Hamar este lett. Miroku mát talpra tudott állni, de Sango nem engedte, mert túlságosan is féltette, ezért a csapat nem vándorolt tovább. Hamar lefeküdtek, hogy kipihenjék a mai szörnyűségeket. De senki sem tudott aludni. Mindenkinek gondolatok zengtek a fejében. Csak Kagome aludt. Ő nem tudta, mi történt, csak arra emlékezett, hogy belenézett Neithy semébe. Mindenki reszketve várta, hogy mit hoz a holnap. Reggel mindenki sápdt volt, kivéve Kagome-t.
- Mi történt? Nem aludtátok ki magatokat rendesen?- tudakolta a lány, aztán a messzeségbe bámult.- Ékkőszilánkot érzek!
A csapat hamar odaért. de megint csak a szilánkot találták meg, a tulajt nem. Inuyasha körülnézett.
- Boszorkányszagot szimatolok!
És valóban, a félszellem háta mögött megjelent Neithy, és csak vigyorgott.Leszállt Inu elé, és csúfosan kacsintott egyet. Inuyasha előrántotta a Tessaiygát.
- MEGHALSZ TE ÁTKOZOTT BOSZORKÁNY!! SZÉLBORDA!!!
Neithy védőburkot font maga köré.
- Na, lám! Ha te így fogadsz, fogadlak én is, szeretettel! ÓRIÁSVILLÁMGÖMB!
Inuyasha szemvillanás alatt a földön termett. De persze nem sérült meg, mert a boszorka direkt félretámadott. Feltápászkodott.
- Nem adják olyan forrón a kását, mi, kis kutyafülü barátocskám!?
- Azt hiszed barátkoznék egy ilyen vézna kis csitrivel, mint te?!
- Sértéseid leperegnek rólam, de ha te így hát én is így!
Neithy ökölbe szorította a kezét, majd feje fölött kiengedte, és egy varázsigét mormolt:
- Olvadj, mint jég a tűzben,
pusztulj, mint ember levegő nélüli veremben,
Mindenki hátrált. A lány kezében egy sötét gömb jött létre. Neithy folytatta:
- Halj meg, s senki se halljon rólad többé,
parancsomra a sötét semmibe essél!
SÖTÉTSÉG ZUHATAGA!!!!
A kisz domb a földdel lett egyenlő. a fák elpusztúltak. Neithy nevetve eltűnt.
Vajon túlélték hőseink az óriásrobbanást? Hamarosan kiderül!