9.rész
Csapdában

Miután Kouga elment Inuyasha és Kagome sokáig veszekedtek a
történtek miatt:
-Inuyasha kérlek ne duzzogj már! Bocsánatot kértem, nem?! Mondta
Kagome
-Igen! De miért kell megvédened Kougát! Mond el miért!? –kérdezte
kicsit őszintén a fiú
A többiek közben lemaradtak, hogy ne zavarják őket persze a két
előttük haladóról beszéltek:
-InuMaru mond csak, szerinted Kagome és Inuyasha kifognak békülni? –
kérdezte Sango a fiút
-Persze! A szívük mélyén nagyon szeretik egymást, de ezt nem
mutatják ki őszintén –felelte a fiú
-Szerintem Inuyashának csak kedvesebbnek kellene lennie
Kagoméhoz. Úgy ahogy én szoktam Sangohoz –mondta közben a
mellette haladó lány fenekét kezdte simogatni.
-Te perverz disznó! Sose javulsz meg! –kiáltotta a lány és dühösen egy
hatalmas pofont adott a szerzetesnek.
Majd gyors léptekkel eltávolodott a két fiútól Kirara a hátán Shippoval
követte.
-Most valami rosszat csináltam? –mondta ártatlanul a szerzetes
-Miroku szerintem először a lányok szívét kellene megismerned, nem
pedig az asszonyokét! -mondta mosolyogva a mellette haladó
szerzetesnek.
Végül Kagome és Inuyasha nehezen is de kibékültek. Egy gyönörű
tisztásra értek amelyet rengeteg fa vett körbe. Lassan sötétedni
kezdett az eget baljós felhők takarták el:
Inuyasha lassan megállt és a levegőt szagolta:
-Mi a baj Inuyasha? –kérdezte Kagome a mellette lévő fiút
-Ez Naraku szaga, a közelben van! –mondta a többieknek
Ekkor hírtelen darazsak jöttek elő a fák közül. Miroku és Sango a
darazsakat figyelte, Inuyasha előhúzta a Tessaigát, Shippo pedig
idegsen figyelte a környéket. Mielőtt észrevehették volna ,Naraku fehér
páviánbőrben megjelent Kagome háta mögött és kezével szorosan
megragadta a lány nyakát:
-Inu-ya-sha! –mondta elhaló hangon miközben Naraku a nyakát
szorította
-Üdvözöllek Inuyasha! Régen találkoztunk! –mondta hízelgő hangon a
szellem
A többiek gyorsan megfordultak és Narakut figyelték. Inuyasha alig
tudta fékezni magát:
-Naraku te nyavalyás! engedd el Kagomét!! –mondta fenyegető
hangon a fiú
-Ne aggódj! Hamarosan elengedem mihelyst megtalálta nekem az többi
ékkőszilánkot! –mondta mosolyogva
-Ne merészeld bántani őt!! –kiáltotta közben készült ,hogy
megtámadja a szellemet, de Naraku megállította
-Állj meg Inuyasha! Ha persze nem akarod ,hogy a kis barátnőd nyakát
eltörjem! –közben erősebben megszorította Kagome nyakát
A fiú mérgesen morgott Narakura
-Ez persze vonatkozik rátok is! –mondta a mögötte néhány lépésre álló
Sangonak és Mirokunak.
-Hamarosan újra találkozunk Inuya…arrr! –de mielőtt befejezhette
volna megjelent InuMaru:
-Gyilkos karmok!! –kiáltotta a félszelem  és széthasította Naraku testét
Mindenki meglepődött a történteken, a fehér páviánbőrben csupán egy
szelem bábú volt elrejtve. Kagome kicsit megrémült a történteken ezért
Inuyasha átkarolta őt ,hogy megnyugtassa a lányt
-Köszönöm InuMaru –mondta hálásan Inuyasha
-Nincs mit! De most jobban kell vigyáznod Kagoméra! Naraku őt akarja,
úgyhogy maradj mellette! –mondta a fiú közben a levegőt szagolta
-Igazad van, Kagome nélkülem vagy Sango és Miroku nélkül ne menny
egyedül sehová, rendben?! –mondta Inuyasha
-Nem akarlak elveszíteni –mondta a fiú
Kagome ezekre a szavakra nem tudott mit felelni. Ezért inkább
szorosan átölelte a fiút.
InuMaru mosolygott a történteken és gondolataiba merült: -Na egy
megvan, már csak ők ketten maradtak –közben Sangot és Mirokut
figyelte akik csodálkoztak Inuyashán és Kagomén.
Végül Miroku törte meg a csendet:
-Szerintem meg kellene keresnünk Narakut nem gondolod Inuyasha
lehet hogy a közelben van! –mondta a fiúnak
-Igen, de merre lehet? –kérdezte a szerzetest közben elengedte
Kagomét
-Két helyről érzem Naraku szagát –mondta InuMaru a többieknek:
-Tőlünk északra és dél-keletre –folytatta a fiú
-Két helyről?! Ez biztos?! –kérdezte Miroku
-Az egyik bizonyára csabda! –mondta Sango
-Lehet de akkor is két felé kell válnunk! –mondta InuMaru: -Én megyek
dél-keletre, ti pedig induljatok északnak –mondta
-Egyedül akarsz menni?! –kérdezte Inuyasha: -Biztos vagy benne ha
csapda akkor… -mondta
-Nem probléma, ha csapda majd megoldom! –mondta mosolyogva
közben a kardjára tette a kezét 
Azzal futásnak indult az erdő felé ahonnan Naraku szagát érezte. A
többiek aggódva nézték közben elindultak a másik irányba. Kagome
halkan még szólt néhány szót:
-Vigyázz magadra InuMaru! –mondta
InuMaru futott a fák között közben egyre erősebben érezte Naraku
szagát
-Biztos it van a közelben, érzem a szagát –mondta majd hirtelen
megállt
Egy nagyobb ösvényhez ért amikor:
-Szélkarmok!! –kiáltotta valaki
A támadás egyenesen InuMaru felé tartott de ő gyorsan félreugrott
előle. Mikor jobban körülnézett egy nőt látott maga előtt akinek
legyező volt a kezében.
-Szóval te lennél Inuyasha rokona?! Örülök, hogy találkozhattunk a
nevem Kagura a szélboszorkány! –mondta
-Hallottam rólad! Te vagy Naraku egyik reikarnációja, nem igaz?! –
mondta InuMaru
-De igen! Most pedig végzek veled! Szélkarmok! –kiáltotta
InuMaru gyorsan előhúzta a kardját és kivédte a támadásokat.
-Ügyes vagy de ezt nem véded ki! Sárkány kígyók tánca! –kiáltotta
A szél egyenesen InuMarut vette célba aki gyorsan félreugrott a
támadások elől.
-Tudod nem véletlenül vagyok Inuyasha rokona! -szólt Kagurához a fiú
mosolyogva     
InuMaru látta a felé közeledő szélben a hasítékot és teljes erejéből
belevágott:
-Szélborda!! –kiáltotta
A támadás szétszabdalta Kagura szelét és egyenesen a nő felé tartott
mikor hirtelen:
Több száz szelem jelent meg és Kagura elé repültek így a támadás
őket pusztította el
-Ez a kölyök hogyan használhatta a szélbordát! Úgy tudtam ,hogy csak
Inuyasha képes rá! –mondta magában Kagura meglepődve a
történteken.
-Most lehet ,hogy legyőztél de Inuyasháékat nem fogod tudni
megmenteni!! –kiáltotta, közben az egyik tollát előhúzta a hajából és
elmenekült.
InuMaru a távolodó szelemet figyelte közben a szavain gondolkodott:
-Ezt hogy értette? –kérdezte –lehet hogy…
-Jaj ne! –kiáltotta: -Csapda!! – közben futásnak eredt arra amerre a
többiek indultak.

Folytatása következik...