Inuyasha lefejelte a földet. Morgott valamit és nagyon megsértődött. A többiek nem igazán törődtek vele, a “majd megbékél” elvet használták. Hamarosan eljött az este és letáboroztak. Sango félrehívta Kagomét.

• Figyelj Kagome, nem hagynál egy kicsit kettesben Mirokuval? – kérdezte lesütött szemmel. – Azt mondta megpróbálja kijavítani azt a sok taperolást. Mondjuk elmehetnél fürödni.
• Persze, örülnék, ha összejönnétek. Sok sikert! – felelt mosolyogva, majd elindult a tó felé.

Ezalatt Miroku sikeresen leöntötte Inuyashát forró levessel, így ő is a tó felé vette az irányt. Sango közben visszaért, és remélték, hogy sikerül a tervük. Kagome közben odaért a tóhoz, amit nagy sziklák vettek körül és a vízben is voltak kisebb-nagyobb kőtömbök, így nem láthatta a túlparton levő Inuyashát, aki ekkor ment be a vízbe. A víztől ő sem érezte Kagome illatát, aki ezalatt a másik oldalon vetkőzött és lépett be a vízbe. Mindketten úgy döntöttek úsznak egyet. Elúsztak a másik mellett, végül egymásnak háttal bukkantak fel. Inuyasha keze hozzáért Kagome kezéhez. Egyszerre megfordultak….egyszerre sikítottak. Végül mielőtt Kagome elájult volna a vízbe, Inuyasha elkapta.

• Kagome, jól vagy? – kérdezte aggódóan.
• Jól, ahhoz képest, hogy majdnem szívrohamot kaptam. De te mit keresel itt? – kérdezte Kagome még mindig zilálva.
• Miroku leöntött levessel, meg azt mondta ne siessek vissza, mert kettesben akar lenni Sangoval.
• Érdekes, nekem is ugyanezt mondta Sango. – mondta Kagome. – Szerintem ezek össze akarnak hozni minket.
• Akkor ne okozzunk csalódást nekik. – mosolygott Inuyasha és megcsókolta Kagomét.

Kagome viszonozta, és odasimult Inuyashához. A fiú a karjába fogta a lányt és felmentek egy nagy szikla tetejére, amin kényelmesen elfértek. Inuyasha végigsimította Kagome selymes bőrét, majd újra meg újra egyesültek. Végül mindketten kimerülten feküdtek a szikla tetején.