav�ra.

- Nah�t, a nagy Sesshoumaru �s egy haland� l�ny? - nevetett fel Takeromaru. - Milyen sz�nalmas vagy! V�delmezed, a kedv�ben j�rsz! Tal�n szereted is... De �n nem �rzek sz�nalmat egy �tkozott emberl�ny ir�nt!

A d�mon Rin fel� futott, k�szen arra, hogy egy csap�sra meg�lje. Rin f�lelm�ben becsukta a szem�t, v�rva a hal�lt. Semmit sem �rzett. Mikor kinyitotta a szem�t, egy kard �les peng�je n�zett vele farkasszemet. Sesshoumaru ellenfele sz�v�be sz�rta bele a Toukijint. Takeromaru m�g ny�g�tt p�rat, majd porr� v�lva elf�jta a sz�l. Rin remegett a f�lelemt�l, ez�rt bukd�csolva rohant oda a f�re hanyatl� szellemhez. �t�lelte a derek�t, �s belef�rta fej�t puha pr�mj�be.

- Nagyuram! Itt van a h�s�ges szolg�d! - ki�ltott boldogan Jaken, �s odasietett ur�hoz. Aki egy sz�p jobbegyenessel ki is �t�tte szolg�j�t. �tkarolta jobb kez�vel (a m�sikkal is megtette volna, ha lett volna neki), �s mag�hoz h�zta. Rin nagyon boldog volt ebben a percben, �r�lt, hogy a szellem �letben van, �s nem esett olyan komoly baja. Hallgatta a dobog�st, �s �r�lt, hogy a d�mon vele van.

Sesshoumaru-t egy eddig ismeretlen �rz�s ker�tette hatalm�ba. Ahogy a kisl�ny �t�lelte �t, hallotta a sz�vdobog�s�t �s l�legzetv�tel�t, el�nt�tte valami k�l�n�s boldogs�g�rzet. Meglep�d�tt, hiszen ilyet m�g sohasem �rzett senki �s semmi ir�nt. Boldog volt, hogy Rin �l �s eg�szs�ges, �s hogy mindig ki�llt mellette, ak�rmi is t�rt�nt. B�r Jaken is ezt tette, Rin mosolya �s �lel�se megnyugtatta. Mintha csak a saj�t l�ny�t tartan� a karj�ban. �s ekkor j�tt r�, hogy ez az �j �rz�s az apai szeretet.

V�ge