A Legendás Kutyaszellem
MN 2005.06.25. 11:24
Tizenkettedik rész....és egyben az utolsó is.
12.rész Távoli barátok By MN
Naraku palotájának romjai között: -Ez hihetetlen, Naraku elpusztult?! –kérdezte Miroku Kagomét -Igen Inuyasháék legyőzték! –mondta a lány közben a három fiút nézte, akik még mindig egymás mellet álltak. Sango lassan ébredezett majd kinyitotta a szemét és hírtelen megszólalt: -Kagome –mondta halkan a lány: -Mi történt?! –kérdezte Kagome gyorsan leült és válasz helyett Sangot kérdezte: -Jobban vagy Sango!? A sebeid nagyon súlyosak voltak! –mondta -Igen! –felelte majd hírtelen eszébe jutottak a történtek -Kohaku, hol van Kohaku?! –kérdezte féltően a lány -Elment -felelte Miroku -Szóval megint elvesztettem! –mondta szomorúan a lány: -és Naraku?! -Meghalt! –felelte kicsit mosolyogva a lánynak
Közben a három kutyaszelem: -Naraku elpusztult! Végre bosszút álltam rajta… –mondta elgondolkodva Inuyasha közben eltette a Tessaigát. Sesshoumaru nem válaszolt, helyette elindult az egyik megmaradt házba. Inuyasha kérdően nézett utána. Mikor kijött egy alig nyolc éves kislány hozott aki ájulva feküdt a karjában. -Szóval ő volt az, akit az erdőben kerestél! –mondta InuMaru a szelemnek -Mond csak Sesshoumaru! Mióta érdekel a halandók sorsa! Úgy tudtam gyűlölöd őket! –mondta Inuyasha -Semmi közöd hozzá öcskös, és megígérhetem ha legközelebb találkozunk, megöllek!! –mondta hidegen a szelem, majd a kijárat felé indult. -Nem lesz legközelebb Sesshoumaru! –kiáltotta Inuyasha a szelem után -Inuyasha nyugodj meg! Csak idegesíteni akar! –mondta InuMaru a mellette álló fiúnak Közben a többiek felsegítették Sangot Kirara hátára, Kagome pedig Inuyashahoz sietett: -Inuyasha örülök, hogy jól vagy! –mondta a lány, és átölelte a félszelemet. -Kagome –mondta meglepődve a fiú majd viszonozta az ölelést: -A többiek jól vannak? -kérdezte -Igen a sebeiket elláttam már jól vannak! –mondta közben ellengette a fiút Mikor Mirokuék elérték barátaikat hírtelen, a föld remegni kezdett a lábuk alatt: -Ez meg mi a fene! –kiáltotta Inuyasha -Fogalmam sincs! –felelte InuMaru Azon a helyen ahol Narakut teste elpusztult, a megmaradt szellem darabok összeálltak és egy védőpajzsban felemelkedtek Inuyasháék elé. -Ez nem lehet! –kiáltotta Miroku -Naraku!! –mondta Inuyasha Valóban a pajzsban Naraku jelent meg: -Mi a baj Inuyasha meglepetnek tűnsz –mondta ördögi mosollyal a szelem: -Bevallom őszintén! Az utolsó támadás meglepett, de nem leszek ilyen óvatlan még egyszer –mondta közben a karja átváltozott, majd Inuyasha és Kagome felé indult, hogy halálra sújtsa őket. -Inuyasha! Kagome! –kiáltották Mirokuék -Inuyasha! –mondta Kagome -Vigyázz Kagome! –mondta Inuyasha közben a Tessaigáért nyúlt. Naraku majdnem elérte őket, mikor hirtelen, a Kagome kezében lévő kard hírtelen sötétzölden kezdett világítani, a támadó Narakut pedig visszaverte. A többiek nem hittek a szemüknek, a kardból egy zöld védőpajzs jelent meg és védte meg Inuyashát és Kagomét. -Ez meg mi a fene! –mondta Naraku meglepetten -Kagome ezt te csináltad? –kérdezte a mellette álló lányt Inuyasha -Nem tudom! -felelte közben a kardot nézte: -Ez InuMaru kardja – mondta -InuMaru mosolygott a történteken majd Kagoméhoz ment: -Megmondtam! A kard megvédi birtokosát! –mondta a lánynak majd átvette a kardot -Tudod Naraku! Sejtettem, hogy ilyen könnyen nem tudunk majd elpusztítani! –mondta közben egyre közelebb ment a szelemhez. -De egy valamit nem gondoltam rólad! –folytatta, közben lehajtotta InuMaru a fejét: -Hogy álnokul megtámadsz valakit!! –kiáltotta majd hírtelen Narakura nézett -Veled meg mi történik!? –kérdezte ijedten Naraku a fiút, InuMaru vöröslő szemekkel nézett vissza rá. -Tudod most feldühítettél! -mondta a fiú majd a föld ismét remegni kezdett -Jaj ne! Megint átváltozik! -kiáltotta Miroku: -Inuyasha! Kagome! Fussatok onnan! –folytatta a szerzetes -Gyere Kagome! Mennünk kell! –közben megragadta a lány és a hátára ültette -De InuMaru! Nem hagyhatjuk itt ilyen állapotban! –felelte a lány -Tud magára vigyázni! –majd futásnak eredt a többiek Kirara hátán menekültek
Közben InuMaru és Naraku még mindig egymás előtt álltak: -Lenyűgöző! –mondta Naraku: -A szellem éned teljesen eluralkodott rajtad, és szellemé változtatott! Még hasznát vehetem az erődnek! – fejezte be Naraku -Ne reménykedj Naraku!! Nem fogsz magadba olvasztani! Mert elpusztítom ezt az egész palotát –kiáltotta InuMaru közben előhúzta a kardját ami ismét átváltozott -Nem tudsz elpusztítani!! –kiáltotta Naraku majd támadásba lendült -Most, hogy szelem lettem használhatom a két kardomat egyszerre!! – kiáltotta InuMaru majd a két kardot összeakasztotta egymással -Naraku!! Én lehet ,hogy meghalok!! De magammal viszlek a pokolba!! – kiáltotta InuMaru, a szemei hirtelen ismét sárgák lettek A két kard feketén kezdett fényleni, közben a szél InuMarut körbevette, majd hírtelen: -Gongoruhha!! –kiáltotta a fiú A két kardot a magasba emelte és kettéhasította a szelet maga körül. A támadás hatalmas forgószélként pusztította el a palotát és a környéket. -Inuyasháék a közelben nézték a történteket: -Ez vajon mi lehetett! –kérdezte Miroku kerek szemekkel -Talán Naraku? – kérdezte Inuyasha -Nem! Ez InuMaru volt! –mondta szomorúan Kagome -Honnan veszed Kagome! –kérdezte Inuyasha -Megéreztem –felelte a lány közben a távoli romokat és az elpusztult környéket nézte. -Inuyasha meg kell keresnünk! –kiáltotta Kagome -Igaza van! Induljunk –Mondta Miroku közben leszállt Kirara hátáról De hírtelen: -Ne keressétek a barátotokat! –felelte egy hideg hang a távolból -Naraku!! –kiáltotta mindenki rémülten -Pontosan! InuMaru hősiesen harcolt és ez a végső csapás is bámulatos volt! –folytatta a szelem -Átkozott! Mit tettél vele! –kiáltotta Inuyasha dühösen -Ugyan én semmit! Saját magát áldozta fel, hogy elpusztítson engem és megmentse a szánalmas életeteket! –mondta hidegen -Nem!! –mondták mindannyian megdöbbenve a hallotakon -De igen, meghalt! Én pedig elmentem, mielőtt elpusztíthatott volna engem! –mondta -Inuyasha még találkozunk!! –mondta azzal elhallgatott a szelem -InuMaru! –mondta szomorúan Kagome -Hősként halt meg! Imádkozni fogok a lelkéért! –mondta Miroku közben maga elé tette a kezét és imádkozott Inuyasha nem szólt csak elindult a romok felé. A többiek utána kiáltottak: -Inuyaha hová mész!! –kiáltották a fiú után -Megkeresem! Nem halhatott meg, így!! –felelte dühös tekintettel A többiek gyorsan utána sietek, a palota romjai között három órán keresztül keresték InuMarut, de nem találták meg, még a maradványait sem. -Lehet, hogy teljesen elpusztult a teste, értelmetlen tovább keresni! – mondta Shippou gondolkodva Inuyasha mérgesen odament hozzá, Shippou összerezzent és a fejét fogta, várta az ütést de nem történt semmi. Lassan felnézett Inuyashára, a fiú arcán szomorúság ült. A társaság abbahagyta keresést és visszaindult Kaede falujába, majd az éj leszálltakor a falu határában letáboroztak. Mindannyian szomorúan nézték a pattogó tüzet, még enni sem volt kedvük. Shippou és Kirara közben elaludt a többiek pedig beszélni kezdtek: -Nem értem, hogy halhatott meg InuMaru! -fakadt ki elsőnek Inuyaha -Naraku bizonyára valami cselt vetet be ellene –válaszolta Miroku nyugodtan -Feláldozta magát értünk, hasztalanul! –mondta Sango -Ha legközelebb találkozok Narakuval! Esküszöm darabokra tépem!! – mondta Inuyasha dühösen Kagome nem tudta tovább hallgatni barátait, hirtelen felállt és elfutott a kút felé. Inuyasháék szomorúan néztek utána -Inuyasha menny utána! Ilyenkor nem szabad egyedül lennie! –mondta Miroku a fiúnak -Tudom! –felelte és Kagome után futott Miroku és Sango pedig kettesben maradt: -Neked sem lehet könnyű Sango! -mondta a szerzetes, közben egy kicsit közelebb húzódott a lányhoz: -Ismét elvesztetted Kohakut és InuMaru is meghalt –mondta -Igen! De mire akarsz kilyukadni?! –kérdezte gyanúsan a lány -Hát ha akarod! Én ma este szívesen megvigasztalnálak! –mondta a szerzetes -Miroku! –mondta halkan a lány: -Te meg mit képzelsz rólam!!! Perverz disznó!!! –kiáltotta a lány és a legközelebbi tárgyal fejbe ütötte a fiút, ami a csonttörő volt. A szerzete ájultan feküdt a földön, Sango pedig mérgesen lefeküdt. -He! Ezek sosem javulnak meg?! –szólt egy idegen hang a fák közül Közben Kagome a kúthoz ért, majd leült a szélére és halkan sírni kezdett. Inuyasha gyorsan utolért majd megállt néhány fa között és a lányt nézte. Látta a könnyeket a szemében majd lassan odasétált hozzá. A lány észrevette a közeledő Inuyashát és gyorsan letörölte a könnyeket a szeméről. Inuyasha megállt a lány előtt majd leült mellé: -Nagyon megszeretted InuMarut, ugye?! –kérdezte a fiú közben nem nézett a lány arcára -Igen! De nem azért sírtam! –mondta a lány közben a fiúra nézet: - Hanem azért, mert lehet, hogy téged is így elveszíthetlek! –mondta lány Inuyasha ekkor ránézett Kagoméra majd hírtelen megölelte. -Megígérem ,hogy örökre megvédelek! –suttogta a fiú Kagoménak Hírtelen a szél feltámadt körülöttük, és egy hang kezdet beszélni hozzájuk: -Látom tényleg nagyon szeretitek egymást! –mondta Inuyasha és Kagome gyorsan elengedték egymást és felálltak a kútról. Inuyasha a szélben megérzet egy ismerős szagot és felkiátott: -Ez nem lehet, InuMaru!! –mondta meglepődve -Mi InuMaru!? –kérdezte élénken Kagome a fiút -Igen én vagyok –jött a válasz, -Tényleg te vagy az?! –kérdezte Kagome -Persze ki más lennék! –mondta -Azt hittük hogy meghaltál! –mondta meglepődve Inuyasha -Ugyan! Naraku elmenekült mielőtt a támadás eltalálta volna –mondta -Kérlek gyere elő szeretnénk látni téged! –mondta Kagome -Sajnálom! De el kell mennem! –hangzotta a szomorú válasz -De miért nem akarsz velünk maradni?! –kérdezte Inuyasha -Inuyasha! Emlékszel régebben azt mondtam megtaláltam a helyem köztetek, de csak egy kis ideig! Most mennem kell! De még találkozunk! Tudom! A többieknek mondjátok el hogy élek és ne szomorkodjanak! Még találkozunk, ja és Inuyasha! Vigyáz Kagoméra! –hírtelen InuMaru előjött néhány fa közül és barátaira nézett -InuMaru mi történt veled?! –kérdezte Inuyasha a néhány lépésre álló fiút InuMaru arcán a méregcsíkok sötétkéken húzódtak az arcán, a karmai és az agyarai megnőttek, a két kard pedig az oldalán lógott. -Mikor Narakuval harcoltam, a szellemvér átváltoztatott és most már teljesen szelem lettem–felelt nyugodtan a fiú -Most pedig mennem kell! Visz lát Inuyasha! Kagome örülök hogy találkoztam veled –mondta mosolyogva, közben hírtelen átváltozott fekete szellemkutyává és futásnak eredt a fák között. Inuyasha és Kagome boldogan néztek utána. -Tényleg Kagome történt valami közted és InuMaru között?- kérdezte a fiú -Ez most hogy jön ide? –kérdezte Kagome -Hát mert úgy mosolygott rád –felelte -Inuyaha! Mit képzelsz! Te bunkó! -Én Bunkó! Na és Kougával mi van! Biztos mindjárt mész, hogy megvigasztaljon! –mondta Inuyasha nyájasan -Inuyasha! Fekszik! Fekszik!! Fekszik!!! –kiáltotta a lány közben beugrotta a kútba. Inuyasha pedig közelebb került az anyaföldhöz.
Közben InuMaru futott a fák között egyre távolodott barátaitól majd hírtelen megállt és visszaváltozott. -Tudom hogy itt vagy! Gyere elő! –kiáltotta InuMaru A magasból hirtelen Kagura ugrott le -Szóval te még mindig élsz! Ki a fene vagy te! –kérdezte Kagura idegesen -Én vagyok az a kutyaszelem akiről a régi legendák szólnak! –felelte a fiú: -Mond meg Narakunak, hogy még találkozunk, és legközelebb nem ússza meg ennyivel!! –mondta gonosz mosollyal a fiú, majd eltűnt a sötétségben.
VÉGE De lehet, hogy mégsem!
|