- Nyugodj meg Sango – mondta Miroku, mik�zben k�zel h�z�dott a l�nyhoz– neki ilyen a term�szete �s biztos vagyok benne, hogy nem gondolta komolyan.

- Nekem nem �gy t�nt – sz�lt, s m�r v�rta, hogy a szerzetes �t�lelje, de helyette eg�szen m�s t�rt�nt.

- Miroku! Musz�j mindig a fenekemet fogdosnod? – ord�totta le Sango. “Ez az ostoba szerzetes csak ezt tudja csin�lni?”

- F�lre�rtetted a helyzetet.

- Szerinted, ezt f�lre lehet �rteni?

- Fejezz�tek m�r be! N�zz�tek. – mutatta Shippou.

Egy lerombolt falut l�ttak emberek, �s szellemek holttesteivel.

- Ez sz�rny� – borzongott meg Sango.

- Teh�t ez volt az a s�t�t energia, amit eg�sz �ton �reztem. De most nem l�tom.

- Vagyis akik ezt tett�k, m�r megkapt�k amit akartak – mondta Sango – szerinted �kk�szil�nk van a dologban?

- Nem tartom kiz�rtnak. Gyere, temess�k el a halottakat.

- Se… seg�tsen vala…ki – sz�lt egy elkeseredett hang a romok k�z�l. Miroku �s Sango azonnal a hang ir�ny�ba eredtek. Meg is tal�lt�k a f�rfit, aki seg�ts�g�rt ki�ltott, s kih�zt�k a t�rmel�kek k�z�l.

- K�sz�…n�m – mondta. M�g eltemett�k a halottakat, sajnos nem volt t�bb t�l�l�, azut�n t�zet raktak, �s kik�rdezt�k a f�rfit.

- Hogyan t�madtak meg benneteket? – k�rdezte a szerzetes.

- Az eg�sz olyan hirtelen t�rt�nt. A f�ldeken dolgoztunk, s egyszer csak az eget balj�s felh�k lept�k el. El�sz�r azt gondoltuk, hogy z�por lesz, de azt�n a felh�kb�l szellemek bontakoztak ki. Mindenkit lem�sz�roltak. M�g �n sem �rtem, hogy maradhattam �letben. Biztos az �kk�szil�nk kellett nekik.

- Teh�t j�l gondoltuk – mondta Miroku.

- Hogy ker�lt hozz�tok az �kk�szil�nk? – k�rdezte Sango.

- Egyszer megt�madott minket egy meny�tszellem �s siker�lt meg�ln�nk. Benne tal�ltuk. Azel�tt a falunk nagyon szerencs�tlen, de az �kk� miatt minden megv�ltozott.

- Ez �rthet�. Meg tudn�d mondani nek�nk, hogy merre mentek a szellemek? – k�rdezte Miroku.

- Ha j�l l�ttam, akkor �szak fel� vonultak el.

- Rendben. K�sz�nj�k.

Azzal �szak fel� vett�k az ir�nyt.

- Szerinted ez Naraku m�ve? – k�rdezte a l�ny.

- Val�sz�n�. – v�laszolta Miroku – K�r, hogy nincs itt Inuyasha �s Kagome. Vel�k minden sokkal egyszer�bb lenne.

A csillagos �g alatt tov�bb ballagtak az ismeretlen fel�.

- Inuyasha vigy�zz! M�g�tted! – ki�ltotta Kagome, miut�n ny�lvessz�j�vel eltal�lt egy szellemet.

M�r k�s� volt. A fi�t eltal�lta a szellem csap�sa, aki �gy neki�tk�z�tt egy f�nak, �s el�jult.

- Inuyasha!!

A szellem most Kagom�t vette c�lba. M�r �ppen oda�rt volna a l�nyhoz, amikor valaki egy hatalmas r�g�ssal leter�tette. Az a valaki nem m�s volt, mint a farkasszellemek kl�nj�nak vez�re, Kouga

- Kouga? Te hogyhogy itt vagy? – n�zett r� meglep�dve Kagome.

- �pp a k�zelben voltam, amikor meg�reztem az illatodat, na meg persze annak az undor�t� korcsnak a b�d�s szag�t.

- Inuyasha! – sz�lt a l�ny, �s odafutott az �jult f�lszellemhez. – Ugye �lsz m�g?

- Ne agg�dj Kagome. Az ilyen ostob�k, mint �, nem halnak meg egyk�nnyen.

- Kit nevezel te ostob�nak? –morogta Inuyasha.

- J�l vagy Inuyasha? –k�rdezte Kagome.

- Nem vagyok j�l, mert h�nyingerem van ett�l az undor�t� farkasb�zt�l!

- Sz�nalmas vagy kutya. M�g Kagom�t sem tudod rendesen megv�deni.

- Hogy mer�szeled?! Gyere �s �llj ki velem te gy�va farkas!

- Fekszik! – Inuyasha elter�lt a f�ld�n.

- Kouga nagyon k�sz�n, hogy megmentett�l. Ha te nem lett�l volna, m�r nem �ln�nk.

Kouga megfogta Kagome kez�t. “Ezt meg hogy mer�szeli az a r�hes farkas!”- Inuyasha f�lt�kenyen n�zte a jelenetet.

- Kagome. Ha bajba ker�lsz, csak ki�lts �rtem. �n mindig itt leszek �s megv�delek. – azzal Kouga amilyen gyorsan j�tt, olyan gyorsan el is t�nt.

- Fordulj a h�tadra Inuyasha. Ell�tom a sebeidet.

- Hagy b�k�n! M�r megint engedted elmenek�lni! �polgasd ink�bb az � sebeit!

“Ez nem lehet igaz. M�r megint f�lt�keny. Csak azt tudn�m, hogy mi�rt.”- gondolta Kagome.

M�snap reggel, miut�n Miroku�k elb�cs�ztak a fogad�st�l, akin�l �jjelre megsz�lltak, tov�bb folytatt�k �tjukat.

- Hogy milyen b�k�s minden – sz�lt Sango. – Miroku mi�rt vagy ilyen hallgatag?

- M�r egy ideje ugyanazt a s�t�t energi�t �rzem, mint ami a lerombolt a falu k�zel�ben volt.

- Akkor… - kezdte Sango.

- Akkor itt van az, akit�l a s�t�t energia sz�rmazik. – fejezte be egy idegen n�i hang.

- Kagura! – sz�ltak egyszerre.

- Pontosan. �s nem j�ttem egyed�l.

Az �g teljesen els�t�t�lt �s szellemek sz�zait pillantott�k meg, m�rgez� darazsak k�s�ret�ben.

- Penget�nc – suhintotta meg fel�j�k legyez�j�t Kagura. A f�nyl� peng�k Sango fel� tartottak, de Miroku m�g id�ben elr�ntotta �t.

- Hm. �gy l�tom Inuyasha nincs veletek. N�lk�le nincs semmi es�lyetek.

A szellemek t�mad�sba lend�ltek. Miroku, mivel itt voltak Naraku darazsai, nem szippanthatta be a szellemeket, �gy a botj�t, �s var�zsc�dul�it haszn�lta. Sango a csontbumer�ngj�t vetette be ellen�k, de rem�nytelen volt. M�g Kirara seg�ts�g�vel is. Be kellett l�tniuk, hogy Kagur�nak igaza volt. Inuyasha n�lk�l nincs es�ly�k.

- Sango…

- Miroku…

�t�lelt�k egym�st, �s �gy v�rt�k az elker�lhetetlen hal�lt. De ekkor…

- Tetsusaiga!

A Sang��kat k�r�lvev� szellemek egy pillanat alatt elporladtak.

- Huh. Miroku. M�g vel�k sem tudtok elb�nni? – k�rdezte Inuyasha, �s legbel�l nagyon megk�nnyebb�lt, hogy �lve viszontl�thatja bar�tait.