- Látom, újra együtt a csapat. Milyen szép. – jegyezte meg Kagura gúnyosan.

- Kagura! Naraku küldött, nem igaz? – kérdezte dühösen Inuyasha.

- Miroku! Sango! – szólt Kagome, és odafutott barátaihoz. – Inuyasha! Súlyosan megsérültek, és el kéne látnom a sebeiket, de itt…

- Kagome! Menjetek innen!

- Inuyasha…

- Kirara majd segít! Siessetek, és a többit bízzátok rám!

- Rendben. Vigyázz magadra Inuyasha!

Felmásztak Kirara hátára, és amilyen gyorsan csak tudtak, elmentek onnan.

“Ha tudnák, hogy éppen most sétálnak bele Naraku csapdájába” – gondolta magában Kagura.

- Az imént azt kérdezted, hogy Naraku küldött-e. Igen, ő volt. Ha jól sejtem, végtelenül örülne annak, ha holtan látna téged.

- Akkor jöjjön ide és küzdjön meg velem!

- Nyugalom. Találkozni fogsz vele. Persze csak azok után, hogy végzett a barátaiddal.

Inuyashában megfagyott a vér.

- Hirtelen milyen kétségbeesett lett az arcod.

- Te átkozott! Minden előre el volt tervezve!

- Pontosan. És ahhoz, hogy segíteni tudj nekik, először meg kell ölnöd a szellemeket.

A szellemek, akik előbb Kagurát vették körbe, most egyszerre megindultak Inuyasha felé. “Kagome, Miroku, Sango! Tartsatok ki!”

- Ááááá… - kiáltott fel Miroku a lábába hasító fájdalomtól.

- Hogy van Sango? – kérdezte Kagome Shippoutól.

- Most, hogy elláttad a sebeit, mintha jobban lenne.

Miroku oldalra fordította a fejét, és ránézett az alvó Sangora.

- Inuyasha Kagurával harcol? – kérdezte a szerzetes.

- Ig…

- Mi történt?

- Egy ékkőszilánkot érzek, méghozzá nem is kicsit!

- Hm. Nem csak külsőleg hasonlítasz Kikyora – szólt egy ismerős hang.

A hangra Sango is kinyitotta szemeit.

- Naraku! – rémült meg Kagome.

- Mit akarsz? – kérdezte Miroku.

- Kagomét. A képességeivel össze tudom gyűjteni a maradék szilánkokat, így hatalmam határtalan lesz. Ezzel együtt pedig Inuyashának is fájdalmat tudok okozni.

- Nem fogjuk hagyni, hogy elvidd Kagomét! – szólalt meg Sango.

- Huh…

Egy csapással végzett Sangoval és Mirokuval is.

- Neeee! – kiáltott Kagome, és átölelte immár halott barátait.

- Te pedig most velem jössz.

- Nem!

- Számítottam erre – elővett egy erősen beszennyezett ékkőszilánkot, és Kagome testébe jutatta. Szemei elhomályosultak, tekintete üressé vált.

- Gyere és állj mellém.

Kagome, mintha csak egy bábu lett volna, végrehajtotta Naraku utasításait. Ezután a szellemmel együtt semmivé váltak. Shippou, aki mindeddig egy fa tövében húzódott meg, most előjött, és odasietett Sangoékhoz.

- Áááááá! Már nem lélegeznek!!! – s azzal hangos sírásba kezdett.

- Inuyasha! Csak nem fáradtál el? Pedig a java még csak most jön!

Azzal pengék tucatjait küldte a félszellem felé. Egyet-kettőt sikeresen kikerült, de a többi eltalálta. Kagurának igaza volt. Valóban elfáradt. De a tudat, hogy meg kell mentenie barátait, nem engedte, hogy feladja. Tovább kellett harcolnia. “A szélvágót létre tudom hozni, de ez nem elég. Ide a Bakuryuha kell. Talán Kagura nem tudja eltéríteni. Meg kell próbálnom! Ez az utolsó reményem!”

A magasba emelte kardját. Látta, hogy a szélvágó a penge körül cikázik. Ebben a pillanatban meglátta azt, ami visszafordítja az ellenség démoni energiáját. Egy hatalmasat suhintott a levegőbe, és a szellemek elporladtak. Kagura kivett egy tollpihét a hajából, és a levegőbe emelkedett. Inuyasha a földre rogyott.

- Inuyasha! Inuyasha! Inuyasha!!

A fiú felnézett az égre. Shippout pillantotta meg, amint Kirarán ülve közeledett felé. Mikor földet ért, könnyes arccal pillantott Inuyashára.

- Shippou! A többiek…

- N…N…Naraku megölte Mirokut és Sangot. Kagomét pedig egy ékkőszilánkkal irányítja.

Inuyasha egy pillanatra úgy érezte, hogy megáll a szívverése.

- Merre vannak?

Inuyasha Shippout követve eljutott barátaihoz. Letérdelt melléjük.

- Kagomét elvitte magával?

- Igen – mondta szipogva a rókaszellem.

Inuyasha arcán is könnycseppek gördültek le. Felnézett az égre.

- NARAKU! TE ÁTKOZOTT! – kiáltása messzire elhallatszott…

- Kagome. Tudod, hogy én ki vagyok?

- Igen.

- Teljesíteni fogod a parancsaimat?

- Igen.

- Tudod, hogy ki Inuyasha?

- Igen.

- Meg tudod őt ölni?

- Igen, Naraku.

Kagome feltekintett az őt fogva tartó férfira. Gesztenyebarna szemei, melyek régen melegséget árasztottak, most semmilyen érzelmet nem mutattak. Naraku gonosz mosolyra húzta a száját…