Kagome csodálkozva szemlélte a hajgumit, aztán a helyet, ahol az előbb még a papnő állt. Majd megint úrrá lett rajta a félelem és a remegés. Ekkor hírtelen megjelent egy forgószél. Kouga is odaért.
- Szia Kagome! Remélem jól vagy!
Kagome-nak fel sem tűnt, hogy Kouga beszél hozzá. Fogta az íját, előrántott egy nyilat, és már célzott. De nem Neithyre. Hanem a hajgumira. Neithy megdöbbent.
- Mit csinálsz? Az az én hajgumim!- azzal Neithy ruhanórepülésben vágtatott a gajgumija felé. Kagome már ellőtte a nyilat, de az a lányt találta el.
- Megvédelmezte a gumit!- Sangonak kikerekedett a szeme Mostmár mindenki a hajgumit támadta, kivételt tett viszont Inuyasha Ő elterelte Neithy figyelmét. A hajgumit lehetetlenség volt megsemmísíteni. Inuyasha pedig több helyen megsérült. Inuyasha mindent megpróbált. De a lány a karmokat, és a Tesseiyga csapásait is kivédte. Neithy nem habozott, kihasznélta az alkalmat, amikor Inuyasha pihent. Már mormogta is a varázslatot:
- Szörnyeteg az úr szívében,
Halálfolyó fekete medrében
Téged választott, hogy elvigyen öröksötétségbe.
VÉGZET NYILA!
Inuyasha nem tudott kitérni a támadástól. Elterült a földön, mindenhol össze volt kaszabolva.
- Most jött el a végzeted!
Kagome meglátta Inuyashát, és odarohant.
- Csak a testemen keresztül!
Kagome minden ereje kipárolgott a testéből, és lobogó tüzet képezve a lány testén eggyéolvadt. Mindenki csak nézte, hogy mi történik. Neithy meg sem tudott mozdulni. Miroku feltápászkodott, és elővett egy varázscédulát, amit rádobott a hajgumira, majd beledobta az energiatűzbe. A gumi szétmált. Még por sem maradt utána. Neithy csak bámult. Hajtincsei egyre jobban estek a vállára. A szemei kéken csillogtak. A fogai már csak egy kicsit voltak hegyesek. "Vége lenne? Mindennek amit nag nehezen túléltem?" Gondolta a lány kikerekedett szemekkel. Az átváltozás véget ért. Neithy leszállt a földre, és kicsattant az örömtől, majdnem Kagome nyakába ugrott.
- Köszönöm szépen! Nélkületek sosem lehettem volna újra normális! Hálám jeléül..- kacsintott egyet, és rámutatott Inuyashára, aki még mindig eszméletlenül feküdt.- meggyógyítom a barátotokat!
Egy óriási fénygömböt küldött a félszellem felé. A sebei eltűntek, de nem ébredt fel. Elaludt. Kagome legyintett, ég magában ezt gondolta: "Nah, ha ő elalszik, nem kel fel! Azért örülök, hogy nincs semmi baja!" Aztán Neithyre nézett.
- Ha akarsz maradhatsz nyugodtan! Mi csak örülünk!
- Jó, maradok! De csak ha akarjátok!- majd kacsintott mégegyet. Később a csapat tagjai elmentek aludni.
És boldogan éltek, még meg nem haltak. Vagy mégsem?