7.rész
A Profécia

Sesshoumaru a Toukijinnel védte a kutyaszellem csapásait. Majd
támadásba lendült és egyenesen a szellem karját vette célba. A kutya
viszont várta a támadást és hatalmas mancsával lecsapott
Sesshoumarura. Az ütéstől belecsapódott a földbe a páncélja pedig
darabokra tört. Mérgesen felállt majd felemelte a kardját és készült a
következő csapásra. A kardját lassan sárga fény kezdte körülvenni. A
kutya futásnak indult és ellenfelére szegezte vörös szemeit majd
felugrott a levegőbe. Sesshoumaru ekkor elkiáltotta magát:
-Souryuuha! 
Hirtelen a kardjából  kékes sárga villámok csaptak elő és telibe találták
a fekete kutyát. Aki ettől a földre zuhant és hatalmas porfelhő vette
körül. Sesshoumaru előreszegezett kardal futott a szellem irányába
ahol földet ért. Majd a szellemkutya előugrott a porfelhőből, a testén
rengeteg vágás volt és erősen vérzett de még mindig harcolt.
Sesshoumaru felugrott  a magasba ,hogy végezzen ellenfelével de
hirtelen a kutya kiütötte a kezéből a kardját ami Inuyasháék mellet
landolt. Majd a kutya ismét lecsapott Sesshoumarura aki képtelen volt
kivédeni és a földre rogyott a csapástól.
InuMaru lassan közeledett Sesshoumaruhoz ,hogy végezzen vele. De
Inuyasha közbeavatkozott és eléje állt:
-InuMaru elég lesz! Nem akarhatod megölni hiszen apád testvérének a
fia! –kiáltotta
A kutya mérgesen morgott Inuyashára és félő volt hogy megtámadja.
Ekkor Sango és Miroku a fiú mellé álltak:
-Inuyasha vigyázz! Szerintem InuMaru most nem önmaga! –mondta
Miroku
-De ,hogy állítsuk meg sokkal erősebb mint mi! –mondta Sango
Most Kagome indult feléjük. (Shippot közben Kirara védte)
InuMaru egyre dühösebb lett majd észrevette a közeledő lányt és
futásnak indult felé. Inuyasha megijedt és utána indult, hogy megállítsa
majd előhúzta a Tessaigát.
Kagome a felé futó fekete kutyát figyelte majd megszólalt:
-InuMaru kérlek ébredj fel! –kiáltotta a lány
-Kagome fuss onnan! –kiáltotta Inuyasha közben a kardal lecsapni
készült
-Inuyasha fekszik!! –kiáltotta a lány
Ettől a fiú a levegőből egyenesen a földnek csapódott.
A kutyaszellem közben megállt és Kagome szemeibe nézett. A lány
pedig a vörös szemeket figyelte. Ekkor a kutya szemei hirtelen
visszaváltoztak aranysárgává. A testét fekete fény vette körbe majd
miután eltűnt, ismét előtte állt a félszelem InuMaru.
-Köszönöm Kagome! –mondta mosolyogva a fiú majd térdre rogyott a
kimerültségtől
Közben Sango és Miroku felsegítették a földön fekvő Inuyasát és
odaszaladtak hozzájuk.
Kagome közben a fiú sebeit vizsgálta. 
-Sürgősen gyógynövényeket kell keresnünk! –hangzott a parancsoló
szó a lánytól
Miroku, Sango és Shippo vállalták és elindultak a közeli erdőbe, hogy
keressenek néhányat.
Közben a többiek tábort kerestek az erdő szélén.
-Sajnálom! Nem tudom mi történt velem! A csontjaim égni kezdtek, az
elmémet lassan elöntötte a düh és a gyűlölet –mondta magyarázkodva
InuMaru
-Nem számít az a lényeg, hogy életben maradtál és nem öltél meg
senkit –mondta félvállról Inuyasha
-Egyébként Kagome, őt miért hoztuk magunkkal? –bökött a háta mögé
a fiú. Sesshoumaru feküdt az egyik fa alatt és pihent.
-Mert ő is súlyosan megsérült! Akármilyen gonosz segíteni kell neki és
lehet ,hogy megtudjuk tőle miért ölte meg InuMaru apját –mondta
Kagome a fiúnak
Erre Sesshoumaru kinyitotta a szemét és hidegen a két beszélgetőhöz
szólt:
-Ahhoz nektek semmi közötök!! –mondta hidegen
-Egyedül csak neki! –Azzal az előtte ülő InuMarura szegezte a szemét
-Akkor halljuk! Miért ölted meg apámat Sesshoumaru?! –mondta a fiú
Majd a szellem hidegen folytatta:
70 évvel ezelőtt apámat kerestem. Mikor egy fekete kutyaszellem
jelent meg az erdőből kilépve. Apám vérének a szaga volt
rajta ,kérdőre vontam de nem válaszolt, helyette rám támadt én pedig
végeztem vele! –mondta Sesshoumaru hideg nyugalommal
-De akkor apánk még élt! –mondta kikelve magából Inuyasha
-Tudom! Mikor elmentem megéreztem a szagát! Miután visszaértem
apám előtte állt és megpróbálta feléleszteni a Tenseigával de nem
történt semmi bárhogy próbálta. Majd eltemette a testét ,később ő is
meghalt! Miattad te korcs és anyád miatt! –mondta mérgesen
Inuyashának a szellem
-Értem szóval így halt meg –mondta szomorúan InuMaru
-Most mit akarsz tenni InuMaru? –kérdezte aggódva Kagome
-Elengedem a múltat és megbocsátok ,különben a harag és a gyűlölet
felemészti a lelkem! –mondta InuMaru
Ekkor megérkeztek a többiek a növényekkel. Majd Kagome ellátta a két
fiú sebeit, Sesshoumaru először ellenkezett de végül feladta. Majd
Kagome és Sango elkészítette a vacsorát. Miroku közben InuMarut
vonta kérdőre
-Egyvalamit nem értek, hogy változhattál át szellemkutyává? –
kérdezte    
-Fogalmam sincs! Még sosem fordult elő velem. –mondta őszintén a fiú
-Ő.. erre talán én megadhatom a választ! –szólt valami Miroku vállán
-Nahát Myouga, régen láttunk! –azzal a szerzetes lecsapta a bolhát
-Sajnálom, hogy elfutottam de úgy látom elhamarkodottan ítéltem! –
szólt körültekintve a bolha
-Fejezd be, és inkább mond el amit tudsz InuMaruról! –mondta
mérgesen Inuyasha
-Igenis nagyuram! Az egész egy régi próféciával kezdődött ami szerint
egy nagyhatalmú szellem fog megjelenni a világon aki minden más
szellemnél erősebb lesz! –mondta
-De ehhez mi köze InuMarunak ,ő egy félszelem? –kérdezte Kagome a
bolhát
-Igen de csakúgy mint Inuyasha, a szellemvére eluralkodhat rajta és
szellemé válhat! –felelte
-Egyébként a prófécia szerint ez a személy a fekete kutyaszellemek
klánjának leszármazottja lesz, ezért vadásztak rájuk a többi
szellem ,hogy ez ne következhessen be! –folytatta a történetet  
Sesshoumaru közben a bolha szavait figyelte:
-Tehát ezért olyan erős –gondolta magában
-De mitől változott vissza? –kérdezte Miroku a bolhát
-Elméletem szerint Kagome miatt! –mondta
-Miattam? –kérdezte meglepődve
-Igen! Mond csak mit éreztél amikor a szemeibe néztél? –kérdezte
érdeklődve a bolha
-Hát.. semmit olyan volt mint mindig: barátságos –felelte
-Mi az elméleted Myouga? –kérdezte Miroku
-Szerintem Kagome képes volt megtisztítani InuMaru lelkét! -felelt
Ekkor hírtelen a bokrok mozogni kezdtek mögöttük. A kis csapat
félredobta a vacsorát és harcra készen felpattantak a földről.
Végül egy apró lény jött elő és húzott valamit maga mögött:
-Gyere már AhUn meg kell találnunk Rint! Különben Sesshoumaru
nagyúr dühös lesz! –mondta Yaken
Hirtelen észrevette Inuyashát és a többieket ,majd látta a felé
közeledő Sesshoumarut aki felkapta a törpét és rákérdezett:
-Mit mondtál az előbb! Hol van Rin! Mondtam hogy vigyázz rá! –förmedt
rá
-Nagy..Nagyuram mikor…mikor elmentél Rin hirtelen eltűnt ,lassan fél
napja keresem de sehol nem találom, kérlek ne büntessd meg hűséges
szolgádat nagyuram! –mondta rémülten Yaken
Sesshoumaru nem figyelt rá és nekidobta az egyik fának majd elindult
az erdő irányába és eltűnt. Yaken pedig rémülten utána futott.   
Inuyasha és a többiek csodálkozva nézték a jelenetet:
-Vajon kiről beszélt Yaken –kérdezte Kagome
-Nem tudom! De talán majd kiderül –felelte Inuyasha
-Szerintem feküdjünk le! Én majd őrködök –szólt InuMaru
Mindenki lefeküdt kivéve Inuyashát aki inkább a fiúval beszélgetett:
-Tudod InuMaru mi sokban hasonlítunk nemcsak külsőleg de
életünkben is, te is elveszteted a szüleidet és nem tudtál beilleszkedni
sehová –mondta Inuyasha elgondolkodva                 
-Igen! De megpróbáltam és úgy érzem egy időre megtaláltam a
helyem, köztetek –mondta InuMaru mosolyogva
-Ja és Inuyasha! Legyél egy kicsit kedvesebb Kagomehoz nagyon
szeret téged és szerintem te is szereted őt! –mondta a fiú
-Ez most ,hogy jön ide egyáltalán mi közöd hozzá?! –kérdezte kicsit
elpirulva fiú
-Csak egy tanács volt –mondta félmosolya majd lefeküdt.
Inuyasha gondolataiba merült:
-Talán igaza van! Talán ha kedvesebb lennék hozzá! –gondolta,
közben az alvó lányt nézte.

Folytatása következik…