Neithy fogta magát, és mivel ereje nem nagyon volt, ellökte a titokzatos fiút.

- Nah, csak ennyi telik tőled?

Senki sem tudja, hogy, de minta a többiek megérezték volna, hogy Neithynek egy pár percre van szüksége, hogy visszatérjen az ereje. Sango próbáta menteni a menthetőt.

- CSONTTÖRŐ!

És a nagy bumeráng már repült is a fiú felé, de az eltérítette a támadást.

- Hihetetlen! Úgy harcol, minte Neithy!

Ekkor a lány végre visszatért már épen, és harckedvelten. felemelte az ujját, és egy kis blánggolyócska jelent meg rajta. Neithy fogta a kezét, és a fiúra szegezte. Majd lőtt. De céltalanul. A fiú majdnem úgy mozott, mint Neithy, sőt úgy is viselkedett. Ekkor Neithy másik labdája célt ért. Igaz, hogycsak súrolta a fiú arcát, de a lényeg, hogy eltalálta.

- Ezt azért kaptad, mert gyűlölöm az ilyen testvéreket!

Mindenkinek kikerekedett a szeme. Ez a félsenki fiú lenne Neithy testvére? De ez csak a kezdet....

- LÁNGÖRVÉNY!

A fiú minden elől kitért.

- Mondd csak, minek neked a szent ékkő bármely darabja?

- Nem tudom! Én csak arra használom őket, hogy az eltévedt szellemek darabjai közt ott ne maradjon!

- Galád alak vagy! Pusztulj hát galádul!

Neithy körül fényes villámok gyűltek. Haja tincsenként emelkedett fel, fogai egyre élesebbek lettek. Pupillája vérben ázott. Még a testvére sem értette, mi folyik itt. Az egész lány újból átalakult. Nem akart varázsolni. Helyette szélsebesen a fiú mellet termett, és akkorát térdelt a hasába, hogy a fiúnak könnyes lett a szeme.

- Ezt anyánkért kapod!

Majd ugyanolyan mozdulattal lekönyökölte a fejét.

- Ezt meg azért mert aljas vagy!

Majd varázslatra emelte a kezét.

- Ezt meg azért, mert kedvem van hozzá!

A fiú úgy gondolta, nem adja forrón a kását, elugrott előle, majd jól hátbatámadta húgát egy lánglabdával. A lány visszaváltozot, és elterült a földön. Vége a harcnak? A bátyj kerül ki győztesnek? Valyon mi lesz? Hú, erre még én is kíváncsi vagyok!