A várba vezető út egy elrejtett kis ösvény volt. Shippou ügyesen kiszagolta InuYasha helyett is a kis ösvényt.

Az út mocsaras erdőbe fulladt.

- Na és most itt, hogy megyünk tovább Mr Agyak!!! - elégedetlenkedett Sango

- Átmegyünk! - sürgette őket Kagome

- De képtelenség elsüllyednénk mielőtt átérnénk a túlpartra javaslom kerüljük ki tehát irány balra. - mondta Myouga.

A hasznos tanácsnak hála kikerülték a mocsarat de Sango rezzenéseket és szemeket érzett a hátában. Sango nem tudta mennyire igaza van. Az idő közben felcseperedett 18 éves Rin Sesshoumaru kívánságát teljesítve követte őket. Sesshaumaru minden egyes lépésre kíváncsi volt. Jakenre nem bízhatta a dolgot, jól tudta Rin sokkal jobban ismeri az erdőt mint Jaken. De Kagomééknak nem Rin volt a legnagyobb gondjuk, még valaki figyelte őket. Nem ismerte az idegeneket de a vér szaga kicsalogatta titkos rejtekéből. Minden egyes lélegzetvételüket érezte a bőrén a félelem bódító illata hasított tudatába. Csak a megfelelő pillanatra várt. Így nyugtatta magát, hogy a vér el ne vegye az eszét.

- Csak csendben csak halkan, hogy senki meg ne hallja!!

Különleges varázslat lengte körbe a levegőt. Csodálatos módon senki nem vette észre. Myouga jól tudta, hogy Raina az erdő boszorkánya bármikor megjelenhet de a mézédes varázslat elvette a bolhaméretű agyát.

"Ez a Kikyo jól elejtőzött én meg nem egy szemrevaló nőt nem láttam már mióta!!" - sóvárgott Miroku

"Ez a hülye Miroku már megint azon törheti a fejét, hogy nem látott egy szemrevaló nőt sem" - dühöngött Sango

"Remélem még időben odaérünk nem tudnék InuYasha nélkül élni" - sírta Kagome

"Éhes vagyok" - korgott Shippou agya

Értelmesre és hasznosra csak Myouga gondolt.

"Nahát Raina nem tolta ide az aranyos pofikáját talán csak nem menekült el???!!!

Raina hatalma iszonyatosan nagy volt. A gyengék féltek tőle a bátrak fejét akarták. De Raina nem adta olcsón az életét az idők során megtanulta, hogy ne bízzon meg senkibe csak saját magában. Raina csodaszép nő volt. Hosszú magas sarkú csizmát viselt, mini fekete szoknya, piros földig érő bőrkabát, Necc harisnya simult körvonalas lábain, mellein megfeszült a bőrkabát, vállára ébenfekete haja omlott csiga alakot öltve. Valaki megzavarta Kagoméjék elmélkedését.

- Árnyak gyertek segítsetek gyermeketek veszélyben lészen!!!!!!

Ezután mindenki árnyéka megmozdult és nyúlni kezdett mindenki próbált ellenállni de hasztalan. Mindenkit saját árnyéka börtönzött be. Raina elindult InuYasha felé hosszú bőrruhája suhogás szerű hangot hallatot miközben ment. Mikor odaért lenyalta a vért InuYasha felsőtestéről. Inu felső teste csak úgy dagad a kiduzzadó izmoktól a karjain látszott a sors kegyetlen fintora szinte maga a tökély.

- Hmmmmmm...a több évtizede nem ízleltem ily fenséges vért.

Kagome irtó dühös lett. A magasba emelkedett teste izzani kezdett dühétől majd kivált árnyékából. Odament Rainához. Raina elnevette magát.

- Mire készülsz egyszerű földi halandó engem még senki nem győzött le!

De Kagome nem figyelt amikor odaért behúzott egyet Rainának majd gyomorszájon rúgta utána fejbe verte Raina a földre került és Kagome elkezdte rúgni és csak rúgta és rúgta és rúgta.

Az árnyak mindenkit elengedtek mire Kagome odanézett Raina eltűnt.

"Nagyon helyes és többet ne merészelj hozzányúlni a pasimhoz" - gondolta elégedetten Kagome

Mindenki odarohant gratulálni de ekkor egy váratlan hang ezt mondta

- Éhes vagyok - szipogta Shippou.

Ezen mindenki jót nevetett és kerítettek Shippounak ennivalót. Sango elment tűzifáért Myouga meg vezényelt tűzrakás közben.

Kagomének hiányzott szerelme érintése szerette volna magához ölelni megcsókolni utána beszívni a bőre illatát, hogy egy örökké valóságig megjegyezze szerelmét. Mikor mindenki elaludt Kagome odaosont InuYashához majd ajkára csókot lehelt és a szájába súgta:

- Gyógyulj meg mert szeretlek!!!!

InuYasha tudat alatt hallotta szíve majd a lelke visszasúgta: "Én is szeretlek".