5.rész
A múlt titkai
By MN

-Sessomaru nagyúr miért áltál meg? –kérdezte hízelgő hangon Yaken a
szelemet
Sessomaru válaszra sem méltatva gondolataiba merült:
-Ez a szag!, Ezt a szagot már éreztem valahol -gondolta magában:
-Yaken vigyázz Rinre hamarosan jövök! –parancsolta Sessomaru
-Igen nagyuram! – Yaken magában: - Már megint nekem kell óvó bácsit
játszanom
Majd a lányhoz fordult:
-Ez is a te hibád Rin!  –mondta neki
-Miért mondod Yaken? – közben a távolodó Sessomarut nézte
-Mindegy, hagyjuk –felelte szomorúan Yaken
-Csak maragy a közelemben Rin – mondta a lánynak, de hirtelen sehol
nem látta őt
-Hová tűntél Rin, Rin! Ne játszadozz! Ha Sessomaru nagyúr visszatér
és nem talál itt, engem darabokra fog tépni –kiáltozta kétségbeesetten
Yaken
-AhUn gyere keressük meg Rint –majd megfogta a sárkány ló kantárját
és ráncigálni kezdte.

Közben:
Inuyasha csapta újabb taggal bővült. InuMaru miután meghallgatta a
többiek történetét megígérte ,hogy segít felkutatni a maradék
ékkőszilánkokat, és persze megölni Narakut ha megtalálják. Furcsamód
szívén viselte új barátai sorsát. Kagomét különösen érdekelte a fiú.
-Szóval a kardodat tényleg Toutousai készítette? –kérdezte érdeklődve
-Igen az egyiket apám, a másikat az én agyaramból –felelte InuMaru a
mellette lévő lánynak
-Furcsa ,hogy Toutouszai nem említett téged, mikor legutóbb
találkoztunk vele –mondta elgondolkodva Miroku az előtte haladó
fiúnak.
-Tudjátok Toutouszai olyan szellem akitől ha nem kérdezik nem mond
önszántából semmit –felelte mosolyogva InuMaru
-Ez igaz! Az a vén gülüszemű sose mond semmit magától –mondta
Inuyasha bekapcsolódva a beszélgetésbe
Lassan két órája haladtak mikor hirtelen InuMaru megállt és a levegőt
szimatolta. A többiek kérdően néztek rá. Végül Miroku rákérdezett:
-Mi a baj? Érzel valamit? –kérdezte
-Igen, egy szelem szagát, aki gyorsan közeledik felénk – felelte
nyugodtan a fiú
-Remek úgyis rám fér még egy kis gyakorlás a tegnapi után! –mondta
Inuyasha harciasan
(Mert tegnap este csúnyán kikapott InuMarutól, persze ezt a
többieknek nem árulta el!)
A többiek harci állásba álltak mikor hirtelen
-Itt van! –kiáltotta InuMaru
-Ez Sesshoumaru szaga! –mondta Inuyasha          
Ekkor hírtelen feltűnt előttük Sesshoumaru. Nem volt nehéz rájuk
találnia, körös körül csak mező és dombok húzottak. Nyílt célpontot
jelentettek számra. Majd Sesshoumaru megszólalt:
-Áh, szia öcskös! –mondta hidegen a szelem
-Miért jöttél bátyám, meguntad az életed?! –kérdezte gúnyos hangon
Inuyasha ,közben a Tessaigáért nyúlt.
-Inyasha állj félre! Most ezúttal a melletted álló szelem miatt vagyok
itt! –mondta és közben InuMarut figyelte
-Óh!, szóval engem keresel – mondta félmosolyal a fiú
-A szagod alapján igen! Te vagy annak a fekete kutyaszellemnek a fia
akit apám nem volt képes megölni! –kiállotta InuMarura majd előhúzta
a Toukijint.
-Végzek veled ,ahogy apáddal tettem! –kiáltotta és közben InuMaru
felé suhintott
Aki gyorsan hátraugrott a csapás elől ,majd hírtelen, égő szemekkel
nézett a szelemre és rákiáltott:
-Mit mondtál? Te gyilkoltad meg apámat!! –kérdezte dühös hangon
InuMaru
Majd előrántotta a kardját ami átváltozott.
A többiek döbbenten figyelték az eseményeket. Közben Sesshoumaru
fojtatta:
-Pontosabban befejeztem azt amit apám nem tudott megtenni! –
mondta Sesshoumaru elégedetten
InuMaru ekkor már nem bírta fékezni magát és kardját előreszegezve a
szelemre támadott.
Aki könnyedén hárította a csapást.

Folytatása következik…